Mit keresnek az ukránok Oroszországban?

Augusztus 6-án ukrán csapatok törtek be az oroszországi Kurszk megyébe. Putyin-ellenes orosz szabadcsapatok – vélhetően nem minden ukrán támogatás nélkül – már többször keltettek zavart a határ menti területeken, ám a mostani betörés lényegesen nagyobb léptékű, mint a korábbi kísérletek. Az ukrán elnöki hivatal hétfői tájékoztatása szerint

már 1000 négyzetkilométernyi, vagyis nagyjából két budapestnyi orosz területet vontak ellenőrzésük alá. 

Ráadásul Volodimir Zelenszkij most először ismerte el, hogy ukrán reguláris erők folytatnak hadműveleteket Oroszországon – ahogy az ukrán elnök fogalmazott: „áttolták a háborút az agresszor földjére.”

A kurszki műveletekről Csiki Varga Tamást, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársát kérdeztük.

A kurszki műveletek a harkivi ellentámadásra hasonlítanak leginkább

A biztonságpolitikai szakértő elmondta, hogy az ukrán fél által hangoztatott 1000 négyzetkilométernyi elfoglalt terület nagyjából fedi a valóságot: a mértékadó források szerint 700 négyzetkilométernyit igazolhatóan elfoglalt Ukrajna, további 250 négyzetkilométernyi területen pedig jelenleg is harcok zajlanak. Ez azt jelenti, hogy 58 kisvárost és falut vettek be: a legnagyobb megszerzett település az ötezres lélekszámú Szudzsa volt.

Mindenképp érdemes hozzátenni, hogy eközben 2000 orosz hadifoglyot is ejtettek. Nagy csoportokban adják meg magukat az orosz területvédelmi erők, ami egyrészt azt jelzi, hogy nem igazán voltak felkészülve a védekezésre, másrészt később egy esetleges fogolycseréhez ebből lehet valamilyen cserealap. Nagy létszámról van szó, nem néhány tucat emberről

– magyarázta Csiki Varga, aki szerint a gyors területszerzés hasonlít ahhoz, amikor 2022 szeptemberében az ukránok Harkivban gyorsan mozgó egységekkel tudtak sikereket elérni (annak a műveletnek az év elején főparancsnokká kinevezett Olekszandr Szirszkij volt a kidolgozója). Akkor sikerült meglepni az oroszokat: váratlanul érte őket a támadás, nem voltak felkészülve, és nem támaszkodhattak kiépített védőállásokra, ezért gyorsan összeomlott a front. Ám az orosz védelem azóta mindenhol kiépült, és felállt a hírhedt Szurovikin-vonal, így orosz részről hasonló blamára már a tavalyi ukrán ellentámadásnál sem volt esély.

Csiki Varga elmondta: a terepviszonyok Kurszkban kedvezőtlenebbek, mint Harkivban. Itt egy erdőkkel sűrűn benőtt, néhány útvonallal rendelkező területen kell érvényesülnie az ukránoknak, míg a háború első évében nagyobb nyílt területekre és sűrűbb úthálózatra támaszkodhattak.

Most a területfoglalásnak a mélysége nagyságrendileg 27–28 kilométer, de vannak olyan részek, ahol 35 kilométeres mélységig behatoltak az ukrán felderítő és különleges műveleti erők, ami azt jelenti, hogy az orosz védőerők hátában vannak, onnan tudják akadályozni a munkájukat. Ez soha nem szül jó eredményeket a védekező fél számára

– mondta Csiki Varga, aki arról is beszélt, hogy az ukrán műveletek magját négy dandár alkotja (egy dandár létszáma nagyjából 3000–4000 ezer fő), de közülük nincs mindenki Kurszkban: egy részük a hadművelet háttérbiztosítását látja el Ukrajnából. Ráadásul a műveleti terület a maga 27–28 kilométerével nem olyan mély, a 40 kilométeres hatótávolságú tüzérség ukrán területről is tud működni – nem beszélve a HIMARS-okról, melyeknek 80 kilométeres a hatótávolságuk.

