Brexit: teljesen bedőlhetnek a tárgyalások

A múlt hét végétől egyre sokasodtak a hírek arról, hogy megoldást találnak Európa és az Egyesült Királyság vezetői arra a bonyolult kérdésre, miként válhat ki a szigetország az Európai Unióból. Erre már csak azért is szükség lett volna, hiszen a héten újabb csúcstalálkozóra készülnek az EU vezetői, ahol a brexitről lesz szó.

Most azonban a hírek már arról szólnak, hogy megint meghiúsult a kompromisszum, és az EU novemberben újabb találkozót szervezhet, ahol nem a megállapodásra, hanem annak elmaradására kell terveket kidolgozniuk. Londonból pedig szintén érkeztek vészjósló hírek: a britek vészes gyorsasággal toboroznak ideiglenes megbízással kormányhivatalnokokat, akik a jövő tavasszal bekövetkező legrosszabb megoldásra, a no deal-re (az egyezség elmaradására) készítenék fel a lakosságot.

A Brexitről magáról értelmes megállapodás nem köthető – ezt a 24.hu elemzésében, hat változatot ismertetve, lépésről-lépésre korábban már levezettük.

A fő vitapont ugyanis az ír határkérdés – ami a mostani hétvégén is megakadályozta a kompromisszumot. A britek nem engedik, hogy a vámhatár a saját országukon belül, Észak-Írország és a történelmi Nagy-Britannia (Anglia, Wales, Skócia) között, azaz az Ír-tengeren húzódjon. Az EU viszont ragaszkodik az észak-ír és ír határ nyitva tartásához, ami gyakorlatilag az Egyesült Királyság feldarabolását jelentené. Ezt semmilyen brit politikus, sem az újabb népszavazás felé hajló Munkáspárt, sem az inkább brexitpárti toryk (Theresa May miniszterelnök konzervatív pártja) nem vállalhatja fel.

Ugyanakkor kevesen gondolnak bele, de van egy teljesen értelmes és nyilvánvaló megoldás az ír vámellenőrzésre. Így sem az észak-írek és az írek között, sem az észak-írek és a britek között nem lenne szükség vámellenőrzésre. Csakhogy ez azt jelentené, hogy a brexitet teljesen ki kellene üresíteni: Nagy-Britannia benne maradna a vámunióban (esetleg a politikai függetlenségét megőrizve, a brüsszeli döntésekben részt nem véve) és így az egész ír kérdés lekerülne a napirendről. Ettől a felvizezett brexittől ódzkodnak a brit konzervatívok, de a német Spiegel már a múlt heti elemzésében (amikor amúgy még azt hitte, sikerül megállapodni az ír kérdésben) felvetette a 100 százalékos vámunió ötletét.

A tökéletes megoldás ez lenne, vagyis ha a britek nemcsak egyes területeken engednék a szabad kereskedelmet. (A korábbi brit javaslat, az úgynevezett Chequers-terv csak az áruk szabad mozgását engedte volna, a munkaerőét és a szolgáltatásokét nem.) A brit kormány nevében a brexitről tárgyaló Dominic Raab sem szereti a „felvizezett”, teljes vámuniós verziót, de elutasítása valahogy nem csengett annyira határozottan már a múlt hét vége felé.

Mindazonáltal a Spiegelben meglebegtetett javaslat elfogadásához még rögös út vezet, ha egyáltalán eljutnak odáig a tárgyalások. A vasárnapi kudarc után ugyanis nyilvánvaló: Nagy-Britanniának fel kell készülnie a legrosszabb esetre is. Arra tudniillik, hogy egyáltalán nem lesz megállapodás, és akkor szörnyű kavarodás lesz a határokon, a határokon átnyúló kereskedelemben és szolgáltatásokban, mert hirtelen a Kereskedelmi Világszervezet, a WTO szabályai lépnének érvénybe az Egyesült Királyság és az EU között. Vagyis azonnal vámok lépnének érvénybe az élet szinte minden területén.

Erre a „no deal”-re figyelmeztetett Raab. De ugyanez a baja Michel Barnier-nek is: az EU francia főtárgyalójának nyilatkozata szerint egyelőre akadályozza a megbeszéléseken az előrehaladást az, miként lehet a brexitet úgy érvénybe léptetni, hogy az észak-ír határon ne kelljen ezzel egyidejűleg vámellenőrzés bevezetni.

