- Bashar Molhem Szíriában született, de hatéves kora óta Kolozsváron nevelkedett. A 26 éves vállalkozó pár száz eurós befektetéssel 2018 végén megnyitotta Erdély legnagyobb péküzemét, amelynek fő terméke az arab pita. Üzemvezetőt szülőhazájából hozott, és mellé alkalmazott három szír menekültet – egyikük középiskolai tanár –, akik Romániában kértek menedéket.
- Egy öttagú szír menekültcsalád a közelmúltban Galacon nyitott kis pékséget, mondván, szívesebben dolgoznak tisztességes megélhetésért Romániában, mint tébláboljanak szociális segélyen Németországban.
- Zömmel vietnami munkások dolgoznak a Bukarest északi részén épülő, 100-200 ezer eurós luxuslakásokon. Bérük havi nettó 600-700 euró, plusz jár napi három étkezés, a cég buszaival ingáznak az építőtelep és a város széli munkásszállás között.
- A kolozsvári Grand Hotel Italia Venezuelából, Brassó környéki szállodák a Fülöp-szigetekről alkalmaztak szobalányokat, konyhai kisegítőket.
- Az amerikai tulajdonú aradi Astra Rail Tehervagongyár tavaly októberben Indiából szerződtetett 47 hegesztőt.
Csak néhány rövid hír arról, milyen messzire kell nyúlniuk a romániai vállalkozásoknak a munkaerőhiány miatt. A munkanélküliség januárban 3,32 százalék volt országos átlagban, de a fejlett erdélyi megyékben, illetve Bukarest környékén szinte érzékelhetetlen, 1-2 százalékos. A külföldön dolgozó romániaiak száma megközelíti a négymilliót, nagyon hiányoznak a munkaerőpiacról, és a szakemberhiány már a gazdasági növekedést fékezi.
A munkáltatói szövetségek kemény lobbival most tűzoltásra kényszerítik a kormányt, mert a családtervezés, a gyerekszületések ösztönzése ugyan jól hangzik, de rém hosszú távú és bizonytalan folyamat. Így most sebtében két rendeletet préselnének ki a szocdem-demokrata-liberális (PSD-ALDE) kormánykoalícióból.
Az egyik már meg is született, mégpedig az EU-n kívüli munkavállalók keretszámának emelésére. 2017-ben 4923 ilyen engedélyt bocsátottak ki, 2018-ban 9442-őt, az idei terv 13 500, amit a munkáltatók máris 20 ezerre emeltetnének. A „legéhesebb” ágazatok az építőipar, az idegenforgalom, az élelmiszeripar és a nehézipar.
Hogy a munkáltatók lobbiereje mekkora, jelzi, hogy elintézték: novembertől már nem kell a messzi tájakról érkezőket kötelezően a 4527 lejes (körülbelül 285 ezer forintos) bruttó átlagbéren alkalmazni. Kezdhetnek a 2080 lejes (körülbelül 132 ezer forintos) bruttó minimálbéren is, akárcsak a romániaiak. Persze, nyilván az említett ágazatokban egy külföldi szakmunkásnak ennél jóval többet utalnak a számlájára, de egyéb juttatásokkal is csalogatják őket. Közben a munkáltatók azt is kiharcolták, hogy egyszerűsödjenek a munkavállalás feltételei: például már elegendő bemutatni a külföldi szakmunkás oklevelet, nem szükséges a román oktatási minisztérium jóváhagyása, és a díjszabások is mérséklődtek.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="797" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A másik rendelet már a fiókban lapul, bármikor napirendre kerülhet. Ennek alapján a városi, községi polgármesteri hivataloknak megszabnák, hogy hány, Romániában menekült státusszal rendelkező személyt vegyenek át, biztosítsanak számukra egy évre szociális lakást. 2018-ban kétezer migráns igényelt menekültstátuszt, de csak 464 esetben adták meg. Az elmúlt években azonban a Regionális Integrációs Központotokon keresztül már több mint háromezren élhetnek ennek előnyeivel.
Amennyiben ezt a román kormány meglépi, több legyet is üt egy csapásra:
- szétszórja az országban a háromezer menekültet – esetleg csökkenti az elutasítások számát –,
- munkára, integrációra kényszeríti őket (a szociális lakás fenntartási költségeinek a felét az állam csak egy évig fizeti),
- enyhíti a munkaerőhiányt,
- és nem utolsó sorban brüsszeli vállveregetésben részesül.
Arra természetesen nincs bizonyíték, de hátsó gondolat is húzódhat a tervezet árnyékában: az iszlám vallású menekültek ne koncentrálódjanak valamelyik nagyvárosban, nehogy egy szélsőséges romániai iszlám „kulturális egyesület” beszippantsa őket.
Virágzik tehát az ázsiai vendégmunkásbiznisz, a romániai munkaerő-közvetítő vállalkozások már szakosodtak is egy-egy országra, a jelek szerint felosztották egymás között a piacot.
kevésbé Kína.
Úgy tudni, egy cégnek elég bekopogni és benyújtani a munkaerőigényt, a közvetítők pedig pár hónap alatt „szállítanak”. A külföldi munkások iránt hirtelen támadt hatalmas igényt a jelek szerint nagykövetségek is meglovagolhatják. Lehet, csupán véletlen, de most országos turnéba kezdett Radzsa Zsinaoui Ben Ali, Tunézia új romániai nagykövete, aki a diplomáciai „kétoldalú kapcsolatok építése” szakszöveg mellé beszúrta, hogy országa szívesen küldene vendégmunkásokat.
Mivel Magyarországgal ellentétben Romániában az idegengyűlöletet nem emelték kormányszintre, a lakosságot egyelőre hidegen hagyja az ázsiai vendégmunkások jelenléte a hétköznapjaikban. Az első tüskét az említett kezdőbér-differencia okozhatta volna, ezt azonban a munkáltatók ügyesen kihúzták.
Fotó: Daniel Mihailescu / AFP