Nagy többséggel fogadta el csütörtökön az Európai Parlament (EP) azt a közös állásfoglalást, amely „határozottan elítéli Törökország északkelet-szíriai egyoldalú katonai beavatkozását”, mivel az a szöveg szerint
- a nemzetközi jog súlyos megsértését jelenti,
- veszélyezteti az egész régió stabilitását és biztonságát,
- további szenvedést okoz a háborúkban már eddig is sokat szenvedett lakosságnak,
- a polgári lakosság tömeges elvándorlását okozza,
- és hozzájárulhat a Dáis (ISIS) újjáéledéséhez, amely továbbra is biztonsági fenyegetést jelent Szíria, Törökország, a tágabb értelemben vett régió és az EU polgárai számára, valamint hátráltatja a humanitárius segítséghez való hozzáférést.
Két tűz között
A tizenhárom fideszes EP-képviselő nem volt egyszerű helyzetben, ugyanis – a Szociáldemokraták, a Renew (Liberálisok), a Zöldek és a szélsőbaloldali pártszövetség mellett – az Európai Néppárt (EPP) is támogatta az állásfoglalást. A magyar kormány álláspontja viszont ezzel ellentétesnek tűnt, az Index videója alapján a kormánypárti országgyűlési képviselők is csak mellébeszéléssel válaszoltak arra a kérdésre, miért vétózta meg Magyarország egyedüliként az Európai Unió közös állásfoglalását, amelyben az EU figyelmeztetni akarta Törökországot még a hadművelet előtt.
Az állásfoglalás már két hete kedden készen volt, és másnap írták volna alá a politikai és biztonsági tanács ülésén a tagállamok nagykövetei, de a magyarok ezt indoklás nélkül megtagadták. Estére – miután a törökök már megindították a támadást – fordult a magyar álláspont, annak is köszönhetően, hogy nagy nyomást helyeztek a magyar diplomatákra: megszületett egy közös deklaráció, ami Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője neve alatt ment ki.
A helyzet visszásságára Ujhelyi István ellenzéki EP-képviselő is felhívta már a figyelmet csütörtök délelőtt.
Szájer Józsefék megtehették volna, hogy tartózkodnak – mint azt oly sokszor tették a közelmúltban, amikor ellenkező oldalon állt a Fidesz és az EPP –, de úgy látszik kurd-ügyben nem volt apelláta. A strasbourgi plenárison végig téma volt a folyosókon is a török offenzíva, és az EP-képviselők a témáról beszélgetve rendszeresen felhozták a 24.hu-nak a magyar vétót, amit „megdöbbentő”, „érthetetlen” és ennél erősebb melléknevekkel írtak le többen. Egyértelmű, hogy a fideszes képviselőcsoportnak ebben az ügyben nem volt igazából választási lehetősége, hiába ment szembe a múlt héten minden más tagállammal Magyarország – továbbra is hivatalos magyarázat nélkül.
Így egyedül azzal a feltételezéssel tudott élni mindenki, akivel beszéltünk erről a strasbourgi Európai Parlamentben, hogy a magyar kormány és a török kormány megállapodása állhat a vétó hátterében. Ezt azonban kormányoldalról nem erősítette meg senki.
Szankciókat akarnak, de számít ez?
A csütörtökön elfogadott állásfoglalás keményen fogalmaz már a szíriai helyzet vázalásakor is:
- „az egyoldalú török katonai fellépés nem rendelkezik semmiféle jogalappal, és csupán tovább súlyosbítja a nyolc éve tartó szíriai konfliktust; mivel a hadművelet következményei súlyos károkat okoznak az ISIS elleni nemzetközi koalíció erőfeszítéseinek, amelyekben a szíriai demokratikus erők jelenleg is kulcsfontosságú szerepet játszanak az ISIS továbbra is aktív harcosai elleni küzdelem révén”,
- „konkrét beszámolók szólnak török támogatással bíró fegyveres csoportok által elkövetett gyilkosságokról, megfélemlítésről, bántalmazásáról, emberrablásáról, valamint polgári otthonok kifosztásáról és lefoglalásáról”,
- „továbbá arról, hogy e csoportok tagjai erőszakkal hurcolnak el egyes kurd csoportokhoz való kötődéssel megvádolt személyeket az otthonukból, vagy tartóztatnak le ilyen személyeket az ellenőrzőpontokon; mivel az ENSZ szerint a Törökországgal szövetséges Ahrar el Sarkia fegyveres csoporthoz tartozó harcosok által elkövetett azonnali kivégzésekről számoltak be; mivel Hevrin Khalef ismert kurd politikusnőt a beszámolók szerint az Ahrar el Sarkia harcosai megkínozták és kivégezték”,
- „a Törökország által támogatott erők állítólag fehérfoszforral töltött lőszereket használtak; Tal Tamr és Al-Hasakah városának kórházaiban készült fényképek és videók súlyos égési sérüléseket szenvedett gyermekeket mutatnak”, ezért az ENSZ vegyi fegyverekkel foglalkozó ellenőrei bejelentették, hogy e vádakat követően megkezdték az információgyűjtést,
- „beszámolók szerint több száz állítólagos ISIS-tag – akik közül néhány uniós polgár – a török offenzíva közben a családjával együtt megszökött az SDF őrizetéből; mivel meg kell akadályozni, hogy ezek ismét harcba szállhassanak és terrorcselekményeket hajthassanak végre, hiszen ez a régió és az EU biztonságának egyik fő prioritása”.
A súlyos helyzet komoly szankciókat hívhat életre, azonban az EP-nek nincs jogköre ilyenek kivetésére, ezért a Tanácshoz, nemzetállami kormányokhoz, illetve további szervekhez fordultak azért, hogy:
- Törökország azonnal és véglegesen vessen véget északkelet-szíriai hadműveletének, és vonja vissza fegyveres erőit Szíria területéről, tehát az ideiglenes tűzszünet nem elég az EP-nek,
- ezért elutasítják az úgy nevezett „biztonsági övezet” létrehozását is Észak-Szíriában,
- Törökországgal szembeni átfogó uniós fegyverembargó bevezetését sürgetik,
- felszólítják a Tanácsot, hogy – az alapvető jogok belső elnyomásáért felelős török tisztviselőkre vonatkozó hasonló javaslat mellett – vezessen be célzott szankciókat és vízumtilalmakat a jelenlegi katonai beavatkozás során elkövetett emberi jogi jogsértésekért felelős török tisztviselők tekintetében;
- sürgetik valamennyi tagállamot, hogy biztosítsák a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések teljes körű betartását, különösen az abban felsorolt személyek vagyoni eszközeinek befagyasztását, valamint a szíriai rezsim révén előnyben részesülő vagy azt támogató személyek belépésének korlátozását,
- indítványozzák, hogy Törökország ne juthasson hozzá a tagjelölteknek járó uniós támogatásokhoz, bizonyos pénzügyi alapokat csökkentenének, egy 100 millió eurós tartalékalapot felfüggesztenének.
A fenti szankciók kemények, ám a bevezetésük még kérdéses, ami újra rámutat arra, hogy az egyhangú döntéshozó mechanizmussal működő uniós külpolitikának milyen gyengeségei vannak. Ahogy a luxemburgi külügyminiszter, Jean Asselborn fogalmazott korábban: addig nem tényező az EU külügyi kérdésekben, amíg egy ország, mint például Magyarország rendszeresen akadályozza az EU-t.
Kiemelt kép: Philipp von Ditfurth/dpa/ AFP