Az eljárás lényege, hogy az egyes képkockák között eltelt rögzítési idő (esetenként sokkal) hosszabb azok lejátszási idejénél. Megragadja a dolgok változásának lényegét, emellett kellemes rokonsági viszonyban áll a stop-motionnel.
Talán ennél mélyebben felesleges tovább elemezgetnünk a témát, mivel mindkét animációs metódus híveiként rendszeresen teszünk közzé ilyen felvételeket, amiről a cikk alatt számos link található. Ha valaki mégis lemaradt volna eddig ezekről, biztosan látott már például természetfilmek vágóképeként tovarohanó felhőket. Megvan? Akkor minden rendben.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="44" width="44" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="238" width="410" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Fentieken túl szeptemberben hírt adtunk a sivatagi Burning Man fesztiválról, ahol nem a pénz az úr. Ennek több mint egy hónapot felölelő time-lapse krónikáját láthatjuk most, amelyben egy másodperc körülbelül három órának felel meg.