Bizalmat szavaztak Conténak, de ettől még nincs biztonságban a kormánya

Nehéz napok járnak Olaszországra. Nemcsak azért, mert a koronavírus az Európai Unión belül itt szedte a legtöbb halálos áldozatát, és mert a járvánnyal összefüggésben komoly gazdasági problémák is sújtják az országot, de az év elején egyből politikai válsággal is szembesülniük kell az olaszoknak. A múlt héten jelentette be a korábban három éven át az országot vezető Matteo Renzi, hogy pártjával kilép a kormánykoalícióból. Emiatt a héten bizalmi szavazást tartottak az olasz törvényhozás mindkét házában.

Előbb hétfőn a 630 fős képviselőházban, ahol még könnyű dolga volt Giuseppe Conte miniszterelnöknek, már csak azért is, mert a koalícióból kilépő képviselők tartózkodtak. Így a vártnál nagyobb, 321-259 arányban bizalmat szavaztak a küldöttek Conte kormányának. Ám a szenátusban már nagyobb gondjaik akadtak, hiszen itt nem elég az Élő Olaszország (IV) 18 tagjának tartózkodása, külső támogatásra volt szüksége a kormánykoalíciónak, mivel a felsőházban az IV-vel is nagyon szűk volt a kormánypártok többsége.

Végül a 321 fős szenátusban is sikerült többséget szereznie a kabinetnek 156-140 arányban, úgy, hogy 16-an itt is tartózkodtak, Silvio Berlusconi jobbközép Forza Italiájából is átszavaztak, és még a 90 éves, holokauszt-túlélő örökös szenátor, Liliana Segre is elment Rómába az orvosi javaslat ellenére.

Az alsóház ülése előtt Conte majdnem egyórás beszédet tartott, amiben a képviselők segítségét kérte. Mint fogalmazott, a világjárvány közepén nem hagyhatják magukra a választókat.

Azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük a kapcsolatot a valósággal. (…) Minden energiánkkal az ország előtt álló sürgős válságra kell összpontosítanunk.

Vagyis nem üthet be most egy kormányválság, nem foglalkozhatnak a pártok egy előrehozott választással ahelyett, hogy a járvánnyal és az ezzel részben összefüggő gazdasági válsággal törődnének, plusz feladatként pedig ott van még a G20 soros elnöksége is.

Arról is beszélt Conte, hogy egyetlen követelésnek enged, a titkosszolgálatokat kiveszi a portfóliójából, ezzel azonban nem tudta visszacsábítani Renzi pártját a kormánykoalícióba.

„Legyünk őszinték, nem feledkezhetünk meg a történtekről, és nem is gondolhatunk arra, hogy visszaszerezzük a bizalom légkörét. Lapozzunk” – fogalmazott Conte.

Governo balnearo

2018 közepén a pártok a választásokat követően sokáig képtelenek voltak megegyezni egymással, igaz, az eredmény elég nehéz helyzetbe hozta őket, mert egyik pártnak, politikai tömbnek sem sikerült megszereznie a többséget. Végül a baloldali, populista Öt Csillag Mozgalomnak (M5S) és a jobboldali, populista Ligának sikerült megegyeznie egymással, a miniszterelnök pedig a párton kívüli Conte lett.

Egy évre rá a Ligát vezető kormányfőhelyettes és belügyminiszter, Matteo Salvini úgy gondolta, pártjával kilép a kabinetből, amivel előrehozott választást tud kierőszakolni. Elszámolta magát, mert az Öt Csillagnak most már sikerült megegyeznie a baloldali Demokrata Párttal (PD). Az ilyen megoldást, amikor egy mélyebb politikai válságot egy gyors kormányalakítással próbálnak megoldani, tengerparti kormánynak (governo balnearo) nevezik. Az elnevezés azt a reményt jelöli, hogy legalább addig kitart a formáció, míg a hidegebb idő miatt vissza nem térnek az emberek a szabadságukról.

Nem sokkal később Renzi bejelentette a kilépését a korábban általa vezetett PD-ből, és megalapította az Élő Olaszországot (IV). Egyből ígéretet tett, hogy marad a kormánykoalícióban, vele együtt pedig két – a családügyért és a mezőgazdaságért felelős – miniszter és egy államtitkár is.

