Honnan szerzi a pénzt Harris és Trump a kampányára?

Kamala Harris egyetlen hét alatt 200 millió dollárt kalapozott össze a kampányára – olvashattuk néhány napja kisebb megdöbbenéssel. 200 millió dollár nagyjából hetvenmilliárd forintnak felel meg, elképesztő összeg ez egy politikus pozícióba jutattásához.

Harris gigantikus pénzesője több dolgot is megmutat az amerikai politikából. Az egyik az, hogy Joe Biden elnök kampányára már a lemondása előtti hetekben sem sokan költöttek. A regnáló demokrata elnök kampánya a gyakorlatban akkor ért véget, amikor nagyon rosszul szerepelt a Donald Trump elleni tévévitán. Ezek a viták az elnöki kampányok legnézettebb pillanatai, a legutóbbiba összesen 70 millió amerikai nézett bele.

És a 70 millió néző azt láthatta, hogy Biden sokkal öregebb, és sokkal rosszabb fizikai állapotban van, mint a legutóbbi kampányában. Az elnök a vita előtt nem sokat szerepelt, a stábja szinte rejtegette a nyilvánosság elől. Joe Biden 2020-ban sem volt fiatal, minden idők legidősebben hivatalba lépő elnöke volt (ezt a csúcsot januárban Trump dönthetné meg), de a mostani szereplés kíméletlenül leleplezte az amerikaiak előtt Biden valós fizikai és mentális állapotát.

A vita után elkezdődött egy hetekig tartó egymásnak feszülés a Demokrata Párton belül. Biden és a stábja úgy érezte, az elnöknek így is van esélye megverni Trumpot, főleg a kifejezetten sikeres négyévnyi elnöksége okán. A Demokrata Párt szavazói és vezető politikusai ugyanakkor érezték a feszültséget. Nehezen lehetett ugyanis bárkit meggyőzni arról – aki csak egy pillantást vetett Bidenre –, hogy az elnökben van még öt év, hogy befejezhesse a következő elnöki ciklusát is.

A tévévita után Biden sokáig makacsul kitartott, miközben a párton belüli kritikák – amelyek korábban inkább a háttérben hangzottak el, és a színfalak mögött próbáltak nyomást gyakorolni az elnökre – egyre nyíltabbá váltak. Az amerikai szavazók – köztük a demokraták – nagy része júliusban már kifejezetten nem bízott abban, hogy Biden esélyes lehet Trump ellen. A Demokrata Párt hetekig tartó apátiába süllyedt, miközben Trump kampányának legerősebb hetei következtek. A vita után a volt elnök népszerűsége valamennyit javult, és ezen az ellene megkísérelt merénylet, valamint a republikánus küldöttgyűlés tovább javított. Trump annyira magabiztossá vált, hogy végül JD Vance szenátort választotta alelnökjelöltjének.

Vance jelölése azért a magabiztosság jele, mert az alelnökök általában valamilyen módon kiegészítik a elnökjelölt személyiségét, megpróbálnak nyitni más szavazóbázisok, területek, államok felé, ahol a jelölt kevésbé népszerű. Vance erre aligha képes, hiszen a támogatói bázisa ugyanaz, mint Trumpé, nem szólít meg más választói csoportokat. Arra viszont alkalmas, hogy Trump örököse legyen: a volt elnök a saját politikafelfogását egy fiatalabb, erős politikuson keresztül lehet képes hosszú távon is ráerőltetni a Republikánus Pártra.

Ekkor jött a változás. Biden történelmi döntést hozott, és félreállt. Maga helyett alelnökét, Kamala Harrist javasolta jelöltnek. Korábban nem volt egyértelmű, hogy Harris lehet a jelölt Biden után, sokan inkább azt várták, hogy a potenciális jelöltek a demokraták augusztus végi küldöttgyűlésén esnek majd egymásnak ezért a lehetőségért. Erre viszont nem volt már idő, Harris kifejezetten gyorsan állított maga mögé mindenkit, a potenciális ellenjelöltek pedig hamar visszavonultak. Ezt diktálta a logika is: ha Harris nem nyer, akkor 2028-ra letisztul a verseny: sem Biden, sem Harris nem indulna, azaz bárki számára szabaddá válhat az út az elnökség felé.

