Izrael és a Hezbollah harca újabb pusztító háború szélére sodorta a Közel-Keletet

A Hezbollah csipogóinak felrobbantása csak a kezdete volt a közel-keleti háború új szakaszának. Egy hete az izraeli hadsereg (IDF) szinte megállás nélkül bombázza Dél-Libanont, Bejrút nagyrészt síiták lakta negyedeit és az ország északabbra fekvő vidékeit is, miközben a szervezet már a mélyen izraeli területen fekvő Tel-Avivra is lőtt ki iráni ballisztikus rakétát.

Herci Halevi vezérkari főnök a hét közepén arra is utalt, hogy az IDF szárazföldi inváziót indíthat Libanonban. „Hallják a repülőgépeket a fejük felett. Egész nap csapásokat mértünk. (…) Egyrészt azért, hogy előkészítsük a terepet az önök esetleges bevonulása előtt, másrészt azért, hogy folytassuk a Hezbollah leépítését” – mondta a tábornok az Izrael és Libanon határa mentén állomásozó katonáknak, mielőtt további két tartalékos gépesített lövész dandárt mozgósítottak a körzetbe. Azt egyelőre nem tudni, hogy Halevi kijelentése a kommunikációs hadviselés része, vagy valóban egy, az izraeli vezetés asztalán lévő haditervre utal.

A nemzetközi közösség kétségbeesett, tűzszüneti felszólításai szerint az Izrael és a Hezbollah közötti eszkaláció bármelyik pillanatban teljes körű háborúvá szélesedhet. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense viszont arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy a harcok kiterjesztése rendkívül költséges lenne a feleknek. Szerinte

inkább egy elhúzódó, bombázó hadművelet valószínűsíthető, amíg pedig az izraeliek bombáznak, addig a Hezbollah és Irán kivár.

Az Izrael gazdaságát és társadalmát eddig is erősen megviselő háború közepette hatalmas költségekkel és jelentős katonai veszteségekkel járna egy elhúzódó szárazföldi invázió. Ezzel szemben a szempontjukból „könnyen nyerhető a jelenlegi helyzet”, a légierő és a tüzérség nagyrészt precíziós eszközökkel, illetve úgynevezett „buta bombákkal” – pontatlan, szabadon repülő eszközökkel – támadja a Hezbollah állásait, melynek nincs érdemi légvédelme, amivel védekezni tudna ez ellen – mondta a szakértő.

Izrael közlése szerint a háború új szakaszának célja, hogy meggyengítsék és az ország északi határától hátratolják a Hezbollahot, hogy az október 7-i terrortámadás óta tartó mindennapos rakétatámadások miatt elmenekült körülbelül 65 ezer ember visszatérhessen Észak-Izraelbe.

Kaiser szerint azonban a Hezbollahot nem lehet kiszorítani a határ menti térségből anélkül, hogy az izraeliek szárazföldön ne vonulnának be Libanonba,

miközben Izrael számára a bombázás nem oldja meg a félkatonai szervezet jelentette fenyegetést. Ha az IDF csapatai bevonulnak, akkor viszont szinte biztosra vehető, hogy a Hezbollah tömeges rakétacsapást mér Izraelre, mert akkor az elrettentés logikája szerint muszáj lesz erőt mutatniuk – mondta.

Kaiser Ferenc úgy véli, a Hezbollahot egyébként sem lehet elég távolra tolni a határtól, ugyanis az Irántól kapott rakétákkal még Észak-Libanonból is elérik Eilatot, Izrael legdélebbi városát. És habár a szervezetet komoly veszteségek érik – például a Radván elit ezred több tagján túl Ibrahim Kubaiszit, a rakétaegységek parancsnokát is likvidálták –, a fegyvereseinek száma a 40 ezret, a különböző hatótávolságú rakétái száma pedig a 150 ezret is elérheti, illetve szervezettségét és harcedzettségét tekintve is a világ egyik legerősebb nem állami hadereje. Harcosaik több mint tíz évig a szíriai polgárháborúban is részt vettek az Aszad-rezsim oldalán, és ennek során másképp nem megszerezhető tapasztalatokra tettek szert.

A Hezbollahnak továbbá az 1982-es izraeli megszállás elleni megalakulása óta a legerősebb területének számít Dél-Libanon – a szervezet itt legitim parlamenti pártként működik –, ahol jelentős alagútrendszert, bunkerhálózatot építettek ki, és robbanócsapdákat telepítettek, ami fokozná az izraeli veszteségeket egy offenzíva esetén. A szakértő szerint alapvetően a Hezbollahnak sem célja egy izraeli szárazföldi hadművelet, amelyben a gázai háború tanulságai alapján a libanoni polgári és katonai veszteségek a 20-30 szorosai lehetnének az izraelieknek.

