Szóló a festékes vödrökön

Végre egy tehetség.

Megtekintve egy-két tehetséges utcazenészt, rendszeresen az ugrik be, hogy mit keresnek az utcán és miért a csupa kétbalkezes osztja az észt valamelyik tehetségkutatón.

Egyszer igazán le kellene már cserélni a zenésznek látszó jóképű zsűritagokat (akiktől rendszeresen még csak egyetlen számot sem ismer az ember), akik élet-halálról döntenek úgy, hogy semmi tehetségük sincs.

Na, de ez még odébb, addig is jöjjön mai géppuskakezű emberünk, aki valahol a nagyvilágban összeszedett néhány festékesdobozt, hogy azon egy félelmetes dobszólót kanyarítson.