Az IV így egy kicsi, de kulcsfontosságú része lett a koalíciónak. Ráadásul hangos is, több dologban kritizálták Contét és a kormányt. Nem tetszett nekik, hogy

• Conte alá tartoznak a titkosszolgálatok.
• Nincs elegendő szakember az oltási kampány véghezviteléhez.
• Újra nyitották az iskolákat.
• Keveset költenének egészségügyi fejlesztésekre,
• „Túl sok a munkacsoport, viszont kevés a cselekvés” – vetette fel az IV kilépett államtitkára, Ivan Scalfarotto,
• A járvány okozta gazdasági válság enyhítését célzó uniós alapok felhasználása.

Ez utóbbi, az EU több mint 200 milliárd eurós helyreállítási alapja volt az utolsó csepp a pohárban,

Conte ugyanis azt tervezi, hogy a saját feladatkörébe vonja a kezelését. Renzi bejelentette, akkor kilépnek a koalícióból, és visszahívja a minisztereit.

Il Rottomatore

Renzi azonnal komoly kritikákat kapott, hogy egy több mint 80 ezer halálos áldozattal járó világjárvány közepén képes otthagyni a kormányt. Egy friss közvélemény-kutatás is arra jutott hogy az olaszok 42 százaléka nem érti, mi váltotta ki kormányzati megosztottságot.

Renzi erre azt válaszolta, hogy ő a lelkiismeretét követi, és szerinte nem megfelelően élnek a világháborút követő Marshall-tervhez hasonló lehetőséggel.

Nem az Italia Viva indította be a krízist. Az már több hónapja tart

– nyilatkozta még a múlt héten arra utalva, hogy Conte túlhatalmához vezet, ha az ő kezében maradnának az EU-s források.

Csakhogy sokak szerint sokkal inkább az van a kormányválság mögött, hogy Renzi szerette volna, ha újból komoly politikai súlya lenne, ha nagyobb szerepet kapna, és az is irritálhatta, hogy a pártját a kezdeti 6 százalék helyett ma már csak alig több mint 2 százalék felett mérik a közvélemény-kutatók. Kritikusai szerint a saját célja elérése mindig is fontosabb volt az arrogáns stílusú egykori kormányfőnek, nem véletlenül nevezték el il Rottomatorénak, vagyis Rombolónak.

Komoly jövőt jósoltak neki, fiatal volt, lendületes, és az addigi politikai elittől különbözött, sokak tetszését elnyerte, így 2014-ben Mussolini óta legfiatalabbként, 39 évesen lett miniszterelnök. De ahogy a Szerencsekerékben (a 90-es években tizenévesen 48 millió lírát, nagyjából 9 millió forintot nyert), úgy a politikában is egyszer szólt róla a show. Renzi nevéhez fűződik, hogy Olaszország liberalizálta a munkaügyi törvényeket, modernizálta az iskolarendszert, és csökkentette az alacsony jövedelmű munkavállalókra kivetett adókat, de közben kérlelhetetlenül vitte végbe a centrista elképzeléseit, és egyre arrogánsabban viselkedett.

Így vált a fiatal tehetségből Rombolóvá:

• kigolyózta a miniszterelnöki székből párttársát, Enrico Lettát, hogy aztán ő követhesse a pozícióban 2014-ben;
• az alkotmányos reformjavaslata miatt eljátszotta a népszerűségét, lemondott, így a kormánya 2016-ban összeomlott;
• ígéretével ellentétben nem vonult ki a politikából, és maradt a PD vezetője;
• ebben a szerepében elutasította a koalíciót az Öt Csillaggal, amely így a szélsőjobbos Ligával alakított kormányt;
• még segített a koalíció összeomlásakor a pártjának kormányt alakítani az Öt Csillaggal, de aztán hamarosan kivált a pártból;
• bár azt állította, hogy pártjával marad a koalíció tagja, egy ideje azzal fenyegetett, hogy kiszállnak, ahogy ezt most meg is tették.

Responsabili

Responsabili, azaz felelősök, amit a jelen helyzetben arra is használnak Olaszországban, hogy a független törvényhozók a jelenlegi kormánykoalíciót támogassák, megakadályozva az összeomlását. Contéék ugyan túlélték a bizalmi szavazást, ám ettől még nem oldódtak meg a kormány problémái.

