Gyerekei könyörögtek, hogy ne vegyék le a lélegeztetőgépről, 92 nap után felépült a koronavírusból

Orvosai egy százalék esélyt adtak a túlélésének, ám a brit férfi 43 nap után felébredt a kómából.

Orvosai korábban mindössze egy százalék esélyt adtak a túlélésének, most mégis hazamehetett a kórházból az az 56 éves brit családapa, aki a helyi sajtó szerint a leghosszabb ideig szenvedett a koronavírustól az országban – írja a Mirror.

A Bromyardban élő Steve White-ot március 19-én mentővel vitték kórházba, kilenc nappal azután, hogy megbetegedett. Ez idő tájt a koronavírus-betegek átlagosan nyolc napi kórházi kezelésre szorultak, a férfi állapota azonban egyre csak romlott, mígnem április közepén orvosa azt közölte a családjával, hogy már csak órái vannak hátra.

Ekkor már mesterséges kómában feküdt, súlyos rohamai voltak, az orvosa arról beszélt, hogy ideje lenne elengedni őt, a gyerekei azonban ezt nem akarták megtennni, és  könyörögtek az orvosnak, hogy adjon neki még néhány napot a lélegeztetőgépen.

A kórházban ugyan látgatási tilalom volt érvényben, de a személyzet rendszeresen  kihangosította a két gyerek, Callum és Charlotte telefonhívásait, illetve felolvasták az emailjeiket a vegetatív állapotban fekvő férfinek. A fordulópont Charlotte egyik érzelmektől fűtött telefonja után következett be, amikor a 29 éves nő bejátszotta apja egyik kedvenc dalát, a Missing You-t is. Állapota javulni kezdett, és négy nap után már némi segítséggel ő hívhatta fel a gyerekeit, noha légcsőmetszése miatt csak egy speciális szeleppel tudott beszélni.

Steve White 67 napot töltött az intenzíven, és 43 nappal azután ébredt fel a mesterséges kómából,  hogy lélegeztetőgépre kötötték. A kórházból összesen 92 nap után bocsátották haza a napokban. Amikor bekerült, még csupán 55 brit veszette életét a koronavírus következtében, mostanra ez a szám több mint 42 ezerre nőtt. Azt mondja, a bent töltött idő nagy részére nem emlékszik, amire pedig igen, az félelmetes élmény, mivel jórészt fogalma sem volt arról, hogy mi történik.

A kórházi személyzet szuperhősként emlegeti, ő azonban azt mondja, ők voltak az igazi hősök, hogy a szaktudásukkal és gondoskodásukkal életben tartották, és persze a gyerekei, akik nem mondtak le róla. Történetével szeretne reményt adni azoknak, akik szintén kritikus állapotba kerülnek a vírus miatt, hogy soha ne adják fel a harcot.

Kép: AFP