Ki tehet féket a Kim-Putyin tandemre? – nem csak a Nyugatot aggasztja Phenjan és Moszkva barátkozása

Június 19-én Vlagyimir Putyin orosz elnök Phenjanba látogatott, ahol találkozott Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel. A The Wall Street Journal beszámolója szerint Putyin 2000 óta először járt a kelet-ázsiai diktatúrában, és rögtön felújított egy akkor megkötött kölcsönös védelmi szerződést. Emellett magasabb szintre emelték a két ország közötti fegyverkereskedelmet.

Történelmi háttér

Moszkva és Phenjan kapcsolata még a szovjet időkre nyúlik vissza. 1945-ben a japán uralom alatt álló Koreai-félsziget északi felét a Mandzsúria felől betörő szovjet csapatok foglalták el, a déli területek pedig amerikai ellenőrzés alá kerültek. Mint ismert, a ‘40-es évek végén így alakult ki a két Korea. Észak-Korea formálisan 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét, a szovjetek pedig azonnal őket ismerték el az egyetlen legitim Koreaként, majd 1961-ben formálisan is szövetséget kötöttek Phenjannal, megfogadva, hogy külső támadás esetén katonai segítséget nyújtanak neki. Moszkva 1985-ig pénzzel, fegyverrel és más módokon is támogatta Észak-Koreát, ennek mértékét csupán Gorbacsov alatt csökkentették, mivel 1985 után a szovjetek úgy döntöttek: ki akarnak békülni Szöullal.

A Szovjetunió széthullása után Oroszország és Észak-Korea 1996-ban létesített újra diplomáciai kapcsolatot, ám a fagyos hangulat Putyin hatalomra jutásáig megmaradt. 2000-ben azonban az orosz elnök Phenjanba látogatott, a két ország pedig ismét kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. A 2006-ban az észak-koreai nukleáris program miatt élesedő nemzetközi helyzet ismét visszavetette a kétoldalú kapcsolatokat. Moszkva ugyanis támogatta vagy legalábbis elfogadta az Észak-Korea elleni szankciókat. Mindez egészen addig tartott, amíg Moszkva is hasonló korlátozások „áldozata” lett.

A The Economist cikke szerint a két ország először akkor kezdett egymás felé fordulni, amikor 2019-ben Hanoiban összeomlottak az amerikai-észak-koreai tárgyalások. Még magasabb fokozatba akkor kapcsolt a folyamat, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Észak-Korea ugyanis nem volt hajlandó elítélni az agressziót, sőt diplomáciai támogatást nyújtott hozzá: például Szíria és Oroszország mellett egyedül ők ismerték el a donyecki és luhanszki szakadár köztársaságokat, de a Moszkvát elítélő határozatokat és a különböző szankciókat is rendre leszavazták az ENSZ-ben. Az orosz invázió óta Kim Dzsongun kétszer járt Oroszországban, legutóbb kilenc hónapja, amikor Putyinnal együtt a Nyugattal szembeni közös „szent küzdelemről” beszéltek.

A két ország együttműködésének szorosabbra fűzése több szempontból is érthető. Az ukrajnai háború Moszkva növekvő nemzetközi elszigetelődéséhez vezetett, ami miatt Putyinnak minden eszközt meg kellett ragadnia, hogy levegőhöz jusson. Még azon az áron is, hogy a világ talán leghírhedtebb diktatúrájával működik együtt. Annál is inkább, mert a szankciók miatt

Oroszországnak leginkább arra van szüksége, amiből – kivételesen – Észak-Koreában sok van: fegyverekre és lőszerre.

Moszkva már korábban is több millió tüzérségi töltetet vásárolt Észak-Koreától, és az ukrajnai háborúhoz valószínűleg egyre több muníció kell majd. Az Economist cikke azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a formálódó kapcsolatot hiba lenne egyszerű fegyverüzletnek látni, legalábbis az általuk megszólaltatott szakértő, Jenny Town szerint. Fontos kiemelni, hogy míg az eredeti, 2000-es szerződés csupán arról szólt, hogy, amennyiben az egyik felet támadás éri, úgy a másiknak – közelebbről nem részletezett – segítséget kell nyújtania, addig egyes források szerint a felújított verzió már visszanyúl az 1961-es szerződés szövegéhez, és explicit módon katonai beavatkozást ír elő a megtámadott fél védelmében. Más források szerint az új verzió is csupán segítségnyújtásról szól – konkrétabb támpontok nélkül. Egy szakértő azonban a The Wall Street Journalnak arról beszélt, hogy ez nem is lényeges, hiszen úgyis „az értelmezés, a tárgyalások és az alkuk” fognak dönteni, függetlenül attól, mi van a papíron. Mindenesetre az egyezmény komoly előrelépést jelent az együttműködésben, Kim szerint például a két ország kapcsolatát már szövetségesiként is lehet jellemezni.