A kormánypártoknak elfogyott az eddig is törékeny többsége, valakiket kénytelenek lesznek bevonni. Conte is mondta, készek újra tárgyalni a koalíciós megállapodást is a kabinetet támogató erőkkel, hogy folytatódhasson a kormányzás.

De kivel és hogyan?

• Felvetődött, hogy az Élő Olaszországgal. Már csak azért is, mert a már említett Scalfarotto, de más vezető politikusok is úgy nyilatkoztak, ha újra tárgyalhatnák a koalíciós megállapodást, hajlandók lennének folytatni a kormányzást. De ebből Conte és a kormánypártok nem kérnek, inkább árulóknak nevezik Renziéket.
• Kisebbségi kormányzás is maradhat ideig-óráig, de ez nagyon bizonytalan helyzetet szülne, mert a komolyabb vitát kiváltó jogszabályokat így nagyon nehéz lenne elfogadtatni.

A kisebbségi kormányzás Olaszországban egyáltalán nem lenne újdonság, csak hát most

a második világháborút követő legmélyebb gazdasági válságból kellene kivezetni az országot egy pandémia alatt

– mondta Wolfango Piccoli, a politikai kockázati tanácsadó Teneo munkatársa. Az M5S vezére, egyben külügyminiszter Luigi Di Maio szerint a kulcsügyekben többségük lesz a szavazásoknál a törvényhozásban. „Amikor pedig szükségünk lesz plusz szavazatokra, megtaláljuk a megoldást” – nyilatkozta a Corriere della Sera hétfői kiadásában. Ebben azért is reménykedhet, mert noha Renzivel nem akarnak a továbbiakban együttműködni, a pártja tagjait szívesen látnák a soraikban, ketten már jelezték is ebbéli szándékukat.

• Conte a többi pártból is találhat megoldást. A képviselőkhöz intézett beszédében többször üzent a centristáknak, akik vélhetően tartanak attól, hogy a populista Öt Csillagot támogassák. A miniszterelnök ugyanis azt reméli, hogy idővel egyre több centrista képviselő csatlakozik a táborához, és erősíti majd az ő pozícióját. Európa-barát, liberális, polgári vagy szocialista politikusokra gondolhat. Kizárhatjuk a korábbi „partnerét”, az euroszkeptikus Légiót, valamint a szélsőjobbos Olaszország Fivéreit. De szívesen látná Berlusconi Forza Italiájának, a volt külügyminiszter és EU-biztos, Emma Bonino Több Európájának, a kereszténydemokrata UDC-nek a képviselőit is. Egyes elemzések szerint Conte beszédét úgyis lehetett érteni, mint aki az IV képviselőire is számít, kizárólag az egyébként meg sem nevezett Renzivel nem akar soha többé együttműködni.
• Az is elképzelhető, hogy az Élő Olaszország kívülről támogatja a Conte-kormányt a 2022-ben esedékes következő választásig.
• Esetleg mégis megbuktatják Contét, és nélküle, de akár a jelenlegi kormánypártokkal, akár másokkal új kormányt vagy egy nemzeti egységkormányt alakítanak, valószínűsíthetően egy párton kívüli miniszterelnökkel, mint ahogy egykor Contéra is esett a választás.
• A legrosszabb verzió egy új választás kiírása lenne, amiből jól jöhetnének ki a jobboldali pártok a mostani támogatottsági adatok alapján, ugyanakkor kicsi az esélye annak, hogy ők most erre bazíroznának. A pandémia közben nem csak a kampány – aztán a koalíciós tárgyalások – vennék el az energiákat, hanem fordítva is, a jelenlegi helyzet nagyon megnehezíti egy kampány és egy választás megtartását, ráadásul nem biztos, hogy most bárki szeretne hatalomra kerülni. Vigye ezt már végig Conte és a mostani kormány, aztán kezdődhet újból a hatalmi játék.

Mert az olaszok előtt álló helyzet egyáltalán nem könnyű, amire szemléletes példa, ahogy az M5S szenátorai – egyikük 15 perces beszéde után – a távolságtartási szabályokat elfelejtve ölelkeztek és puszilkodtak. Mintha csak a Serie A-ban lőttek volna egy gólt.