A fekete teából és sűrített vagy porított tejből készített italt két, különböző magasságba emelt edény közt töltögetik oda-vissza az utcai árusok, néha nyaktörő mutatványokat is bevállalva a vásárlók elcsábítása érdekében. Ennek persze gyakorlati haszna is van, hiszen a Teh tarik ezáltal válik fogyasztható hőmérsékletűvé, jobban keverednek az alapanyagok, és így keletkezik hab a keverék tetején.
Az ital a Maláj-félszigetre a második világháború után érkező indiai és muszlim bevándorlók miatt terjedt el, akik a gumiültetvények bejáratához települtek apró standjaikkal, és szolgálták ki az ott dolgozókat.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1038" width="900" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az azóta eltelt hét évtized során az ital az ország nemzeti italává nőtte ki magát, sőt, az árusok komoly versenyeket rendeznek egymás közt, hogy eldöntsék, ki készíti a leglátványosabban a teh tarik-ot:
Az ital egyébként a délkelet-ázsiai országok legtöbbjében, így Szingapúrban és Thaiföldön is ismert, bár utóbbi esetben helyi termesztésű, ételfestékkel színezett Assam teát használnak ceyloni helyett, és jeges frissítőként is kapható.