Az 1968-ban készült háromperces anyag rémisztőbb jeleneteket tartalmaz, mint amire egy játékgyárban számítanánk. Szorítsák erősen a plüssmacit!
A modern babák már inkább apró robotok – egy lejátszó a gyomrukban beszédre, egy hátukba helyezett elem pedig járásra képessé teszi őket.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="480" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A teljes folyamat elején a babák fejét tervezik meg
Ha a fej kész, kezdődhet a sorozatgyártás…
…majd a haj felvarrása…
…az ajkak, valamint szemhéjak megfestése…
végül pedig behelyezték a szemeket.
A hajviseletek mindig az aktuális divatot tükrözték, így igen gyakran változtak.
Ugyanez a helyzet a ruhákkal is, ahol a formákat előbb szabad kézzel tervezik meg.
Az immár testüket kapott babák kezeit természetellenesen mozgatva azok könnyezni kezdték, és lebiggyedt a szájuk, jelezve, hogy ez nem volt épp a legjobb ötlet.
A gyár beszélő babákat is gyártott, így az áruházak polcain a gyerekek találkozhattak a fura hangú Tapsi Hapsival, Rózsabimbóval, vagy épp Doktor Dolittle-vel, akit az eredeti filmben nyilván még nem Eddie Murphy, hanem az idősödő, keménykalapos, elegáns Rex Harrison alakított.
A teljes film: