„Legyőzték az amerikai titkosszolgálatot” – kik és miben hibáztak a Trump elleni merénylet során?

A bírálatok fókuszába került a Donald Trump ellen elkövetett hétvégi merénylet után az amerikai elnöki titkosszolgálat, a Secret Service (USSS), amely a hivatalban lévő és volt elnököket, a családtagjaikat, illetve az elnökjelölteket védi. A legsúlyosabb kritikákat elsősorban a politikusok fogalmazzák meg a pennsylvaniai Butlerben elkövetett merénylet után. Emiatt várhatóan komoly kongresszusi (amerikai törvényhozási) vizsgálatok várnak a USSS vezetőire és a butleri helyszínt biztosító parancsnokokra, de feltehetően más illetékesekre is.

A vizsgálatok előreláthatóan több kérdéskörre fókuszálnak majd. Egyrészt a sajtóban megszólaló legtöbb politikus és véleményformáló azon ütközött meg, hogy a fegyveres merénylő miként juthatott fel egy olyan épület tetejére, ahonnan tökéletesen beláthatta azt a területet, ahol Donald Trump éppen beszédet mondott, majd körülbelül 120–150 méternyi távolságból zavartalanul adhatott le lövéseket a republikánus elnökjelöltre.

Szintén vita bontakozott ki arról, hogy elég gyorsan és szakszerűen avatkozott-e be az elnöki titkosszolgálat, miután a lövések eldördültek. Több kérdés is felmerül.

• Baj-e, hogy lelőtték a merénylőt, akiről így nehezebb kideríteni, mi motiválta a cselekmény elkövetésében?
• Elég gyorsan siettek-e a testőrök Trump védelmére, hogy saját testükkel védjék a további lövésektől?
• Megfelelő fedezéket adtak-e Trumpnak akkor, amikor levitték az emelvényről, és amikor a tömeg felé forduló elnök feje és mellkasa védtelen lett volna, ha esetleg a sokaságban egy második merénylő is megbújt volna.

Azoknak, akik felelősek voltak ennek a nyilvánvalóan elégtelen védelmi tervnek a kidolgozásáért, jóváhagyásáért és végrehajtásáért, tanúskodniuk kell a kongresszus előtt, és felelősségre kell vonni őket

– fogalmazott a merénylet után Ruben Gallego egykori tengerészgyalogos, aki jelenleg a képviselőház (a törvényhozás alsóháza) demokrata tagja, és épp egy szenátusi mandátum megszerzésére készül Arizonában.

A Politico szerint elsősorban a USSS igazgatójának, Kimberly Cheatle-nek kell majd választ adnia a felmerülő kérdésekre. Nemcsak kongresszusi vizsgálóbizottság(ok) kutakodására számíthat, mivel az FBI is vizsgálja a lövöldözés körülményeit.

Az USA-ban mindkét nagy párt, a demokraták és a republikánusok képviselői, de biztonsági, rendőrségi szakértők is a titkosszolgálat látványos hanyagságára és tévedéseire hívták fel a figyelmet, amelyek feltétlenül hozzájárultak a tragédiához. (Nem túlzás tragédiának minősíteni az esetet, hiszen Trump ugyan csak a fülén sebesült meg, de egy ember meghalt, kettő pedig súlyosan megsebesült a republikánus jelöltet támogató tömeg soraiból.)

Sosem fordulhatna elő, hogy egy merénylőnek közvetlen rálátása legyen egy volt elnökre

– mondta a veterán tengerészgyalogosból képviselővé előlépő Gallego, aki a katonai kiképzése során tanultakat idézte fel. A Politico ennek kapcsán felidézi az 1963-as Kennedy-gyilkosságot, amikor a hivatalban lévő amerikai elnököt, John Fitzgerald Kennedyt egy tankönyvraktár hatodik emeletéről lőtték le Dallasban.

Egy republikánus képviselő, Cory Mills szerint nem kell ahhoz túlzottan nagy képzettség, hogy egy ilyen nagy erejű fegyverrel ekkora távolságból (egy AR-15-össel mintegy 120–150 méterről) eltaláljanak egy célpontot. Mills szerint az, hogy egyetlen biztonsági ember sem volt azon a tetőn, ahonnan a merénylő lőtt, a biztonsági előírások súlyos megsértésének tekinthető. Mills szintén veterán katona, Afganisztánban és Irakban is szolgált, és a Dyncorp nevű védelmi szolgáltatónak, az amerikai külügyminisztérium szerződéses partnerének az alkalmazásában is állt.