Ugyanakkor kérdéses, mennyire képesek tartósan ellenőrzésük alá vonni a kurszki területeket az ukránok. Az utánpótlási vonalak és a védelem kiépítése mellett az elfoglalt területeken élők ellátását is biztosítaniuk kell. Csiki Varga elmondta: tízezres nagyságrendben menekültek el az itt élők, így róluk az orosz államnak kell gondoskodnia, de azoknak, akik maradtak, legalább a nemzetközi jogilag kötelező minimumot az ukrán államnak kell biztosítania, márpedig erre hosszú távon nem feltétlenül van kapacitása.

A hírek továbbra is arról szólnak, hogy az ukránok haladnak előre. Vagyis: arról még nincs szó, hogy az oroszok megállították vagy elkezdték volna kiszorítani őket, ám az ukrán hadműveleti cél vélhetően nem az, hogy ezeket a területeket hosszú távon megtartsák.

Mit akarnak az ukránok?

Az ukrán vezetés híres a fegyelmezett kommunikációról, ezért aligha meglepő, hogy a kurszki műveletekkel kapcsolatban is teljes a hírzárlat. A lehetséges ukrán harcászati célokról Csiki Varga azt mondta: amennyiben hetek alatt sem sikerül az ukrán határokon belülre visszanyomni a betörő csapatokat, Oroszország arra kényszerülhet, hogy támadó erőket csoportosítson át a Donbaszból, ahol jelenleg a legnagyobb nyomás helyeződik az ukrán védelemre.

A hadművelet elsődleges célja nem a területszerzés vagy egy tárgyaláson a megszerzett terület, mint cserealap használata, hanem az, hogy a Donbaszban vagy Kupjanszknál próbálják tehermentesíteni az ukrán védelmet

– magyarázta Csiki Varga.

A frontszakaszon jelenleg több olyan forró pont is van, ahol rendkívül nehéz az ukránok helyzete.

• Az északi Kupjanszk egy fontos vasúti közlekedési csomópont,
• míg Pokrovszk és Toreck Donyeck megyében a második ukrán védelmi vonalon fekszik, így az elfoglalásukkal megnyílna az út a belső védelmi vonal és olyan donyecki nagyvárosok felé, mint a háború előtt száz, illetve százötvenezer lakosú Szlovjanszk és Kramatorszk.

Csiki Varga azt mondta, hogy a két donyecki kisvárosban, Poprovszk és Toreck területén az oroszok felőrlésre, tüzérségre alapozott támadásai miatt az ukránok nem tudtak hosszú ideig tartható, szilárd védelmet kiépíteni, így fokozatosan szorítják őket vissza innen. Ezt igyekeznek az ukránok úgy kezelni, hogy megpróbálják széthúzni az orosz támadó erőket, melyek leginkább ezeken a pontokon igyekeznek fenntartani a nyomást.

Egy neve elhallgatását kérő ukrán vezérkari forrás az Economistnak azt mondta, az oroszok pont nem a donbaszi területről, hanem a harkivi frontról csoportosították át a csapataik egy részét, de azt sem olyan ütemben, mint szerették volna. Sőt, az ukrán erőket elsősorban Roszgvargyija-egységekkel, rendőri erőkkel és tartalékos sorállománnyal – tehát nem az orosz elitegységekkel – próbálják feltartóztatni, hiszen az orosz vezetés nem katonai, hanem terrorellenes műveletként kezeli az ukrán betörést.