Oroszország tehát a kölcsönös katonai garanciák mellett fegyvereket és lőszert tud szerezni Phenjantól. Arról viszont csak találgatások vannak, hogy Észak-Korea mit kap cserébe. Dél-koreai források szerint tavaly szeptember óta 9 ezer szállítókonténer érkezett Oroszországból Észak-Koreába. Ezek valószínűleg főleg élelmiszert és üzemanyagot rejtettek. A szankciók által évtizedek óta sújtott diktatúrának erre égető szüksége is van. Ám hosszabb távon Phenjannak a nukleáris és hagyományos ballisztikus rakétákhoz, műholdakhoz, hiperszonikus fegyverekhez és tengeralattjárókhoz elengedhetetlen technológiára van elsősorban szüksége. Oroszország rendelkezik ugyanis a világon a legnagyobb atomarzenállal, illetve a tengeralattjáró-technológiájuk is fejlett. Kim tavalyi látogatása után nem sokkal Észak-Korea először lőtt fel katonai műholdat az űrbe – dél-koreai források szerint ehhez például már orosz segítséget kaptak.

Globális kitekintés

A két ország közötti közeledés több szempontból is kölcsönösen előnyös a felek számára.

• Egyrészt elrettentheti Dél-Koreát attól, hogy az északi provokációkra válaszoljon,
• másrészt attól is, hogy támogassa Ukrajnát.

Igaz, ez utóbbi visszafelé és elsülhet, hiszen Szöul éppen a moszkvai-phenjani katonai szerződés aláírásának hírére közölte: fontolóra veszi, hogy fegyvereket küldjön Ukrajnának.

Ráadásul a két, a nemzetközi közösség által kitaszított páriaállam segít egymásnak megkerülni a nemzetközi szankciókat, illetve gátolni az újabbakat.

Oroszország például legutóbb már megvétózta annak a testületnek a döntését, amely azért felelős, hogy ellenőrizze és meghosszabbítsa az Észak-Koreával szembeni szankciókat. Holott korábban abban konszenzus volt a nemzetközi közösségen belül, hogy Észak-Korea atomkísérleteit meg kell akadályozni.

Oroszország a vétó mellett nyíltan és hivatalosan is arról beszélt, hogy fel kell számolni az Észak-Koreával szembeni szankciókat. Putyin ezeket az intézkedéseket „fojtogatónak” nevezte, és Leningrád ostromához hasonlította abból a szempontból, hogy az ostromgyűrűbe fogott városban is sok civil meghalt, köztük az elnök testvére. Putyin arra is felhívta a figyelmet: az észak-koreaiak külföldi munkavállalásának korlátozása miatt sok család nem jut bevételhez.

Phenjan támogatása Putyin számára zsarolási potenciált  jelent általánosabb értelemben is. Az orosz elnök phenjani látogatása végén nyíltan megfenyegette a NATO-t, amikor arról beszélt, hogy, amennyiben újabb fegyvereket küldenek Ukrajnának, úgy Moszkva Észak-Koreát fogja felfegyverezni.

Akik fegyvereket küldenek, úgy gondolják, hogy nem állnak velünk háborúban. (…) Mi pedig akkor fenntartjuk a jogot, hogy a világ más térségeibe küldjünk fegyvereket

– fogalmazott Putyin a The New York Times beszámolója szerint.

• Egyrészt az orosz elnök említett megszólalásában burkoltan bár, de arra is utalt: ha különböző, a nemzetközi jogot semmibe vevő államokat és szereplőket fegyverez fel, azok a fegyverek megjelenhetnek az USA ellen közvetlenül harcoló szereplők – például a jemeni húszik vagy más iráni proxyk – kezében is.
• Másrészt az Ukrajnával kapcsolatos kiszólással szinte egy időben a Kreml ismét utalt az orosz nukleáris doktrína megváltoztatásának eshetőségére. Ez a gyakorlatban azt jelenti: Putyin fenntartja az elvi lehetőségét annak, hogy orosz vereség esetén taktikai atombombát vet be Ukrajnában.

Az új szerződés persze Észak-Korea számára is komoly siker. Sőt, Phenjan akár ki is játszhatja Oroszországot a régi szövetségese, Kína ellen, ráadásul a két nagyhatalommal a háta mögött nem kell Washingtonnal sem egyezkednie. Mindez így nemcsak az USA, de Kína számára is fejfájást okozhat, hiszen Oroszország befolyása nőni fog Észak-Koreában – akár Peking rovására is. A diktatúra ugyanis az utóbbi időben szinte teljesen Kínára hagyatkozott, amit mostantól érdemben enyhíthet. Peking minden frusztrációja ellenére sem fordulhat Phenjan ellen, hiszen szüksége van egy ütközőállamra saját maga és Dél-Korea között.

