Mindössze egyetlen mandátummal nyerte meg az előrehozott parlamenti választást a balközép tömörülés Dániában. Sokáig úgy tűnt, hogy a szociáldemokrata Mette Frederiksen miniszterelnök vezette ötpárti „vörös blokk” elveszíti a többséget a törvényhozásban. A közvélemény-kutatások ugyanis történelmi szintű gyenge szereplést jósoltak a koalíciót vezető Szociáldemokrata Pártnak, amely ehhez képest két mandátummal még többet is szerzett a legutóbbi választásokhoz képest, összességében pedig a választók 27,5 százaléka szavazott nekik bizalmat. Ezzel pedig messze a szociáldemokratáké lesz a legnagyobb frakció a dán parlamentben, a Folketingben.
A választás drámaian szoros eredményt hozott: kedden este még úgy tűnt, nem lesz meg a kormányzópártok többsége, de az utolsó voksok megszámlálásakor végül a baloldal 87 széket szerzett az anyaországban, a tengerentúli dán külterületek – a Feröer-szigetek és Grönland – mandátumaival együtt pedig a vörös koalíció összesen 90 parlamenti helyet tudhat magáénak a 179-ből, amely így pont elegendő ahhoz, hogy a centristák nélkül alakítsanak kormányt.
Az idei a szociáldemokrácia legnagyobb győzelme az elmúlt húsz évben
– jelentette ki szerdán kora reggel győzelmi beszédében Frederiksen.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1333" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Nem volt jogalapja a nyércek kiirtásának
A Frederiksen vezette balközép kormány 2019 óta van hatalmon, amely szociális kérdésben liberális, támogatja a magasabb jóléti juttatásokat és a magasabb adókat, azonban európai viszonylatban kimondottan szigorú, konzervatív álláspontot képvisel a bevándorlás ügyében.
A Frederiksen-kormány komoly eredményeket ért el a koronavírus-járvány elleni védekezésben, de az egyik, világszerte komoly visszhangot kiváltó intézkedésük kis híján a hatalmukba került. A november 1-jei választást azért kellett az eredetileg tervezettnél hét hónappal korábban kiírni, mert Frederiksen balközép szövetségese a kormány megbuktatásával fenyegetőzött. Ugyanis a Szociálliberális Párt szerint a kormányfő nem kezelte megfelelően a dániai nyércállomány levágása körüli helyzetet.
A vírus megjelenése a nyércállományban nem volt egyedülálló jelenség: más országokban (például Hollandiában) is elrendelték az állatok levágását, azonban Dániában ennek a mértéke lényegesen nagyobb volt. Még a dán hadsereget is bevetették, hogy segítsen a mintegy 1100 nyérctenyésztőnek leölni az állatokat, ráadásul a helyzetet súlyosbította, hogy a dögöket nem temették el megfelelően, ezért később tömegsírokból kellett exhumálni, majd elégetni a tetemeket.
A drasztikus döntés Dánia világvezető nyércszőrme-termelő iparát is megsemmisítette, melynek következtében ötezer munkahely szűnt meg. A valódi felháborodást mégis az váltotta ki, amikor júliusban kiderült: a rendeletnek nem volt jogalapja. Az eset miatt a parlament vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, hogy Frederiksen és kormánya vajon tudatában volt-e a törvénysértésnek, amikor elrendelte a teljes állomány lemészárlását, akár fertőzöttek az állatok, akár nem. Az úgynevezett „nyérc bizottság” 1600 oldalas jelentést készített az esetről, melyben megállapította, hogy a kormány nem szándékoltan követett el jogsértést, de az intézkedések „a nyérctenyésztők és a közvélemény durva félrevezetéséhez, valamint a hatóságoknak adott, egyértelműen törvénytelen utasításokhoz vezettek”.
A kormány soha nem próbálta elrejteni vagy eltussolni a hibáját. Éppen ellenkezőleg, mindent nyilvánosságra hoztunk
– védekezett Frederiksen, aki hibája elismerése mellett is megvédte a döntését, hiszen érvelése szerint akkor „felelősséggel tartoztak az egész bolygó egészségéért”.
Frederiksen hivatalos megrovást kapott a parlamenttől – többek között a saját pártjától is –, de az impeachmentet (alkotmányjogi panaszt) végül sikerül elkerülnie. A négypárti kormánykoalíciót azonban megingatta az ügy, így kénytelenek voltak novemberre előrehozott választást kiírni.