Szintén bírálják az időben való reagálás és a helyi rendvédelmi hatóságokkal való koordináció hiányosságait az amerikai és a nemzetközi sajtóban, miközben emlékeztetnek a hírforrások arra: szemtanúk figyelmeztették a hatóságokat arról, hogy mi történik egy a Trump-rendezvényhez közeli épületben. A BBC megszólaltatta azt a szemtanút, Greg Smith-t, aki látta, hogy egy ember fegyverrel mászik fel egy épület tetejére, tőle 10–20 méterre. Hiába szóltak erről a rendőröknek, azok nem tudták, mit tegyenek – állította a szemtanú. A Politico felveti, hogy kommunikációs hiba történhetett a különböző rendvédelmi és biztonsági szervek között.

Azt, hogy hagyták lőni a merénylőt, illetve a személyi biztonságért felelős testőrök az elnököt még a lövések után is rövid időre kitették egy újabb potenciális elkövető esetleges célpontjának – Erik Prince is bírálta. Ő nem más, mint a híres (vagy inkább elhíresült) Blackwater biztonsági cég alapítója, aki egykor „Navy SEAL” is volt, tehát az amerikai haditengerészet különleges alakulataiban szolgált.

A biztonsági szolgálatok hibáiról szóló vita a legmagasabb szintig jutott Washingtonban. Joe Biden elnök is megszólalt az ügyben, és azt mondta: a hétvégi republikánus gyűléshez kapcsolódó nemzetbiztonsági kérdések független felülvizsgálatát kezdeményezi, hogy „felmérjék, pontosan mi is történt.”

Mindennek kapcsán felvetődött – erről a 24.hu-n a merénylet után már beszámoltunk egy republikánus politikus, Mike Waltz felvetése nyomán –, hogy a Trump-kampány korábban már nagyobb fokú védelmet kért a Secret Service-től, de ezt a kérést visszautasították. Ezt azonban a Politico szerint Anthony Guglielmi, a USSS szóvivője határozottan tagadta. Az elnöki titkosszolgálat honlapján is olvasható a szervezet válasza, amely szerint „ez abszolút hamis” információ. A hivatalos álláspont szerint a USSS kiegészítette a védelmi intézkedéseket erőforrásokkal és technológiával is – tekintettel a kampánykörút fokozott tempójára.

Mindennek kapcsán megkérdeztük Tarjányi Péter magyar biztonságpolitikai szakértőt is. Azt tudakoltuk tőle, látott-e hiányosságokat a Secret Service tevékenységében.

Összegezve a véleményét Tarjányi úgy fogalmazott, bizonyos szempontból akár még „sikeresnek” is tekinthető a Donald Trump elleni merénylet. Abban az értelemben biztosan, hogy a támadó „legyőzte” az amerikai elnöki titkosszolgálatot: egy húszéves fiatal egy fegyverrel bejutott egy olyan zónába, ahonnan célba tudta venni a volt elnököt, és le tudott adni lövéseket is, összesen nyolcat, megölt egy embert a tömegben, kettőt pedig súlyosan megsebesített. Sőt, még Trumpot is eltalálta.

Az már csak a szerencsén és az őrangyalokon múlt, hogy a republikánus elnökjelölt abban a pillanatban éppen oldalra fordította a fejét, és ezért a golyók 2,5–3 centivel a koponyája mellett süvítettek el

– mondta a 24.hu-nak Tarjányi. Szerinte tehát nem a Secret Service-en múlt, hogy Donald Trump még életben van.

A magyar biztonságpolitikai szakértő korábban dolgozott együtt az amerikai elnöki titkosszolgálattal, ezért nagyon meglepődött azon, amit a mostani merényletkísérlet kapcsán tapasztalt. Ám Tarjányi nem a USSS hibáival kezdte a 24.hu-nak szóló magyarázatát, hanem annak hátterét vázolta fel, miért vált egyre nehezebbé az amerikai (és a globális) politikai szereplők személyi biztosítása az elmúlt években.

Szerinte ugyanis a személyi biztonság technikai szempontjai mellett elsikkadt egy alapvető tényező, mégpedig az, amit maguk a politikusok tesznek azért, hogy nehezebben legyenek meg megvédhetők. Arról van szó, hogy világunkban a politikai kommunikáció egyre extrémebbé válik, amire a társadalom is egyre szélsőségesebb válaszokat ad.