Ez Észak-Korea számára a legnagyobb stratégiai lehetőség a hidegháború vége óta

– mondta el az Economistnak Ankit Panda, az egyik washingtoni agytröszt szakértője. Mindazonáltal arra is felhívta a figyelmet, hogy a barátságnak korlátjai is vannak. Moszkva valószínűleg nem fog nukleáris technológiákat átadni Phenjannak, ugyanis Észak-Koreának sosem lesz akkora a zsarolási potenciálja, mivel hosszú távon az orosz hadiipar valószínűleg fel fog futni. Amikor pedig Putyinnak kevésbé lesz szüksége Kimre, előreláthatólag csökkenti is a támogatást. Így viszont hosszabb távon Szöulnak újra esélye lesz keményebben fellépni északi szomszédjával szemben, vagy éppen támogatnia Ukrajnát.

A Council on Foreign Relationsnek nyilatkozó egyik Korea-szakértő felvetett egy másik érdekes szempontot is ezzel kapcsolatban: amennyiben Észak-Korea magáévá tenné az ukrajnai háború kapcsán kialakított orosz narratívát, miszerint Moszkva a védekező fél, akkor a szerződés értelmében akár katonákat is küldhetne az ukrán frontra. Korábban ugyanis megjelentek olyan – később cáfolt – hírek, melyek szerint észak-koreai erők lennének jelen a Donbászban. A szakértők ugyanakkor erre nem látnak komoly esélyt, szerintük a szerződés inkább a haditechnikai együttműködések és fegyverügyletek terén lesz jelentős.

Kelet-Ázsia

A két ország katonai szövetségi szerződésének szövegét egyelőre csak az észak-koreai állami hírügynökség hozta nyilvánosságra, így a nemzetközi elemzők még csak ismerkednek a fordítással. Akadnak azonban helyek a világon, ahol nem kell ismerni a teljes szöveget ahhoz, hogy tudják, milyen potenciális fenyegetést jelenthet ez a szövetség. Elsősorban az ázsiai diktatúra szomszédjaira, Japánra és Dél-Koreára kell gondolnunk. Ezek az országok – ahogyan Tajvan és a Fülöp-szigetek is – mostanában inkább Peking irányából számítottak fenyegetésre, hiszen Kína egyre magabiztosabban próbálja sajátjának vindikálni a kelet-ázsiai tengereket. Tokió és Szöul azonban régóta ki van téve az észak-koreai fenyegetésnek is. Kim Dzsongun a közelmúltban – elődeivel ellentétben – már a retorika szintjén sem a két Korea újraegyesítéséről beszélt, ehelyett déli szomszédját ellenségként kezdte kezelni, amelyet akár nukleáris háború árán is el kell pusztítani. Emellett Phenjan Japán irányába is egyre gyakrabban lő ki rakétákat. Elemzők úgy vélik, ebben a nemzetközi környezetben az orosz-észak-koreai közeledés konfliktusforrás lehet:

Rossz hír ez a nemzetközi törekvéseknek, melyek meggátolnák, hogy Észak-Korea fejlett nukleáris és rakétatechnológiákhoz jusson hozzá

– mondta a Timesnak Kó Júhvan, az Újraegyesítési Tanulmányok Koreai Intézetének korábbi vezetője.

Komolyan aggódunk amiatt, hogy Putyin elnök nem zárta ki a katonai és technológiai együttműködést Észak-Koreával

– ezt már Yoshimasa Hayashi, a japán miniszterelnök kabinettitkára fogalmazta meg.

Japán az utóbbi években növelte védelmi kiadásait, amerikai helikoptereket vásárolt, és elkezdte feszegetni pacifista alkotmánya határait. A japán alaptörvény ugyanis teljes egészében lemondott a hadviselés jogáról – ezt a jobboldali kormányok rendre felül akarják vizsgálni, de egyelőre csupán annak gyakorlati lazításáig jutottak el: például, amikor nem harcoló alakulatokat küldtek nemzetközi missziókba. Emellett Tokió az észak-koreai fenyegetés és Kína erősödése miatt szorosabbra fűzte a viszonyát mind az Egyesült Államokkal, mind Dél-Koreával. A három ország egyre közelebb kerül egy háromoldalú védelmi rendszer kialakításához.

