A Magyarországnál tizenhétszer nagyobb területű Mongólia 2 fő/négyzetkilométeres népsűrűségével a világ leggyérebben lakott országa, mindössze 3,4 millió lakost számlálva, így a mongol tájon az emberi jelenlét szinte észrevehetetlen. Az országban uralkodó szélsőségesen kontinentális éghajlatból adódóan a tájat füves sztyeppe, félsivatag és sivatag jellemzi.
Télen nem ritkák a mínusz 50 fokos hidegek sem, ezáltal a fák az ország nagy részén képtelenek megélni, művelhető földterület, mezőgazdaság nincs. A városokon kívüli, máig javarészt nomád életmódot élő vidéki népesség az állattartásra hagyatkozva igyekszik a jószágaival vándorolva alkalmazkodni a kíméletlen éghajlati és terepviszonyokhoz. A fák hiányából adódó nyílt tér elképesztő távolságokat enged belátni, végtelennek tűnő sztyeppéken túl csak a horizonton felbukkanó hangáji vagy altáji hegyek akasztják meg a tekintetet.
Szajki Bálint képei a mongol vadonról – a sztyeppéktől kezdve a hegységeken át a félsivatagig.