“Ugyanakkor elég csak figyelemmel követni azt, hogy miként reagálnak Orbánék a Nyugat bírálatára, hogy jól kitűnjön a mai magyar és a volt szlovák kormány közti gondolkodásbeli hasonlóság” – mutatott rá a szerző.
Peter Morvay szerint nagyon hasonlóak azok a “kommunikációs módok” is, amelyekkel ezek a kormányok a botrányokat kezelik. Az egész sírással kezdődik, hogy a világ nem értett meg minket, ehhez jön a vízió a hazai ellenzék összeesküvéséről a sötét erőkkel és a nagytőkével.
“A folytatás csalás: Ficoék nem hozták nyilvánosságra az EBESZ nyelvtörvénnyel kapcsolatos álláspontjának számukra kellemetlen részeit, Orbánék a médiatörvény nem teljes fordítását adták oda az uniónak. Állítólag csak véletlenül maradtak ki belőle például azok a részek, amelyek a digitális átállás elhalasztásáról szólnak. Ezek Budapest számára rendkívül kellemetlenek: a halasztással megsérti az uniós rendeletet, holott éppen a digitalizációval magyarázta, miért kell a törvényt olyan gyorsan elfogadni” – fejtette ki Morvay.
“És ha ez sem segít, akkor külföld felé nagyon mérsékelten és nagyon feltételesen mímelik, hogy legalább néhány kifogást hajlandók elfogadni” – jegyezte meg a szerző. Hozzátette: az országon belüli kommunikáció viszont semmit sem változik és mindenkinek világosan a tudomására hozzák, hogy a nem demokratikus intézkedések megváltoztatásáról álmodni se merjenek.
“Nyilvánvaló, hogy a mérsékeltebb hangnem csak időleges és félrevezető manőver: Orbánék, akárcsak Ficoék azzal számolnak, hogy az unió vizsgálata nem tudni mikor végződik, és úgysem hoz egyértelmű eredményt, vagy nem lesz kötelező jellegű, és a tiltakozások idővel elcsendesednek” – zárult a Sme jegyzete.