Z generációs tüntetések veszélyeztetik a hatalmat Afrika stabilnak hitt országában

Júniusban Kenya fővárosában tüntetések kezdődtek a tervezett adóemelések miatt. A kormány az árukat terhelő közterheket – lényegében az áfa ottani megfelelőjét – emelte volna, ami a kritikusok szerint súlyosbítaná az amúgy is akut megélhetési válságot. Több alapvető termék és élelmiszer ára is nőne a pelenkától az étolajig. A törvény magasabb behozatali vámokat és egy telekommunikációs adót is előirányozott.

Az adóemelés ellen először a TikTokon és más online platformokon kezdtek tiltakozni, főleg fiatal, középosztálybeli kenyaiak, akik üzenetekkel és hívásokkal bombázták a képviselőiket. Az elégedetlenség június 18-án terjedt át az utcára, amikor dühös tüntetők sípokkal és vuvuzelákkal vonultak a parlament épülete elé. A tüntetés jórészt békés volt, a rendőrség mégis könnygázzal oszlatta a tömeget. Mintegy 200 embert őrizetbe vettek, köztük újságírókat.

A tüntetések hatására azonban a kormány mérsékelte a tervezett adókat, például nem vetett volna ki új sarcot a kenyérre. Az elnök, William Ruto, arról beszélt, hogy „meghallotta a nép hangját”. Az ellenzék szerint mindez azonban csak PR-akció, a tüntetők pedig elszántak maradtak, hogy addig folytassák a tiltakozást, amíg az egész törvényt vissza nem vonják. Éppen ezért a tüntetéshullám folytatódott, sőt, június 20-ától Nairobin kívül több nagyvárosra is kiterjedt. A dühös fiatalok sokszor a helyi politikusok házai elé vonultak.

A kenyai parlament mindeközben megkezdte a törvénytervezet tárgyalását. A kormánypárt frakcióvezetője szerint az új adók szükségesek ahhoz, hogy utakat építhessenek, több tanárt vehessenek fel, és támogatást nyújthassanak a gazdáknak. Az adóemelésre a támogatói szerint azért is szükség van, mert különben az ország adóssága tovább nő, és alapvető állami funkciók kerülhetnek veszélybe a pénzhiány miatt.

Az elégedetlenséget növelte, hogy Ruto 2022-ben baloldali programmal került hatalomra, és a szegények életminőségének javítását ígérte. Mindez egy nagyobb, egész Afrikára kiterjedő problémára is rámutat: a lakosság fiatal és szegény, a felette uralkodó politikai elit azonban egyre öregebb és gazdagabb. A romló gazdasági helyzet, a munkanélküliség, az infláció, az élelem és az üzemanyag egekbe szökő ára pedig tovább tüzeli a fiatalok elégedetlenségét. Ruto is keveredett már korrupciós ügyekbe, de Kenyában általános a nepotizmus, a politikusok rokonainak álláshoz juttatása, sok képviselő pedig helikopterrel érkezik a nagygyűlésekre, ahol szó szerint

pénzt szórnak a szavazóik közé.

A kormánypropaganda azzal akarta elvenni a népharag élét, hogy a tiltakozás középosztályi jellegét emelte ki, mondván, a tüntetők külföldi provokátorok által felhergelt fiatalok, akik nem is élnek rosszul, hiszen iPhone-jaik vannak, a demonstrációk után a KFC-ben esznek, vagy éppen Uberrel mennek tüntetni.

A The Economist úgy véli, a jó stratéga hírében álló Ruto éppen azzal számolta el magát, hogy elhitte a saját propagandáját, és úgy vélte, néhány száz vagy ezer középosztálybeli fiatallal könnyen el tud bánni. Csakhogy az alapvető élelmiszerek adójának emelése miatt a szegény tömegek is csatlakoztak a demonstrációkhoz.

Kenya adósságcsapdában

A kormány az államadósság kiugró mértékével, illetve Kenya forráshiányos voltával érvelt az adóemelés mellett. A kelet-afrikai ország külső adósságállománya közel 40 milliárd dollárra rúg. Emiatt az ellenzék is rendre kifejezi nemtetszését, ám arra is rámutat, hogy Ruto alelnök volt az előző, az országot eladósító kormányban. Az ellenzék emellett főleg a Nemzetközi Valutaalapra (IMF) neheztel, mely a Kenyának juttatott kölcsön fejében megszorításokat javasolt. Az ország bevételei csaknem 55 százalékát költi adósságszolgálatra. Mindez még a szubszaharai térség átlagánál is magasabb. Mindazonáltal Rutót korábban sokan dicsértek, mert azzal, hogy az IMF-hez és a nemzetközi pénzpiacokhoz fordult, elkerülte az államcsődöt. A kormány már korábban is megszorításokkal kísérletezett:

• növelte az állami egészségügyi és nyugdíjbiztosítási alaphoz való kötelező hozzájárulás összegét,
• megszüntette az üzemanyag-támogatást,
• házadót vezetett be,
• illetve emelte az energiaárakat.

Sok más afrikai államhoz hasonlóan egyébként Kenya is a 2010-es években adósodott el, amikor nagy összegű infrastruktúra-fejlesztési hiteleket vett fel, főleg Kínától.

A törvényt végül második olvasatban, június végén elfogadta a parlament. A tüntetők a törvény elfogadásának hírére áttörték a kordont, és megrohamozták a törvényhozás épületét, egy részét fel is gyújtották. A kormányzat erre bevetette a hadsereget, a katonák könnygázt és gumilövedéket, sőt, később éles lőszert is használtak a tömegoszlatás során. Az Amnesty International első jelentése szerint öten haltak meg, de az áldozatok száma később harminc fölé nőtt.

