A harc, ami a varrások mentén tépheti szét a világot

Ha most egymásnak esnek a nagyhatalmak a Közel-Keleten, az durvább lesz, mint az Iszlám Állam elleni harcból bármi. Európát a mostani menekültválság sokszorosa érheti el.

Az elmúlt napokban újra felfordult a Közel-Kelet. Már amennyiben felfordulásnak lehet nevezni a nagy káoszt a kis káoszhoz képest. 2016 mindenesetre erősen indult, ha veszekedő arabokról és perzsákról van szó.

De miért is estek ők egymásnak?

Már megint a síita-szunnita ellentéthez kell visszamennünk. Az arab világ négyötöde szunnita, egyötöde síita. Jobban utálják egymást, mint a radikálisok a keresztényeket, vagy a zsidókat, pedig nem mindig volt ez így. Vegyük sorra a különbségeket:

Fotó: Europress/AFP/Ahmad Al-Rubaye

Sokkal nagyobb viszont a különbség a két frakció között népességben, mint politikai befolyásban. Vegyük a legnagyobb csoportokat.

Szaúd-Arábia és Irán befolyása a térségben körülbelül azonos: nem elhanyagolható. Irán például gyakorlatilag egyedül vezényel le egy háborút az Iszlám Állammal és a szunnita felkelőkkel szemben, a szír és orosz hadseregek katonáit felhasználva. Szaúd-Arábiának viszont beletörni látszik a bicskája abba, hogy Jemenben leverje a síitákat, akik megdöntötték a szunnita kormányt.

Ez amúgy azért lenne fontos, mert a két ország keleten határos, pont ott, ahol a szaúdi síita kisebbség jelentős része található. Ezen a környéken tüntettek 2011 után is a síiták jogaiért, amely jogokból egyébként nem sok van a királyságban.

De miért van ez az egész?

Röviden azért, mert Szaúd-Arábia szar helyzetben van.

Az olaj ára idén a jelenlegi felére zuhanhat. Az évekig száz dolláros hordónkénti árral kereskedő szaúdiak pedig rosszul fogják viselni a 20 dolláros hordónkénti árat, ahogy rosszul viselik a mostani negyven dollárosat is. Szaúd-Arábiát az olaj tette azzá, ami. Csak az olaj miatt lettek szupergazdag sejkek egy keleti koszfészekből. Az ország, ahogy ma ismerjük, a század elején nőtt ki a sivatagból. Ráadásul a szaúdi monarchia 80 éves új királya sem szilárdította meg annyira a hatalmát, mint szerette volna.

Fotó: Europress

És pont ezért volt akkora bűn az, amit al-Nimr csinált. Ha nem is buzdított kifejezetten erőszakra, nem ítélte azt el, és Iránt a szövetségesének tekintette a szunniták elleni harcban. Ezzel gyakorlatilag a saját országában támogatta, hogy egy idegen ország megdöntse a vezetést, ami Szaúd-Arábia mostani állapotában túl nagy bűn volt.

Ráadásul a szektariánus erőszak jól jöhet a szaúdiaknak, ahol többségében tényleg szunniták élnek. Felrázhatja, aktivizálhatja őket egy képzelt, vagy valós síita ellenféllel szemben.

De lesz-e háború?

Már van. Szíriában és Jemenben gyakorlatilag ez a két ország küzd egymással. Szaúd-Arábia a világ szunnitáinak, Irán pedig síitáinak képviselője. Legalábbis annak tartják magukat. Az arab világ összes szektariánus konfliktusában vastagon benne van a kezük.

A nagy kérdés nem az, hogy háború lesz-e, hanem, hogy nyílt háború lesz-e.

Reméljük inkább, hogy nem. Mert ha Szaúd-Arábia és Irán között kitör egy háború, az a mostani világot szétfeszítheti a varrások mentén. Irán legközelebbi szövetségese – mármint a nagyhatalmak közül – Oroszország. Szaúd-Arábia pedig az Egyesült Államok legfontosabb partnere a térségben.

Ha ők ketten egymásnak esnek, az sokkal durvább lesz, mint a mostani Iszlám Állam elleni harc. Világháború valószínűleg nem lesz, de elég csak a mostani menekültáradatra nézni, és megszorozni azt tízzel. Képzeljük el, hogyan reagálna erre Európa.