Harris indulása és az első heti kifejezetten erős politikai tevékenysége megnyitotta azokat a demokrata pénzcsapokat, amelyeket az előző hetek apátiája elzárt. Harris egyik fontos előnye a többiekkel szemben pont az volt, hogy már rajta van a szavazólapon, és így sokkal könnyebben fér hozzá a Biden által összeszedett pénzhez is.

Harris 93 millió dollárral vette át a közös kampányszámlát, ezt egészítette ki mostanra több mint 200 millió dollárra az új adományhegy. De ezzel a demokraták még mindig le vannak maradva. Biden az elnöki kampánya utolsó néhány hetében sokkal többet költött reklámokra, mint Trump, viszont sokkal kevésbé hatékonyan. A republikánus jelöltnek jelenleg is több forrása van, mint a hatalmas összegeket begyűjtő Harrisnek. De pontosan mennyivel?

• Trump kampányszámláján jelenleg 216 millió dollár van az Opensecrets szerint,
• míg Harris kampányszámláján összesen 294 millió dollár pihen.

De akkor miért mondjuk azt, hogy Trump jobban áll? Az elnökjelöltek nem csak a saját kampányszámlájukra gyűjthetnek pénzt, tőlük független szervezetek külső támogatást is nyújthatnak a kampányra. Márpedig külső forrásból

• Trump számára 255 millió dollár érhető el,
• Harris számára pedig 164 millió dollár.

Tehát a pénzhalmokat egyesítve valamivel még mindig Trump áll jobban, igaz, az olló erőteljesen és folyamatosan zárul.

De mik ezek a külső számlák, illetve miért kell ennyi pénz az elnökjelöltek kampányára?

Az amerikai demokrácia és a kampánytámogatások kérdése kétszáz éve fonódik egymásba. Először Andrew Jackson elnök, az „eredeti Trump” kezdett el a saját pártsajtójában kommunikálni arról, hogy adományokra van szüksége a kampányoláshoz. Jackson olyan precedenst teremtett, ami máig létezik, de bizonyos ügyekben korlátozták. Gyakorlatilag megteremtette a kampányklientúra rendszerét, amelyben az őt támogató embereket nevezte ki később pozíciókra, és az ezekből a pozíciókból megszerzett források egy részét kötelezően visszacsatornáztatta a párt kampányaiba.

A kampányfinanszírozással kapcsolatos harcot nehéz röviden összefoglalni, de a legnagyobb változás Richard Nixon elnöksége alatt történt. A hetvenes évek elején az Egyesült Államok létrehozta a Federal Election Commission névre hallgató szövetségi választási ellenőrző szervezetet, amely az új kampányfinanszírozási törvényeket kívánta betartatni.

A szerv létrehozásával együtt kitalálták az elnökjelölti kampányok közpénzből finanszírozásának a módját is. Az amerikai állam bizonyos összeget ad a jelölteknek a kampányra, de csak akkor, ha nem gyűjtenek más forrásokat. Pont ezért nem él ezzel a lehetőséggel szinte senki. Magyarországon az állam jelentős forrásokkal támogatja az egy százaléknál népszerűbb, valamint a parlamenti mandátumokat szerző pártokat. Az Egyesült Államokban a kampány-hozzájárulásoknak pont azért van ekkora szerepe, mert a jelöltek nem élnek a közpénz lehetőségével, hiszen akkor sokkal kevesebb forrásból tudnának kampányolni.

A hetvenes évek reformjai nem álltak meg az FEC létrehozásánál. A Watergate-botrány egyik kevésbé ismert része az, ahogyan a pártfinanszírozásra hatott. A botrány maga arról szólt, hogy néhány bűnöző Nixon elnök jóváhagyásával betört a rivális Demokrata Párt kampányközpontjába. Csakhogy az is kiderült, hogy a Fehér Házban automata hangrögzítőrendszer működött, és az innen megszerzett hangfelvételekből bizonyítani lehetett, milyen pénzügyi támogatásokat nem hozott nyilvánosságra az amerikai kormány. Az FEC létrehozásáról szóló törvényt a Watergate miatt később módosították, kikötve, hogy milyen támogatásokat kell nyilvánosságra hoznia a jelölteknek.

