Régen tényleg minden jobb volt, még terroristának lenni is

Ritkán állíthat az ember bármit teljesen biztosan, de most igen:

a hetvenes években sokkal jobb volt terroristának lenni, mint ma.

Viszonylag nehéz ezt mostanában elhinni, annyira sok a nagy profilú terrorcselekmény, de terrorizmus szempontjából a világ igazából nem lett rosszabb hely. Ennek természtesen egy csomó oka van, de a történet szempontjából csak egy részébe mennénk ezeknek bele. Ehhez viszont előbb, kedves olvasó, végig kell magát rágnia egy másik történeten.

Egy hete Micah Xavier Johnson Dallas-ban megölt öt rendőrt és megsebesített másik kilencet. A fekete férfi ugyan meghalt a tűzpárbajban (egy rendőrrobot robbantotta fel), így nehezen tudja megindokolni, mi vezette odáig, hogy fehér rendőröket öljön (főleg, hogy a megölt rendőrök között latin, és ázsiai is volt). Az mindenesetre kiderült, hogy Johnsont a fehér rendőrök feketékkel szembeni túlkapásai dühítették volt. A férfi egyébként a hadsereg tartalékosa volt. A másik viszonylag fontos tény, hogy Johnson szimpatizált a Black Lives Matter mozgalommal.

A Black Lives Matter egy laza kötődésű aktivistacsoport, akik pont azért tüntetnek, ami Johnsont is feldühítette: a fehér rendőrök túlkapásaival a feketékkel szemben. Valószínűleg most jutott el arra a szintre a technológia, hogy a rendőri túlkapásokat viszonylag gyorsan és nagy számban leplezze le. Egyre több rendőr visel magán testkamerát, és az áldozatok, vagy szemtanúk nagy része gyakorlatilag azonnal élőben közvetítheti az eseményeket a Facebookon, ahogy azt már tették is.

Fekete testek

Pár éve egyre több olyan feketékkel szembeni túlkapás derül ki, ahol a fehér rendőrök indokolatlanul (és többnyire utólag büntetlenül) öltek meg fekete férfiakat, miközben időnként nyilvánvaló volt, és utólag ki is derült, hogy fegyvertelenek.

Az volt az egészen furcsa, hogy a feketékkel szembeni túlkapások egyre gyakoribb reprezentációja nem szült semmilyen választ a radikális fekete csoportoktól.

Egészen idáig.

A kapcsolat miatt, mármint amiatt, hogy Micah Xavier Johnson szimpatizált a Black Lives Matter mozgalommal, az amerikai szélsőjobb hirtelen elkezdte azt követelni, hogy a szerveződést nyilvánítsák terrorszervezetté. A BLM szerintük amúgy is rasszista csoport, hiszen a fehérekkel szemben kiemeli a feketéket, ami egy régi, de elég buta érve a szélsőjobbnak. Ők egyébként pont ez ellen tüntetnek az All Lives Matter mozgalommal, mert szerintük nem csak a fekete életek számítanak.

A legfőbb érvük az, hogy az Egyesült Államokban a rendőrök több fehér embert ölnek meg, mint feketét. Ami igaz is, a megölt emberek majdnem 42 százaléka fehér, és csak kicsivel kevesebb mint 32 százaléka fekete. Az viszont már árnyalja a képet, ha hozzávesszük, hogy az Egyesült Államok lakosságának csak 13 százaléka fekete, és 62 százaléka fehér.

Rasszista feketék

A Breitbart körül csoportosuló új amerikai szélsőjobb szerint viszont a BLM a rasszizmusával erőszakra buzdítja a feketéket a fehér rendőrök ellen.

Ez egyébként nyilvánvaló félreértése a kisebbségek jogaiért küzdő összes csoportnak. A Black Lives Matter nem azért kampányol, hogy a feketék élete többet érjen, ahogy azért sem, hogy csak a feketék élete érjen valamit. Azért kampányol, hogy a feketék élete pontosan ugyanannyit érjen, mint a fehéreké. És a többségében nyugodt, civil tiltakozók között mindig lesz pár sokkal radikálisabb, a józanság határán mozgó, és azt sokszor át is lépő ember.

Ez eléggé hasonlít a hatvanas-hetvenes évek eseményire is. A feketék jogaiért rengeteg radikális baloldali szervezet harcolt, a legtöbben békésen. A Black Panther Party is többnyire ilyen volt, bár a Black Lives Matternél sokkal komolyabb és összeszedettebb szervezetként, ráadásul kifejezetten arról lett híres, hogy fegyveres járőrözéseket szervezett a feketék védelmében. Kaliforniában például pont emiatt nem lehet már nyilvánosan láthatóan fegyvert viselni.

A Fekete Párducok végül több darabra estek, és a békés (vagy nagyjából békés) ellenállással elégedetlen tagjaiból megalakult a Black Liberation Army. A fekete felszabadítási hadseregnek már kimondott célja volt, hogy fegyverrel szálljon szembe a fehér elnyomás ellen. Egyébként a hadsereg szó nem volt igaz a szervezetre, a szó konvencionális értelmében semmiképp. A BLA sokkal szétesettebb és szervezetlenebb volt annál, hogy hadseregnek lehessen nevezni. Ennek ellenére egy rakás gyilkosságot és robbantást tudtak végigvinni.

Felszabadító hadsereg

Hozzájuk kötődik az Egyesült Államok eddig egyik leghíresebb rendőrgyilkossága is. A BLA több tagja 1971-ben megölt két rendőrjárőrt Queensben. A rendőrség sokáig nem volt hajlandó elhinni, hogy a gyilkosságok mögött tényleg egy többé-kevésbé szervezett fekete csoport áll. Egészen addig, amíg konkrétan levélben nem jelentkeztek náluk, hogy magukra vállalják. Még így is sokáig kellett várni arra, hogy a gyilkosság elkövetőit elkapják. Ami ráadásul egy teljesen véletlen közúti ellenőrzés során történt, ahol szintén lelőtték az őket igazoltató rendőrt.

És amiért ez az egész fontos. A korábban már említett hatvanas-hetvenes években a mainál tényleg sokkal könnyebb volt terrorcselekményeket elkövetni. Az Amerikára ma jellemző rengeteg titkosszolgálat szinte nem is létezett, bár a Hoover-féle és az őt követő FBI a legalantasabb eszközökkel próbálta folyamatosan megbuktatni az olyan fekete polgárjogi mozgalmakat, mint a Fekete Párducok.

Érted jöttünk, nem ellened

A mai hírszerző apparátus nagyjából pont ennek az időszaknak a rengeteg terrortámadása miatt alakult. Az igazán érdekes pedig az, hogy a radikális baloldali terrorcsoportok fehér tagjai szinte alig kerültek börtönbe. A Weather Undergroundból egy ember töltött időt börtönben, miközben a fekete szervezetek tagjait szinte mind megölték, vagy lecsukták. Fehér, főleg gazdag fehér férfiként akkor is rengeteg mindent meg lehetett úszni Amerikában.

És hogy mi ebből az egészből a tanulság? Nagyjából az, hogy a rendszerszinten működő rendőri rasszizmust sokkal nehezebb lesz legyőzni, mint a rendőrök elleni terrorizmust. A mostani támadáshoz hasonló magányos farkasokkal a titkosszolgálatok is nehezen tudnak mit kezdeni, de a terrorszervezetek ellen összehasonlíthatatlanul keményebben és hatékonyabban lép fel az Egyesült Államok.