Megnyerték a választást, mégis lemondtak
Dánia híres a konszenzuskereső, szövetségépítő, stabilitásra törekvő politikai kultúrájáról, melyet jól jelez, hogy a dán demokrácia történetében több mint egy évszázada egyetlen párt sem szerzett egymaga többséget a parlamentben. Ezért a törvényhozás érdekében a pártoknak koalíciókba kell tömörülniük, és jellemzően a legerősebb párt vezetője adja a miniszterelnököt.
Frederiksen kijelentette, hogy pártja egész Dániát kívánja képviselni, ezért – habár a vörös blokk többségbe került –, a korábbinál szélesebb koalíció létrehozására törekszik. A protokoll szerint a kormányfőnek II. Margit királynőt kell tájékoztatnia a választási eredményekről, aki felkéri a győztes pártot a kormányalakításra. Frederiksen azonban ahelyett, hogy miniszterelnökként folytatná, közölte: benyújtja a kormány lemondását, és kéri az úgynevezett királynői forduló (dronningerunde) megkezdését. Az eljárás keretében az összes párt felkeresi a királynőt, és javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.
„Amikor a szociáldemokraták mondanak valamit, akkor azt véghez is viszik” – jelentette ki Fredriksen. Úgy látja, hogy a nemzetközi bizonytalanság idején politikai egységre van szükség, azonban ezt a stratégiát előbb a választási szövetségesein is át kell vinni, akik – különösen egy ilyen választási győzelem után – a hírek szerint egy tisztán baloldali kormány felállítását szorgalmazzák.
A jobboldali „kék blokk” összesen 73 képviselővel lesz jelen a Folketingben, de Frederiksen várhatóan a néhány hónapja alakult, centrista Lars Lokke Rasmussen pártja felé fordul majd. Az ország korábbi miniszterelnöke királycsináló lehetett volna, amennyiben egyik nagy tömb sem szerez többséget, így viszont a vörös blokk pártjain múlik, hogy meghívják-e a kormányba a 16 mandátumot szerző Mérsékelt Pártot, amely a következő ciklusban a harmadik legnagyobb frakcióval vehet részt a törvényhozásban.
A bevándorlás és a háború kérdésében nincs vita
Dániában jellemzően magas a részvételi arány a választásokon, így nem meglepő, hogy ezúttal is a szavazók 84 százaléka járult az urnákhoz. Ráadásul közülük 200 ezren első szavazók voltak, akiket különösen hatékonyan tudnak bevonni a demokratikus döntéshozatalba: a parlament minden voksolás alkalmával postáz egy füzetet az alkotmányról és a szavazási folyamatról, a borítékon pedig egy vicces karikatúra is szerepel, aminek meglepően pozitív mobilizációs hatása van. Korábban nagy visszhangot váltott ki, hogy a dán parlament egy South Parkba illő Voteman nevű figurával próbálta rávenni a fiatalokat a voksolásra, aki az egyik reklámfilmben a választás napján egy szexelő párt hajított ki ággyal együtt az ablakon.
így a vörös és a kék blokk is támogatja azt a Ruandával kötött menedékjogi partnerséget, amely lehetővé teszi, hogy illegális migránsokat szállítsanak az afrikai országba, hogy ott rendezzék a menedékjogi státuszukat. A két ország között még nincs hivatalos megállapodás, de a rendszer nagyon hasonlít ahhoz a politikához, amelyet még Boris Johnson kormánya próbált megvalósítani az Egyesült Királyságban.
A terv ugyan kiváltotta a civil társadalom és az emberi jogi szervezetek felháborodását, azonban a kampány során az emberek többségét inkább a gazdaság, többek között az infláció és a munkaerőhiánnyal küzdő egészségügyi rendszer foglalkoztatta. A dán közéletben egykor központi szerepet játszó bevándorlás az idei választáson már nem szerepelt előkelő helyen a választók problématérképén, részben azért, mert a kormányzó szociáldemokraták cseppet sem inogtak meg a migrációval szembeni kemény fellépésben, így a jobboldal nem tudott politikai tőkét kovácsolni a témából. Ezzel szemben a klímavédelem már a kiemelt prioritások között szerepel, ahogy az orosz–ukrán háború árnyékában az ország biztonságpolitikája is hangsúlyosabbá vált a választók számára.
Ugyanakkor ebben a kérdésben is egyetértés van bal- és a jobboldal között, hiszen a védelmi kiadások növelését mindkét nagy parlamenti tömb támogatta, hasonlóan ahhoz a törekvéshez, amely szorgalmazza Dánia mihamarabbi függetlenedését az orosz gáztól.