„Vérben fizetnek Palesztina felszabadításáért” – Jászberényi Sándor riportja a bejrúti menekülttáborból

A pucér betontömbök előtt üvöltött az élet. Segédmotorok dudáltak a sikátorokban, a levegő tele volt az égett szemét szagával. A forróság fejbevert, ahogyan kiszálltam a kocsiból, átizzadtam az ingem. Dél volt a Shatila menekülttáborban, ragyogó napsütés. Azt akartam megtudni, mit szólnak az itt élő palesztinok ahhoz, hogy napokon belül újabb háború törhet ki Izrael és Libanon között.

A tábor közepe felé sétálva az ember megcsodálhatja a nyomor építészetét. Mindenféle tervezés nélkül egymásra épített házakat, amelyek addig nőnek az ég felé, amíg össze nem omlanak. Bejrútban a nyomor hosszában növekszik, mert nincs elég föld. Az örök homályban álló szűk utcák felett kábelkötegek vezetik az áramot.

Egymásra ragasztott, kopott és frissen nyomtatott plakátok, falfirkák mesélik el a palesztin ellenállás történetét Jasszer Arafattól egészen Abu Ubaidáig, a Hamász jelenlegi szóvivőjéig. A legtöbb esetben halottak néznek vissza a nedves falakról.

Libanonban – csakúgy, mint Ciszjordániában és a Gázai övezetben – óriási a mártírkultusz. Mindenkit mártírnak tekintenek, aki a háborúban, illetve az ellenállásban vesztette az életét.

A halottak képei inspirációként vannak kint az utcán: tájékoztatják az eljövendő nemzedékeket a kötelességükről.

Az iszlám szerint aki az igaz ügyért áldozza az életét, azonnal a mennyekbe kerül. A palesztinok között azonban a mártírkultusz forrása nem kizárólag a vallás. Az olyan szekuláris frakciók is kiteszik a halottjaik képeit, mint a vállaltan kommunista Palesztin Néppárt, amely nyilvánvalóan nem a mennyek ígéretével próbál új tagokat toborozni. A jelek szerint jól megférnek a halott kommunisták és iszlamisták egymás mellett a falon.

A nyomasztóan nagy épületek és a félhomály ellenére a Shatila tábor nagyon is él. Boltok sora várja a vásárlókat, férfiak vízipipáznak a kávézókban, motorosok kerülgetik a járókelőket. Az embernek sok minden az eszébe jut ebben a forgatagban, kivéve, hogy egy menekülttáborban áll.

Elég sok menekülttáborban jártam már életemben, de még nem láttam a Shatilához hasonlót. Egy menekülttáborban van valami ideiglenesség: a sátrak vagy a könnyűszerkezetes épületek feltételezik, hogy a krízis egyszer véget ér, és a lakók hazatérnek. Ideiglenességnek itt nyoma sincs. Generációk születtek már a betonházak tövében, és bár minden palesztin gyereknek megígérik, hogy ő lesz majd, aki visszatér, az álmok nem nagyon nyúlnak túl a nyomornegyed határain.

A Shatila inkább város a városban, mintsem menekülttábor. Lakossága évről évre növekszik, jelenleg 30 és 70 ezer közé becsülik, és már rég nem csak palesztinok lakják, bár még mindig ők a többség. A szíriai polgárháború elől menekülők, a gazdasági válságba belerokkant libanoniak, sőt afrikai migránsok is élnek az ég felé nyúló épületeiben.

A tábor területe ugyanis nem nő: ugyanakkora maradt, mint a létrejöttekor. A lakhatási igényeket úgy elégítik ki, hogy újabb szinteket húznak a meglévő épületekre. Mivel nincs hatóság, hogy felügyelje az építkezéseket, minden évben több ház omlik össze.

„Nem Libanonért fogunk harcolni, hanem Palesztináért” – felelte Mohamed Hashim arra a kérdésemre, mire lehet számítani az itt élő palesztinoktól, ha kitör a háború. Az ősz hajú férfi általános tiszteletnek örvend a nyomornegyedben. Az irodájában ültünk a tábor közepén.

Hashim az alapítványával sakkot tanít palesztin utcagyerekeknek, mellette pedig „elkötelezettséget a palesztin ügy mellett”, legalábbis ezekkel a szavakkal mutatta be magát.

A mai napig nem vagyunk szívesen látott vendégek itt. Nem költözhetünk máshová Bejrútban, nem dolgozhatunk. Hiába tanulnak a gyerekeink, csak segédmunkások lehetnek Libanonban. Azon kívül, hogy megtűrnek minket, semmit sem segít a libanoni kormányzat. És nem tudunk hazamenni, mint a szíriaiak, mert megszállták a hazánkat.