Szöul természetesen szintén elítélte az újonnan megkötött szerződést. A dél-koreai kormány szerint cinikus és abszurd, hogy két agresszív állam „védelmi” szövetséget köt azt sugallva, hogy őket fogja külső támadás érni. Azt is hozzátették, hogy elítélnek minden, az észak-koreai rezsimet sújtó szankciók kikerülésére irányuló kísérletet, és megfontolják, hogy válaszlépésként fegyvereket küldjenek Ukrajnába. Emellett ismét megszólaltak azok a hangok, amelyek szerint az ország nem támaszkodhat kizárólag az amerikai hadseregre, hanem meg kell erősítenie saját védelmét, egyesek szerint akár nukleáris fegyverekkel is. Oroszország és Észak-Korea közeledése tehát érthetően riadalmat okozott az USA kelet-ázsiai szövetségesei körében.

Egy gyönyörű barátság kezdete?

Nem biztos azonban, hogy Oroszország és Észak-Korea barátsága tartós lesz. Orosz részről máris aggályok vetődtek fel a koreai fegyverek megbízhatósága kapcsán. Állítólag az orosz hadsereg közel ötven rakétát már kilőtt az ukrán fronton, ezek azonban nagy számban tévesztettek célt. Emellett diplomáciai szinten is akadnak tényezők, amelyek a tartós szövetség ellen hatnak. Az Economist úgy véli: a két ország barátsága csupán addig tarthat, amíg dúl a háború Ukrajnában. Hosszabb távon ugyanis Dél-Korea vonzóbb partner Oroszország számára, már csak azért is, mert 2021-es adatok szerint Szöul volt Moszkva ötödik legfőbb exportcélországa, ráadásul 2008 óta a két ország között stratégiai partnerségi szerződés is létezik.

A lap emellett egy másik tényezőre is felhívja a figyelmet:

Moszkva és Phenjan közeledése kényelmetlen lehet Kína számára is.

Peking ugyan mindkét államot támogatja, mégsem szeretne egyikhez sem túl közel kerülni: a globális vezető hatalom, és nem a szankciókat semmibe vevő „rosszfiú” képét akarja sugallni. Ráadásul nemcsak a kínai-orosz-észak-koreai tengelyt erősíti ez a lépés, Peking akarata ellenére, hanem egy blokkosodó világ képét mutatja, Kínát is az egyik blokkba helyezve. Holott Peking narratívája szerint az USA osztja meg a világot, ellenséges táborokat alakít ki, míg Kína mindenkivel kooperál és kereskedik. Ennek az imázsnak nem tesz jót, ha Pekingre úgy tekintenek, mint Putyin és Kim fő szövetségesére. Emellett Phenjan könnyen kijátszhatja Moszkvát Peking ellen, ráadásul, mivel eddig Kína volt Észak-Korea egyetlen „barátja”, így az oroszok megjelenése mindenképpen csökkenti Peking befolyását.

Az új paktum Kim és Putyin között nem jó hír Peking számára. Hszi Csin-ping sosem jött ki jól az önfejű koreai vezetővel, de most már amiatt is aggódhat, hogy Putyin esetleg még bátorítja is Kim agresszív viselkedését

– fogalmazott John Delury, a szöuli Yonsei Egyetem professzora a kínai elnökkel kapcsolatban.

Márpedig Hszi már Ukrajna lerohanása után beszélt arról, hogy Kína és Oroszország barátsága „határtalan”, és Phenjannal is megmaradt az ambivalens, de a nemzetközi közösségnél azért lényegesen barátibb viszony. Tehát Peking most azt kockáztatja, hogy Észak-Korea és Oroszország bármely vakmerő lépéséért őket is felelősé teszi majd a világ közvéleménye. Az elhatárolódás már el is kezdődött kínai részről: nemrégiben a kínai külügy szóvivője nem volt hajlandó kommentálni a paktumot – Oroszország és Észak-Korea ügyének minősítette azt.

Elképzelhető tehát, hogy nem más lesz a fék a Kim-Putyin tandemen, mint Peking elutasító magatartása. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy ma már nemcsak Észak-Korea, de Oroszország is egyre inkább alárendelt, kiszolgáltatott helyzetbe kerül Kínával szemben. Nem mindegy tehát, hogy Hszi mit gondol az újdonsült szövetségről. Ha bevállalja, hogy Kínát is hozzáköti a nemzetközi közösség, akkor Putyin zöld utat kaphat, hogy egy teljesen kiszámíthatatlan és agresszív diktátort fegyverezzen fel. Jelenleg azonban vannak ezzel szemben ható tényezők is. Hogy mi lesz a két páriaállam barátságából, és mit lép erre Kína, az csak a következő évek során derül ki, ami viszont nem a kiszámítható és békés jövő képét villantja fel.