Ebben a törvénycsomagban az is szerepelt, hogy milyen korlátai vannak a begyűjthető és elkölthető forrásoknak, ám ezen a részen az amerikai alkotmánybíróságként működő Legfelsőbb Bíróság sokat lazított, mert úgy látta, a pénzügyi korlátozás pont a szólásszabadságot korlátozná.

A hetvenes évek reformjain túl egyetlen igazán jelentős szabályozás volt még, 2002-ben egy kétpárti törvénycsomaggal a Mccain–Feingold szenátorduó (amelynek republikánus tagja az elnökségért is elindult Barack Obamával szemben) keményebben szabályozta az úgynevezett puha pénz elköltésének lehetőségét. Ezt arra a jelenségre használják, amikor a szakszervezetek és alapítványok a saját tagi adományaikból támogatták a pártkampányokat. Ezekre a támogatásokra korábban nem vonatkozott korlátozás, ellentétben a konkrét pénzügyi hozzájárulásokkal, amelyek felső korlátját előbb megduplázták, majd az inflációhoz igazították. A McCain-Feingold törvénycsomag azt is szabályozta, hogy párton kívüli forrásokból a választások előtti két hónapban nem lehet olyan reklámokat fizetni, amelyek egy meghatározott politikai szereplőt említenek meg.

De mik ezek a párton kívüli források?

Viszonylag sokat halljuk a PAC és a szuper PAC kifejezéseket az amerikai kampányokkal kapcsolatban. Ezek a pénzügyi eszközök teszik lehetővé, hogy a jelölt a kampányán kívülről is fogadhasson támogatásokat.

• A PAC a Political Action Committee, vagyis a Politikai Akcióbizottság rövidítése. Alapvetően olyan eszközökről van szó, amelyeket cégek, szakszervezetek, közösségek hoznak létre, hogy a tagjaik bizonyos pénzügyi korlátozások mentén támogathassák egy jelölt kampányát.
• A Super PAC annyiban különbözik, hogy itt nincs korlátja a pénzügyi támogatásnak, ugyanakkor tilos, hogy a jelölttel koordinálva kampányoljon a szervezet. Vannak még egyéb kisebb támogatási megoldások is, például az adóból átirányítható hozzájárulások vagy a PAC-ek különböző formái.

Majdnem minden amerikai elnökválasztási kampányban akad valamilyen újítás azzal kapcsolatban, hogyan gyűjthetnek támogatásokat a jelöltek. Például Barack Obama gyűjtött először jelentős összeget interneten keresztül a támogatók kisösszegű adományaiból. Ezt később Trump is folytatta, mostanra pedig szinte rutineljárássá vált. Trump és Harris támogatásainak eloszlása nem különbözik annyira, a támogatások nagyjából fele nagyobb hozzájárulás, a másik fele kisebb összegű adományokból jön össze.

Amiben Harris kampánya most nagyot újít, az a Zoomon keresztül összeszedett támogatások. Egyetlen hét alatt Harris kétszer döntötte meg a világ legnagyobb Zoom-beszélgetésének rekordját. A Fehér Nők Harrisért elnevezésű Zoom-beszélgetéshez 160 ezer ember csatlakozott (az előző rekord valahol 50 ezer körül mozgott), valamivel később a Fehér Srácok Harrisért elnevezésű Zoom-beszélgetéshez pedig 190 ezer ember jött össze. A módszer ilyenkor egyszerű: a képernyőn megjelenik egy QR-kód, ami a telefonon az egyik népszerű adománygyűjtő platformra visz.

Ez azt jelenti, hogy nem csak elképesztő mennyiségű embert lehet viszonylag egyszerűen aktivizálni, de ebből kifejezetten sok pénz is összegyűjthető. A Fehér Srácok például összesen négymillió dollárt adtak össze Harrisnek egy néhány órás beszélgetés alatt.