Meglátjuk, hogy az ukránok a következő hetekben mit tudnak kihozni ebből: minél nagyobb nyomást tudnak helyezni az oroszokra, annál inkább várható, hogy több erőt csoportosítanak át oda. Az orosz kapacitások bőven rendelkezésre állnak, nem arról van szó, hogy egyből a három legfontosabb területről kell elvinni az erőket

– fejtette ki Csiki Varga, aki szerint az az egymillió dolláros kérdés, hogy az orosz területen harcoló ukrán csapatok, illetve az ide vont haditechnikai eszközök és tüzérségi lőszerek hiányoznak-e majd az ukrán védelemből. Mint mondta, a fő probléma, hogy

azokon a frontszakaszokon, ahol az oroszoké a stratégiai kezdeményezés (jelenleg ilyen az Ukrajnán belüli front csaknem egésze), az ukránoknak a helyzet megfordításához – tehát, hogy ők tudjanak átmenni védekezésből támadásba – aránytalanul nagy erőcsoportosítást kéne végrehajtani. A kurszki betörés ennek egy lehetséges alternatívája: itt váratlant tudtak lépni, és gyenge orosz képességekkel találták szemben magukat, de a mérlegét ennek a stratégiának csak akkor lehet megvonni (talán csak hónapok múlva), amikor látjuk, mi lesz a műveletek kifutása.

Csiki Varga hozzátette, a kurszki fejleményeknek pozitív lélektani hatásuk lehet Ukrajna és az őt támogató országok számára, hiszen 2023 nyara és a kudarcos ellentámadás óta azt látjuk, hogy az oroszoknál a kezdeményezés, az ukránok pedig fokozatosan szorulnak vissza.

A kurszki betörés értékelésénél felmerül, hogy Kijev az orosz energiapolitikára is próbálhat így nyomást helyezni, hiszen Szudzsában van egy gázátadó állomás, Kurcsatov város közelében pedig egy atomerőmű, ám Csiki Varga ezt nem tartja reálisnak. A Szudzsán keresztül érkező gázszállítás fenntartása a tranzitdíjak miatt az ukránoknak is gazdasági érdekük, de amennyiben ezt mégis le akarnák állítani, azt Ukrajnán belül is bármikor meg tudták volna tenni – a város elfoglalása inkább a katonai ellátási szempontból fontos, hiszen itt haladnak át Harkivba az orosz logisztikai útvonalak. Csiki Varga az atomerőmű elfoglalásával kapcsolatban is óvatos lenne, hiszen addig legalább akkora távolságot kellene megtenni Ukrajnának, mint eddig, ráadásul az oroszoknak az első dolguk az volt, hogy a létesítmény védelmét megerősítsék.

Kockáztatja-e a nyugati támogatást Ukrajna?

Korábban az orosz ellenzéki milíciák betörésénél felmerült, hogy Ukrajna kockára teszi-e az euroatlanti világ támogatását azzal, hogy nyugati haditechnikát vet be orosz földön. Csiki Varga elmondta: a nyugati szövetségesek ezúttal nem izgatták magukat különösebben amiatt, hogy orosz földre tolódtak át a harcok: az európai szövetségesek és a Pentagon is azt kommunikálta, hogy a kurszki események összhangban vannak az amerikai fegyverhasználati irányelvekkel (hozzátéve, hogy a britek jelezték: nem engedélyezik Storm Shadow robotrepülőgépek bevetését Oroszországban).

A határvonal már a hadműveleti szintű fegyvereknél húzódik: a nagy hatótávolságú rakétafegyverzet és a vadászrepülőgépek használatát feltehetően nem engednék a szövetségesek. Az, hogy szárazföldi technikát alkalmaznak, már abszolút nem vörös vonal

– fogalmazott Csiki Varga, aki a másik oldalról elmondta, hogy a putyini vezetésen az események hatására annyira lehet erős a politikai nyomás, amennyire egy ilyen kemény diktatúrában lehet. A kommunikációban, ahogy eddig, most is az látszik, hogy az orosz elnök igyekszik hárítani és alsóbb szintekre tolni a sikertelenség okait. „A nagyon erősen kontrollált orosz médiakörnyezetben nem jelenik meg, hogy Oroszország most lényegében területeket veszít, de ha tízezrével kell elszállásolni valahol az országban határ menti régiókból evakuált civileket, akkor ennek azért elterjed a híre” – tette hozzá.