A kulcs egyelőre az írek kezében van: az EU gyakorlatilag az ő álláspontjukat képviseli, és most Írország sok évszázados brit elnyomatást „fizettethet meg” drágán az angolokkal. A dublini diplomácia első embere, Simon Coveney ugyanakkor az Irish Times szerint csalódottságának és frusztrációjának adott hangot, mielőtt a keddi luxemburgi EU-külügyminiszteri csúcsra indult volna. Az íreknek persze semmi sem drága – nyilván sosem fogják elismerni, de alighanem tetszene nekik, ha az EU feldaraboltatná az Egyesült Királyságot, és az észak-írek vámuniója Írországgal maradna meg, nem a maradék Nagy-Britanniával.

Ezt azonban az Ír-sziget egy másik politikai ereje akadályozza a leginkább. A DUP, az észak-írországi unionista párt az évszázadokon át módszeresen betelepített britek érdekeit képviseli az Egyesült Királyság relatíve elmaradott tartományában, Észak-Írországban. Ez a párt tehát a Londonhoz hű (unionista) protestánsok egyik fontos érdekképviselete, a katolikus, köztársaságpártiakkal szemben.

Ráadásul ez a DUP jelenti a mérleg nyelvét jelenleg a londoni parlamentben, May nélkülük nem tudna kormányozni, így az ő befolyásuk a brit álláspont rugalmatlanságát eredményezi. A Politico szerint a DUP az elmúlt napokban különösen fokozta a nyomást May kormányára, hogy ne engedjen az egységes Egyesült Királyság eszméjéből, és ne engedje Észak-Írország elszakítását Nagy-Britanniától.

Ezt a holtpontot láthatóan képtelen az EU és képtelen London is kezelni. Az Európai Unió ugyanis akaratlanul is Írországot képviseli egy évszázadok óta, véres és zsigeri gyűlöleten alapuló vitában, de London is csak katonai eszközökkel tudta korábban a rendet – némileg – fenntartani Észak-Írországban, így az unionisták fogságába esve nehezen juthatnak értelmes megoldásra.

Itt jönnek tehát számításba a második brexit-népszavazás felé hajló munkáspártiak. Ám egyelőre egyrészt a Munkáspárt nincs hatalmon (ugyan népszerűsége növekvő), másrészt nem tudni, hogy a kiválást magát dönthetnék el újra az Egyesült Királyság lakói vagy annak csak módozatai között válogathatnának.

Ebből a szempontból érdekes a hétfői hír, hogy az észak-írországi radikális katolikus, köztársaságpárti párt, a korábban az IRA terrorszervezethez is közel állónak tartott Sinn Féin vezetője most Jeremy Corbynnal, a Munkáspárt vezérével és Theresa May konzervatív kormányfővel is találkozni fog.

A Sinn Féin alapvető érdeke az észak-ír határ nyitva tartása a gazdaságilag rendkívüli növekedést felmutató és a köztársaságpártiak számára vonzó Írország felé. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy Észak-Írországban tavaly január óta nincs tartományi kormány, mert a DUP és a Sinn Fein között felbomlott a megállapodás. Azaz Észak-Írországban pattanásig feszült a helyzet, és Londonnak most kéne értelmes döntést hoznia.

Minthogy a konzervatívok erre láthatóan képtelenek, a Munkáspárt szerepe értékelődhet fel még inkább. A Munkáspárt vezére azonban kivár: Corbyn korábban hallgatólagosan támogatta a Brexitet, de pártja pár héttel ezelőtt a második népszavazás mellett foglalt állást, és ő is efelé mozdult el, de nagyon óvatosan. Hetek óta gyakorlatilag hallgat Corbyn a Brexitről, amire megvan a jó oka. Pártján belül is akadnak támogatói a kiválásnak. Caroline Flint a brexit pártján áll, és arra szólította fel Corbynt most, hogy támogassa a kormány megállapodását az EU-val.

Flintet nem zavarta ebben, hogy éppen a kormány képtelen megállapodni az EU-val, nem pedig az ellenzékben lévő Corbyn. Flint azt is bejelentette: Theresa May-jel és a konzervatívokkal együtt szavazna egy parlamenti voksoláson, ami a brexitről szól. Corbyn korábbi dodonai nyilatkozataiból az sejthető leginkább, hogy a May-kormány javaslatait nem támogatná egy szavazásnál, Flint ezért kelt ki ellene most. Corbyn sem véletlenül óvatos: tudja, hogy bár a Munkápárt egésze a Brexit ellen van, de a szavazóik egy része éppen a brexit legelkötelezettebb támogatója a brit kiválásnak az EU-ból.

Mindezek után csak egy biztos: a legegyszerűbb megoldás a vámunió fenntartása lenne, kérdés azonban továbbra is, hogy eljutnak-e idáig a tárgyalások.

Kiemelt kép: John Thys / AFP