Azonban ha arra kerülne a sor, az iszlamista ideológiát követő milícia kész volna akár tízezrével is feláldozni a síita lakosságot

– tette hozzá a szakértő.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a világ vezető hatalmainak a további eszkaláció miatti figyelmeztetései ellenére egy csütörtöki közleményben azt üzente az izraeli hadseregnek, hogy teljes erővel folytassák a harcot. Az ENSZ Közgyűlésének kulisszái mögött az utóbbi napokban ugyanis az Egyesült Államok és Franciaország vezetésével nagy erővel dolgoztak egy tűzszüneti egyezmény összehozásán – az izraeli kormányfő irodája azonban a minap közölte, hogy nem is válaszoltak erre.

Netanjahu és a mögötte álló szélsőjobboldali-ultranacionalista koalíció határozott álláspontját az is magyarázza, hogy a háború folytatása a miniszterelnök politikai túlélésének záloga is egyben. Az elemzők széles köre egyetért abban, hogy a konfliktus végével egy választáson a miniszterelnök elesne a hatalomtól, amiért kormánya kudarcot vallott a Hamász által elkövetett, az ország történetében a valaha volt legnagyobb véráldozattal járó támadás megakadályozásában.

Ahogy Netanjahu csütörtökön is megismételte, az izraeli vezetés továbbra is kitart amellett, hogy addig nem hagynak fel a háborúval, amíg el nem érik az eleinte kitűzött két célt, a Hamász elpusztítását és az október 7-én elrabolt túszok hazahozatalát (bár kétséges, hogy közülük hányan élnek még).

• Kaiser Ferenc szerint azonban amit Gázában katonailag el lehetett érni, azt az izraeliek elérték. A palesztin területen már a romokat kellene elkezdeni eltakarítani, és a nemzetközi jog szerint ellátni a megszállt területen élőket. „Ezért most Izraelnek az az alapvető érdeke, hogy elforduljon Gázáról a figyelem, ahol hihetetlen szenvedések közepette él kétmillió ember” – mondta a szakértő.
• A kormány hozzáállása pedig ismét kiélezte az amúgy is végletes izraeli társadalmi ellentéteket, és hosszú idő után ismét több százezer fős tüntetések törtek ki szeptemberben, miután hat túszra már csak azután talált rá a hadsereg, hogy a terroristák végeztek velük. A tüntetők egy része azért vonult az utcára, mert szerintük Netanjahunak fontosabb a háború folytatása, mint hogy tizenegy hónap után hazahozza a túszokat, akár a Hamásszal kötött tűzszünet árán is.

A Hezbollah és Irán viszont láthatóan nem akarja tovább eszkalálni a konfliktust, ezért egyelőre stratégiai türelmet gyakorolnak, de nem láthatják rajtuk azt sem, hogy meghátrálnak

– folytatta Kaiser, hozzátéve, hogy így magukat állíthatják be az izraeli agresszió áldozatának a világ előtt. Irán regionális stratégiája arra alapszik, hogy Izraelt a szomszédos országok nagy részében körbeveszi Teherán úgynevezett proxy- vagy helyettes hálózata – a többi közt a síita Hezbollah, a gázai Hamász és a jemeni húszik –, és így egyfajta tűzgyűrűként vagy harapófogóként zárják körbe az ellenséget. Teherán számára ebben a hálóban a Hezbollah is egy elrettentő erőt képviselő szövetséges, az érdekeiket a közvetlen részvételük nélkül érvényesítő szereplő és egyben az első védelmi vonal is Izraellel szemben.

Suzanne Maloney Irán-szakértő, a Brookings Institution külpolitikai programjának igazgatója arról beszélt a The New York Timesnak, hogy Izrael a konfliktus eszkalálásával belekényszerítené a Hezbollahot egy teljes körű háborúba, amivel a valódi stratégiai fenyegetésnek, Iránnak árthatnának. Szerinte a libanoni terrorszervezet viszont nem akar belemenni egy olyan harcba, ami valószínűleg a pusztulásához vezetne. Teherán kivárása pedig egyben arra is utal, hogy feltételezéseik szerint a jelenlegi helyzetben a jól felfegyverzett és szervezett Hezbollah nyílt segítség nélkül is képes kiállni magáért, és komoly károkat tud okozni Izraelnek.

Azzal, hogy Irán háttérben megbúvó szerepét a Hamász október 7-ei terrortámadása előtérbe hozta, megváltoztak a két regionális hatalom sok évtizedes hidegháborús szembenállásának szabályai. Izrael pedig megragadta a lehetőséget, hogy súlyos csapást mérjen a déli határán a Hamászra, és a konfliktus eszkalálásával még jobban szétverné északon a Hezbollahot. Ahogyan mindig, fennáll azonban annak is a veszélye, hogy Netanjahuék tévesen értékelik a helyzetet.