A dokumentumból az is kiderül: a romák 70 százaléka nem tud arról, hogy léteznek olyan jogszabályok, amelyek tiltják a lakhatás területén velük szemben megnyilvánuló diszkriminációt, 71 százalékuk úgy véli, hogy nem történne változás, ha jelentenék az esetet, 41 százalékuk pedig azt sem tudja, hogyan kell a diszkriminációt jelenteni.
Az uniós adatok szerint a magyar romák 21 százaléka érzi úgy, hogy lakhatás terén hátrányos megkülönböztetésben részesült. Emellett csupán 32 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy van olyan törvény, amely a lakásbérlés vagy -vásárlás esetén tiltja a hátrányos megkülönböztetést.
Az ügynökség sürgeti, hogy a tagállamok fordítsanak nagyobb figyelmet a lakókörnyezeti szegregáció és a rossz lakókörülmények problémakörére.
“A hatóságok gettókat hoznak létre, utána pedig panaszkodnak a problémák miatt; ha viszont a romák bérlakásért folyamodnak, az önkormányzat csak valamelyik gettóban kínál nekik lakást” – idézte a jelentés roma illetékesek nyilatkozatát.
Morten Kjaerum, az ügynökség elnöke szerint a jelentésből kiderül, hogy számos tagállami regionális és helyi hatóság vonakodik megfelelő politikát kidolgozni és végrehajtani a romák lakhatásával kapcsolatban.
A hatóságoknak gyorsan kell cselekedniük, mivel a rossz lakókörülmények és a lakókörnyezeti szegregáció negatív hatással van a romák oktatására, munkavállalására és egészségére is.”
Az ügynökség azt is ajánlotta, hogy az Európai Bizottság kapcsolja össze az uniós felzárkóztatási támogatások felhasználását az esélyegyenlőségi és deszegregációs tervek megvalósításával.