Milyen a viszonyuk a Hezbollah-hal?

Ők vérben fizetnek Palesztina felszabadításáért.

Toboroznak a Shatila táborban?

Nem küldtek ide senkit, de ha hívnak, menni fogunk.

A Hezbollah egy síita szervezet. Felvesznek a soraikba palesztinokat?

Igen. Az ellenállásban nincsenek ideológiai különbségek.

Mit ért ellenálláson?

Azokat, akik harcolnak az izraeli megszállás ellen.

Ebbe Irán, Jemen és a Hezbollah is beletartozik?

Igen.

Azt mondja, nincsenek ideológiai ellentétek az ellenálláson belül. A két legnagyobb palesztin frakció, a Fatah és a Hamász között mégis polgárháború tört ki, miután Izrael kivonult a Gázai övezetből.

Az egy háború volt a kollaboránsok és az ellenállás között. A Palesztin Hatóság segít az izraelieknek és az amerikaiaknak népünk kiirtásában. Ezt már mindenki látja.

Ön szerint a jelenlegi izraeli hadművelet a Gázai övezetben, illetve a háborús eszkaláció Libanonnal újraindíthatja a tárgyalásokat a kétállamos megoldásról?

Nincs értelme a tárgyalásoknak.

Értem, hogy Izrael szinte semmit sem tartott be a kétoldalú megállapodásokból a múltban, de érzékelhetően változik a közvélemény a Gázai offenzíva óta.

Nem változik. Adják a fegyvereket és a pénzt Izraelnek, hogy megöljenek minket.

A Hamász betört Izraelbe, és megölt több mint ezer embert, főleg civileket.

Miután majdnem húsz éve gettóban tartanak hárommillió embert. Maguk európaiak egyszerűen nem értik, hogy szisztematikusan irtanak ki minket.

Tárgyalások nélkül nem lesz béke.

Ezt miért nem mondta senki sem a zsidóknak a második világháború alatt? Hogy tárgyaljanak a nácikkal? Biztosan béke lett volna.

A zsidókat a második világháború alatt faji alapon akarták megsemmisíteni azok az országok, amelyeknek az állampolgárai voltak.

Izrael faji alapon zárja gettóba, üldözi el és öli meg azokat, akik azon a területen élnek, ahol létrejött, ami történetesen a hazám. Jeruzsálemben mindegy, hogy muszlim vagy keresztény, ha arab vagy, elveszik a házadat. Izrael sem békét, sem kétállamos megoldást nem akart soha. Ha egy kicsit is érdekeltek lettek volna a gázai tűzszünetben, nem ölik meg a tárgyalások vezetőjét.

Hogyan küldjél tárgyalni valakit a békéről, ha az elődjét meggyilkolták a tárgyaló partnerek?

Akkor ön szerint mi a megoldás?

Az ellenállás. Csak az ellenállás, amíg a földtől a tengerig fel nem szabadul Palesztina. Úgy hiszem, hogy én abban a faluban fogok meghalni, ahonnan elüldözték a családomat.

Sokan gondolják ugyanazt a háborúról a Shatila táborban, mint ön?

Itt mindenki ezt gondolja. Jobb meghalni méltósággal, mint elnyomásban élni.

Néma csendben ültem a taxiban az interjú után, amíg vissza nem értem a Hamrában található szállásomra.

Régóta foglalkozom a palesztin belpolitikával, vagy tucatnyiszor jártam a Gázai övezetben és Ciszjordániában. Az elmúlt két évtizedben számtalan interjút készítettem különböző palesztin frakciókkal, nem ismeretlen számomra a szélsőséges, dzsihadista ideológia. Ez a beszélgetés azonban megrázott: Hashim nem volt dzsihadista, inkább a baloldali frakciókhoz kötném.

Mindabból, amit tapasztaltam, nagyon úgy tűnik, hogy az izraeli politika elmúlt két évtizede és a jelenlegi, már 40 ezer halottnál járó katonai hadművelete a Gázai övezetben teljesen átrajzolta a palesztin belpolitikát. A valaha Arafat fémjelezte Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (Fatah), ami hajlandó volt tárgyalni Izraellel, véglegesen meggyengült a palesztinok körében. Nagyon úgy tűnik, hogyha Izrael mégis tárgyalni szeretne, nehezen talál bárkit is, aki képviselhetné a palesztinokat. A Hamász sosem látott népszerűségnek örvend.

Iszonyatos vérzivatar jön.