Öt ok, amiért legközelebb Pozsonyban hosszúhétvégézel

Ha közeli és nem túl drága úticélt keresel, a szlovák főváros tökéletes megoldás. Bécsnél kelet-európaibb, Berlinnél polgáribb, Prágánál olcsóbb,

Ha közeli és nem túl drága úticélt keresel, a szlovák főváros tökéletes megoldás. Bécsnél kelet-európaibb, Berlinnél polgáribb, Prágánál olcsóbb, Belgrádnál meg szebb.

Én például legutóbb körülbelül harmincöt évvel ezelőtt jártam Pozsonyban, egy elég felemásan sikerült gyerekkori tátrai családi kempingezésből kifolyólag (legyen elég, hogy azóta meggyőződésem, hogy Szlovákiában mindig esik az eső, minden kemping domboldalba épült és amúgy is lehetetlen olyan mély árkot ásni a sátor köré, ami elvezet annyi vizet, ellenben tök jó Matchbox-hamisítványokat árulnak) jártam ott. Ezeken túl semmi emlékem nem volt konkrétan, de valószínűleg  a kempingélménynek is köszönhetően mélyen elnyomtam magamban a vágyat, hogy felkeressem. Aztán most az ősszel, amikor könnyen elérhető hosszúhétvégés célpont után kutattam, hirtelen úgy fedeztem fel a térképen, mintha korábban ott sem lett volna.

És milyen jól tettem, mert találtam egy ugyan kicsit sem egzotikus, egyáltalán nem extravagáns, ám mégis szórakoztató úticélt és egy a szó jó értelmében véve élhetőnek tűnő (értsd: a visszafogottsága ellenére sem unalmas) várost.

Elmondom, miért.

1. Közel van

Annyira közel, hogy repülőre sem kell ülni hozzá: a minden nap kora reggeltől estig kétóránként járó vonat belvárosból (Nyugati) majdnem belvárosig visz szűk két és fél óra alatt, oda-vissza körülbelül 6 ezer  forintból fejenként.

Nem csak fizikai értelemben, de kulturálisan sem fogjuk távol érezni magukat Pozsonyban: ismerősök lesznek az épületek, az utcákon lépten-nyomon magyar feliratokba ütközhetünk és rengeteg magyar szót is hallhatunk, igaz, az én tapasztalatim szerint kevésbé a turisták, sokkal inkább a sok helyen dolgozó magyar alkalmazottak miatt. Abszolút nem reprezentatív mintavételem alapján az üzletek, kávézók, éttermek és szállodák tele vannak a valószínűleg az euróban kapott fizetés vonzerejét kihasználó magyar munkavállalókkal.

Fotó: Samuel Kubani / AFP

Pozsony pont annyira kelet-európai, ami még nem zavaró. Hiányzik belőle Prága totális rendezettsége, Bécs grandiózussága és Budapest felújított részeinek térkövezettsége, de ugyanakkor egy kicsit mindegyik ott is van benne. Úgy általában is van pont annyi hasonlóság Budapesttel, hogy aki azt szereti, az nem lesz elveszett Pozsonyban sem: már győzött a kézművessör forradalom, de még minden tele van turkálókkal, már van hétvégén termelői piaccá alakított egykori vásárcsarnok és Duna-parti homokos-koktélosvödrös műstrand, de összesen két olyan kávézót láttam csak, ahol legszívesebben megsemmisített volna a barista tekintete, amikor cukrot kértem a helyben pörkölt kávéhoz és még simán találni a belvárosban is tök érintetlen melós kocsmát.

A gasztrokínálat jól láthatóan az elmúlt években ugrott meg itt is, és már bolyonganak a sétálóutcákban a várost főleg a bécsi repülőtéren keresztül elérő angol legénybúcsúhordák, amiket muszáj relatív olcsó itatógyárakkal, műautentikus álszlovák éttermekkel és jégbár jellegű vendéglátó-bűncselekményekkel kiszolgálni, de az elhajlások mellett jól látszanak a normális kísérletek és a már nagyon is meggyökeresedett értelmes megoldások is.

Fotó: Martin Child / Robert Harding Heritage / AFP

Hiába beszélünk egy Budapestnél  jóval kisebb, alig félmilliós városról, a többé-kevésbé működő gazdaság láthatóan megteremti az elsősorban a helyi középosztály igényeit kiszolgáló intézményeket is, amely nélkül valódi gasztroforradalom soha nincs.

2. Könnyen bejárható

Pozsony egyszerűen a tökéletes méretű város a gyalog vagy  biciklivel közlekedéshez. Igazából majdnem minden fontos látnivaló egy körülbelül másfél kilométer sugarú körben található és a terület nagy része teljesen lapos, az átlaggyaloglók számára is könnyen teljesíthető. Két kivétel a dévényi (erről később) és a pozsonyi vár, ezek értelemszerűen viszonylag magasan vannak, azonban egyrészt akár ki is hagyhatóak (bár Dévényt nem javasolnám), másrészt úgyis lentről néznek ki a legjobban, harmadrészt meg ennyi testmozgást érdemes a leglustább turistának is magára erőltetnie, ha már útra kelt.