Korábban is voltak merényletek – emlékeztet Tarjányi –, de a Robert Fico szlovák kormányfő és a Donald Trump elleni kísérletek elgondolkodtatók abból a szempontból, hogy a politikai kommunikációban felerősödött az ellenségkép kialakítása. Vagyis az, hogy a politikusok az érzelmekre akarnak hatni, és ez olyan extrém helyzetekhez vezet, hogy egyébként szélsőségesnek nem mondható emberek is úgy kezdenek gondolkodni, hogy a „saját kezükbe kell venniük a dolgokat”. Azaz deviáns módon értelmezik a politikacsinálást, és a társadalmi folyamatokba nem a választásokon, az urnáknál szavazva akarnak beleszólni.

Tarjányi szerint az USA-ban ezt a politikai kommunikációt mind a demokraták, mind a republikánusok használják: szélsőséges ellenségképet gyártanak, és így a társadalmat kettészakítják. Ez viszont komoly biztonságpolitikai kockázati tényezővé kezd válni, a szövetségi szintű biztonsági szolgálatoknál már készülnek olyan forgatókönyvek is, mit kellene tenni egy esetleges polgárháborús helyzetben.  

Ilyen helyzetre legutóbb a hatvanas években volt példa, amikor a politikai gyilkosságok megszaporodtak, és a polgárjogi mozgalmak is felerősödtek.

Ami a konkrét biztonsági intézkedéseket és a hétvégi amerikai merényletkísérletet illeti, Tarjányi elmondta, Donald Trumpnak két okból is járt a különleges védelem, a Secret Service őrzése. Egyrészt volt már amerikai elnök, ezért őt és családját is megilletik az óvintézkedések, másrészt a republikánus előválasztást megnyerte, így elnökjelöltnek tekinthető, amiért szintén jár a magasabb fokú védelem Amerikában. Ugyanakkor ezek a védelmi intézkedések a magyar szakértő szerinte „nagyon, nagyon félrementek, merthogy alapvető hibákat követett el az elnöki titkosszolgálat.”

Dolgoztam velük, ilyen szintű hibát nem feltételeztem, hogy el tudnak követni

– tette hozzá Tarjányi. Szerinte a magaslati pontokat biztosítani kell a nyílt terepen megszervezett rendezvényeken. A háztetők, domboldalak egyaránt kockázati tényezők, és nem csupán néhányat, hanem az összeset biztosítani kell.

Butlerben az elnök mögötti területen két vagy három pontot ellenőriztek a biztonságiak, ugyanakkor három-négy háztető is volt 130–150 méteren belül, ahonnan rá lehetett látni a szónoki emelvényre. Az Egyesült Államokban jelenleg kapható fegyverekkel ekkora távolság áthidalása nem tekinthető komoly kihívásnak, Tarjányi becslései szerint egy lövész 30–50 órai gyakorlással elsajátíthatja ezt a tudást.

A több száz méterről leadott lövések igényelnek komoly lőtudást – tette hozzá. Fényes nappal, 120–150 méteres távolságból egy 20–25 centiméteres célpontra leadott lövés „alaplőgyakorlatnak” tekinthető egy olyan AR-15-ös fegyverrel, amilyet a merénylő használt.

Tarjányi szerint a biztosítást a helyszínen irányító parancsnoknak minden magaslati pontot ellenőriztetnie kellett volna, és azt is tudnia kellett volna, hogy az emberei pontosan hol helyezkednek el. Megítélése szerint a kommunikációban történhetett hiba a rendvédelmi szervek között.

Tarjányi emlékeztetett arra, hogy a merénylő a lövések leadása előtt pár perccel már ráfogta a fegyverét egy rendőrre, azaz támadóan lépett fel, mégsem történt semmilyen érdemi intézkedés. Ez azt jelenti, hogy a Secret Service helyszínt biztosító parancsnoka nem szervezte meg jól a kommunikációt a helyi rendőrséggel (ezért szóltak hiába a szemtanúk a rendőröknek). Tarjányi úgy véli, a USSS mesterlövészei hiába érzékelték a merénylőt, a hibás kommunikáció miatt nem tudták eldönteni (minthogy nem kaptak megfelelő információt), hogy egy helyi rendfenntartó erő tagja-e, vagy – mint utóbb kiderült – egy ellenséges személy. Így csak később, a lövések leadása után ártalmatlanították a támadót. Ez azonban szintén hiba volt – szögezi le Tarjányi, így ugyanis sokkal nehezebb lesz kideríteni a merénylő motivációit, esetleges szélsőséges kapcsolatait, a merénylet hátterét. A magyar szakértő idézte az FBI egyik illetékesét, aki szerint mostantól legalább hat hónapba telik majd, hogy kiderítsék: magányos merénylőről van-e szó egyáltalán, illetve mi volt a motivációja a támadásnak.