Obama féltestvére is kapott a könnygázból

Érdekesség, hogy a tüntetéseken részt vett és könnygázt is kapott Barack Obama volt amerikai elnök féltestvére, Auma Obama. „A fiatalok a jogaikért vannak itt” – mondta a CNN-nek, mielőtt a rendőrök lefújták a csoportot, amiben éppen állt. Auma Obama egyébként a nyomornegyedek lakóit segítő civil szervezetben tevékenykedik.

Másnap a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy jogos volt a katonaság bevetése, de a kormánynak világos határidőt kell megadnia, amíg ez az állapot fennáll.

A tiltakozó mozgalom hatására azonban az elnök bejelentette: nem írja alá a törvényt, így az nem léphet hatályba. Csakhogy egyes tüntetők a meggyilkolt társaik meggyászolása miatt újra az utcára akartak vonulni, sőt, sokan Ruto elnök lemondását követelték. A tömeg ugyan kisebb lett, a rendőrség pedig megerősítette a parlament és az elnöki palota környékének védelmét, ugyanakkor az ország több nagyvárosában is folytatódtak a tüntetések.

A törvény visszavonását követően a legfelsőbb bíróság eltiltotta a karhatalmat az éles lőszer, a könnygáz, valamint a gumilövedékek használatától is.

Idővel a demonstrációk száma és intenzitása is alábbhagyott, bár a mai napig nem szűntek meg teljesen. Ebben annak is szerepe volt, hogy Ruto július elején nyilvánosan bocsánatot kért a rendőri erőszak miatt, és olyan takarékossági programot jelentett be, amely visszavágja a politikusok fizetését. Ennek részeként a tüntetéseken való pénzosztás gyakorlatát is megtiltotta.

Elrabolt és megölt tüntetők

A tüntetések forróbb napjain olyan hírek keltek lábra, miszerint a titkosszolgálat emberei elrabolták a törvény elleni mozgalom szószólóit. Egyes források szerint júniusban 32 ember jutott erre a sorsra, míg a Kenyai Jogásztársaság ötven eltűnt emberről beszél. A beszámolók alapján arcukat eltakaró, azonosítót nem viselő egyenruhás fegyveresek raboltak el tüntetőket az utcáról vagy az otthonukból. Az egyik érintett beszámolója szerint a fegyveresek megverték, feldúlták az otthonát, majd arról kérdezgették, kapott-e külföldről pénzt azért, hogy tüntetést szervezzen. Amikor pedig önként nem akarta feloldani az ujjlenyomatos biztonsági zárat a telefonján, azzal fenyegették meg, hogy levágják az ujját.

Több forrás is arról számolt be, hogy az elrabolt személyeket órákig zárt helyen tartották élelem és ivóvíz nélkül, sokszor hiányos öltözetben, a fejükön zsákkal. Sok kenyai fiatal most online, főleg a TikTokon tesz közzé felhívásokat, amelyekben eltűnt, feltehetőleg elrabolt társaikat keresik.

A kenyai rendőrségnek egyébként is igen rossz a híre, mivel az ország története során a kormányok előszeretettel használták fel brutális fellépésekre. A brit hatóságok például az 1950-es években a helyi, „bennszülött” rendőrséget is bevetették a függetlenségpártiakkal szemben, akik közül sokakat letartóztattak és kivégeztek. A függetlenség elnyerése után Jomo Kenyatta is a saját hatalmát védte a rendőrökkel, de az igazi kegyetlenkedésekre arap Moi diktatúrája alatt került sor, amikor a demokráciapárti tüntetők közé lőttek. 1992-ben arap Moi létrehozta azt a rendőri egységet, az úgynevezett repülő osztagot, amely kormányellenes aktivistákat és tüntetőket gyilkolt meg. A helyzet a demokratikus átmenet után javult ugyan, de a kegyetlenkedések nem szűntek meg teljesen, még 2007 és 2008 során is érkeztek jelentések arról, hogy a hatóság civil tüntetőket ölt meg. Egy 2009-es ENSZ-jelentés pedig felfedte, hogy

még mindig léteznek rendőrségi halálosztagok, amelyek a kormány több ellenfelét eltették láb alól.

Lázadó generáció

A The Economist szerint a tiltakozó mozgalom veszélybe sodorhatja Ruto elnök hatalmát. Az a kormány által kárhoztatott, de elemzők által is emlegetett jelenség, miszerint inkább a középosztály tiltakozik, ugyanis azt is jelzi, hogy a jobb módú és tanultabb fiatalok az ország történetében először felül tudtak emelkedni a törzsi ellentéteken. Másrészt az egész politikai elitet ellenfélnek tekintik, és mostanra a nyomornegyedek fiataljai is csatlakoztak hozzájuk. Így a Z generációs tüntetők – ahogyan Kenyában nevezik őket – akár tényleg megbuktathatják az elnököt, illetve a kormány mögött álló, több mint húsz pártot számláló koalíciót.

A tüntetések most már az egész rendszerről, a korrupcióról, a szegénységről és a munkanélküliségről is szólnak. A kenyai fiatalok frusztráltak, mert azt tapasztalják, hogy hiába tanultabbak, mint eddig bármely generáció Kenya történelmében, nincsenek munkahelyek, legalábbis a legális szektorokban.

Tény az is, hogy bár nem voltak népszerűek az adóemelések, annak is súlyos következménye lehet, ha a kelet-afrikai ország nem tudja teljesíteni a rá szabott pénzügyi feltételeket. A The Wall Street Journal által megszólaltatott elemző szerint a törvény visszavonása megnehezíti a kormány abbéli törekvését, hogy 5,7-ről 3,3 százalékra faragja le a GDP-arányos adósságot.