Fotó: Michael Runkel / Robert Harding Heritage / AFP

3.  Viszonylag olcsó

Tényleg csak viszonylag, mert az euró azért gondoskodik arról, hogy ne a Balkánról beszéljünk. Azon már rég  túl vagyunk, amikor egy tornacipőért is megérte átugrani a határon, ugyanakkor Budapestnél csak egy kicsit drágább, ami például a Balatonra is igaz. Bár az éttermekben és bárokban természetesen nagyon el lehet szállni a számlával, főleg ha alkoholt is iszik az ember, de a szállás például egyáltalán nem drága és a belváros tele van olcsó hostelekkel és egyszerűbb szállodákkal.

A tömegközlekedés sem nem különösebben drága, sem igazán nincs is rá szükség a városban, ha boltban vásárlunk, akkor pedig semmivel nem fizetünk többet, mint otthon.

Egy átlagos éttermi vacsoránál némi borral vagy sörrel kiegészítve 15-20 euróval érdemes fejenként számolni, a jelentős számban elérhető steetfood-helyeken, meg az olyanokon, amiket még nem neveznek így, de hasonló, kézből ehető dolgokat dolgokat árulnak, viszont ennél jelentősen olcsóbban is kijöhetünk.

Fotó: Samuel Kubani / AFP

4. A Kék Templom

Lechner Ödönnek, a magyar szecesszió legnagyobb mesterének hiába áll számos épülete Budapest-szerte, sokak, így ezen cikk szerzője szerint is a Pozsony egyik belvárosközeli lakóövezetében, egy park mellett álló, nevét természetesen a színéről kapó temploma a legszebb épülete. A hivatalosan Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett épület valójában egy másik Erzsébet, ismertebb nevén Sissi szimbolikus mauzóleumaként épült, legalábbis az 1899-ben Genfben meggyilkolt királyné rajongói így tekintettek és tekintenek rá. A templomot 1909-ben kezdték építeni és két évvel később adták át és tényleg nagyon kék: kívül-belül nagyjából minden az benne, amitől akár végtelenül giccses is lehetne, de alighanem Lechner zsenialitásának köszönhetően egyáltalán nem az.

A Kék Templom belseje
Fotó: Ian Trower / Robert Harding Premium / AFP

Pozsonyban csodásan keverednek az óváros barokk palotái és templomai és a századforduló építészete a szocreállal, néha egészen hajmeresztő, csak Kelet-Európában szocializálódottak számára megnyugtatóan ismerős kombinációkat kialakítva. Aki nem szereti a lakótelepek látványát, az azért a várost domináló UFO-kilátóból vagy a várból ne nagyon nézzen a Duna jobb partja felé!

Fotó: Thinkstock

5. Dévény

Önmagában a három ország határán, a Duna és a Morva összefolyásánál fekvő, egy meredek hegyormon szinte függőlegesen a Duna fölé emelkedő, kifejezetten jó állapotban lévő középkori várrom is lenyűgöző látvány, és bőven megér egy kirándulást akár Budapestről vagy a jóval közelebbi Bécsből is. Ugyanakkor legalább ilyen jó program  a Pozsonyból kivezető út, illetve a dévényi Duna-parton való üldögélés is.

Pozsony belvárosából, a csodálatosan csúnya UFO-híd óvárosi lábánál található buszpályaudvarról menetrendszerinti járattal szűk fél óra alatt ki lehet érni a körülbelül tíz kilométerre fekvő településre. Ennél azonban lényegesen szórakoztatóbb bérelni egy biciklit és kitekerni a budapesti római-parti bicikliúthoz hasonló, de annál egy fokkal vadregényesebb környezetben futó útvonalon, vagy a menetrendszerű hajójáratok egyikével érkezni.

Az utóbbi ugyan kilenc euróba kerül egy útra, de bőven megéri az árát, ugyanis a víz felől megpillantani az egyszerre Szlovákia, Ausztria és Magyarország fölé magasodó lovagvárat az egyik legcsodásabb kirándulásélmény, ami az egykori Monarchia területén elérhető.

Fotó: Thinkstock

Nem véletlenül említem itt a Monarchiát, mert maga az évszázadok során különböző urak alatt a szó szoros értelmében újabb és újabb rétegeket  magára húzó Dévény, ami magántulajdoni sorsát végül úgy végezte be, hogy  az utolsó tulajdonos Pálffy gróf jelképes összegért, „önként” a csehszlovák államnak adományozta, nagyon sokat segít saját és szomszédaink meglehetősen viharvert történelmének megértésében is.

A vár megnézése előtt vagy után pedig semmiképp ne felejtsünk el a dévényi hajóállomás melletti kerthelyiségben vagy csak úgy mellette, a parti fűben üldögélni, sört inni, olajban pácolt helyi sajtot enni és bámulni a Dunát vagy az itt alig pár tíz méterre lévő Ausztriát!