Amerikánó: rendpárti demokraták és republikánus szexbotrányok

A 24.hu és a Partizán együttműködésében készül az amerikai elnökválasztással foglalkozó Amerikánó: a podcast a Partizánon hallható, a 24.hu-n pedig hetente felváltva közölnek írásokat a műsor szereplői, azaz Feledy Botond, Kerner Zsolt és Pap Szilárd István. Ezen a héten Kerner Zsolt nézi meg, hogyan változtak és merre haladnak a nagy amerikai pártok.

Változik a világ, és vele változnak a pártok

Az Egyesült Államok két nagy pártjának, a Demokrata Pártnak és a Republikánus Pártnak vannak hagyományos értékei, de ezek az értékek időnként megváltoznak. Elég megnézni a demokratákat, a világ egyik legrégebbi politikai pártját, amely a tagállami szuverenitástól és a rabszolgatartás támogatásától jutott el a progresszív elitekig. Andrew Jacksontól, a 18. század Donald Trumpjától Kamala Harrisig.

Most is valami ilyesmit látunk. A két párt irányt vált, és nem teljesen tudni még, hol kötnek ki a végén.

A Demokrata Pártot sokan szeretik a progresszív woke (vö.: megébredt) követőjeként leírni, és valóban, sokáig képviselték a 2010-es években a ma woke-nak tekintett értékeket, az esélyegyenlőséget, kisebbségi jogokat, toleranciát, kulturális sokszínűséget. Érdemes viszont megnézni, mi történt a demokrata küldöttgyűlésen 2024-ben és hogy találunk-e benne bármit, ami woke.

A színpadon sheriffek és katonák váltják egymást, egy gimnáziumi amerikaifoci-csapat öregfiúi vonultak fel, mert az alelnökjelölt korábban edzette őket. Az elnökjelölt pedig egy volt ügyész, aki arról beszélt, hogy az amerikai hadseregnek a világ leghalálosabb harcoló erejévé kell válnia. Valamivel később pedig azt is elmondta, hogy fegyvere van, és ha valaki betör hozzá, azt lelövi.

A republikánusok nagy korszakában a csöndes, kemény férfiak uralkodtak. Ezt a karaktert játszotta Ronald Reagan is, aki, például, nyomatékosan elnézést kért a feleségétől azért, hogy elfelejtett elhajolni a golyó elől, amikor meglőtték. Vagy ott van John McCain háborús hős, legenda, aki évekig volt hadifogoly Vietnámban, miután lezuhant a repülőgépe. A vállát eltörték, a csont rosszul forrt össze, élete végéig nem tudta rendesen felemelni a kezét.

A csöndes, kemény férfiakat mostanra az állandóan panaszkodó férfiak váltották a Republikánus Párt élén. Donald Trump szünet nélkül sorolja sérelmeit, folyamatosan arról beszél, hogyan volt igazságtalan vele a világ. A másik legismertebb új-republikánus, Elon Musk berendelte a Twitter, illetve mostanra X fejlesztőit, miután Joe Biden elnök posztját többen lájkolták a Super Bowl alatt, mint az övét. Le kellett fejleszteniük valamit, amitől a világ leggazdagabb emberének még nagyobb elérése lesz a saját oldalán.

A republikánusok eközben tettek egy kísérletet arra is, hogy a gazdagok pártjából a munkásosztály pártjává váljanak. Ennek a harcnak a frontvonalában JD Vance áll. Trump alelnökjelöltje folyamatosan arról beszél, hogy az olcsó, bevándorló munkaerő miatt alacsony az amerikai munkás bére és egy tömeges kitelepítés fogja megoldani a problémát. A szavazók valóban cserélődnek, a magasan képzett értelmiség és a gazdagok egy része is inkább Harrishez húz, mert a gazdasági és politikai stabilitás jobb üzletnek tűnik a Trump kínálta adókedvezményeknél. Közben az alsó középosztály, különösen a férfiak, különösen a fehérek, de egyre inkább a latinók és részben a feketék Trumppal szimpatizálnak.

Ami ennél is fontosabb meglepetés, és talán ezeknél is erősebben jelzi, hogy mennyit változtak ezek a pártok: a demokraták fegyelmezettek, miközben egy rakás republikánus vezetőnek van valamilyen szexbotránya. Néhány évtizede ez pont fordítva volt.

JD Vance-t hírbe hozták egy kanapéval, de ez szerencsére nem volt igaz. Valamit biztosan ki is felejtettem. A lényeg, hogy a világ és a pártok változnak.

Néhány érdekes cikk, amiket a héten olvastam:

És itt az Amerikánó podcast harmadik része:

A következő podcastot pedig, ahogy mindig, csütörtök reggel lehet meghallgatni a Partizán Podcast Youtube-oldalán és a Spotifyon.