Miután a helyszíni parancsnok nem gondoskodott a megfelelő kommunikációról a különböző rendfenntartó erők között (jóllehet ez az ő feladata lett volna), ezért telhetett el 3–5 perc is akár a lakossági bejelentések és a konkrét intézkedések között. Így foghatta rá a rendőrre a fegyverét a merénylő, így tudhatta magát olyan fegyveresnek beállítani a támadó, mintha valamilyen helyi biztonsági vagy rendfenntartó erő tagja lett volna, például a seriffhivatalnak dolgozna. Ezért nem tudták a Secret Service mesterlövészei sem, hogy ki kell-e iktatni a tetőn tartózkodó fegyverest. Vagyis meghatározó a helyi parancsnok felelőssége abban, hogy nyolcszor is lőhetett a merénylő.

Az előzetes információknak is fontos szerep juthatott volna – emlékeztetett Tarjányi arra, hogy Szlovákiához hasonlóan, amikor Robert Fico magányos merénylőjére előzetesen nem figyeltek fel a titkosszolgálatok, az amerikai merénylő is

„radar alatt mozoghatott”.

Tehát hibás volt az előzetes kockázatelemzés is, hiszen aligha valószínű, hogy egy húszéves fiatalember aznap reggel döntötte el, hogy délután vagy este rá fog lőni Donald Trumpra. Ez az előzetes felderítő munka és a védelmi tevékenység óriási hibája – erősítette meg Tarjányi. Komoly hiányosság, hogy a 20 éves fiatal nem szerepelt konkrétan semmilyen kockázatelemző adatbázisban sem, vagyis az ő esetében a „folyamatos felderítő munka jól láthatóan megbukott.”

Ebből fakadt a már említett harmadik fiaskó is, miszerint a merénylő lövéseinek leadása után a Secret Service „hawkeye-ainak” nem maradt más választásuk, mint hogy lelőjék a 20 éves fiatalembert, aki az apjától szerezte meg a fegyvert. A helyes lépés az lett volna, ha harcképtelenné teszik, és utána kihallgatható állapotban, beismerő vallomást tesz az elkövető. Az előzetes hibák miatt azonban nem maradt más választás, mint a merénylő agyonlövése.

Ami a személyi biztosítást illeti, Tarjányi szerint a Trumphoz közeli testőröket nem lehet hibáztatni, ők elég gyorsan és hatékonyan védték a testükkel az elnököt, miután a lövések már eldördültek. Több rétegnyi golyóálló mellény, titánlapokkal megerősített védőfelszerelés van rajtuk, gyorsan és csapatban tevékenykedtek. Az elnököt elvitték a helyszínről, miután látták, hogy nincs olyan sérülése, ami a mozgatását lehetetlenné tenné. Gerinclövés esetén (ami most nem következett be) például figyelni kell arra, hogy ne mozgassák a sérültet, mert azzal még nagyobb sérülést okoznak. (Szlovákiában például Fico testőrei a hasi lövések után nem hoztak jó döntést, de Tarjányi szerint az amerikai Secret Service emberei a hétvégén helyesen cselekedtek. Trumpot is azonban csak akkor vitték el, amikor megbizonyosodtak arról, hogy nincs olyan vészhelyzet többé, ami ezt akadályozná.

Ez volt az a pillanat, amikor Trump „kihasználta a helyzetet” – fogalmaz Tarjányi – „a hüvelyujját felmutatta a tömegnek, és jelezte, hogy minden rendben. Így a politikai kommunikációban jól érzett rá a helyzet súlyosságára és egyben a maga számára kihasználható előnyeire is.”

Ugyanakkor Tarjányi hozzátette, hogy hasonló fenyegetettségnek kitéve számos celebritás vagy populista politikus idővel elgondolkodott azon, hogy érdemes-e tovább erőltetnie a feszültségeket fokozó politikai kommunikációt. Szerinte a merénylet után alighanem Trump is megfontolja, hogy a továbbiakban mennyire alkalmazza az eddig megszokott kommunikációját.