Húsvét után a keddi ülésen döntött úgy a 2300 lelket számláló, szlovák nemzetiségű falu képviselőtestülete, hogy a szlovák kisebbségi önkormányzatot átköltözteti jelenlegi, Fő utcai irodájukból egy másikba a Szabadság utcában. A két helyet 3 perc séta választja el egymástól, a magyar-szlovák viszony mégis elmérgesedett.
Pilisszentkereszt, vagy ahogy a helyiek mondják Mlynky főutcáján van a templom (szlovákul kostol), a polgármesteri hivatal (Uradsky Dom), és a kántorlak, ami régen Magyarország első szlovák iskolájaként szolgált. És ott van a régi kultúrház is, amit évekkel ezelőtt átalakítottak, így lett belőle a szlovákság háza, vagyis a Slovensky Dom.
A jelenlegi székhely (MTI Fotó)
De ez még a régi időkben történt, amikor Havelka József volt a polgármester. A szlovák anyától származó férfi 1994-től 2006-ig volt a falu polgármestere, utána csak azért nem lett az, mert nem indult. Havelka a falu és a szlovákság életében aktív szerepet töltött be, polgármesterségén kívül rengeteget dolgozott a Pilisi Szlovákok Regionális Egyesületében, és rendszeresen hallatta hangját a megyei és az országos szlovák önkormányzatban is. A falusiak szerint igazából azért hagyott fel a polgármesterséggel, mert az országos ügyekbe szeretett volna inkább beleszólni. Mert Havelka ügyes politikus volt, a faluba hívta a szlovák nagykövetet, de ha kellett, akár a pozsonyi köztársasági elnököt is. Sőt a magyar-szlovák kormányközi bizottságban is dolgozott.
De már második éve nem polgármester, csak a helyi nemzetiségi szervezetekben tevékenykedik. Egyik falubelije szerint „az fáj a Jozefnek, hogy már semmi hatalma sincs, mégis basáskodva járt-kelt a faluban”. A főutcán beszélgető asszonyok egyike szerint viszont „jó ember az, az is maradt volna, ha az a miépes nem hecceli ellene a tanácsot”. Hogy ki az a miépes, arra a falu kocsmájában kaptam magyarázatot. Amikor azt kérdeztem, hogy ki a legnagyobb magyar a faluban, egy férfi – Zlaty Bazant sört szorongatva – azt mondja, hogy a Becságh András az. Becságh a falu alpolgármestere, állítólag ő volt a szellemi atyja a szlovák kisebbségi önkormányzat költöztetésének.
Havelka idején lett ugyanis a kultúrházból a szlovákság háza. A polgármester ambícióinak köszönhető, hogy a házat felújították, konyhát és szociális blokkot építettek hozzá, a berendezést pedig a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, a szlovák nagykövetség és a pozsonyi kormány adta. A földszinten a képviselőtestület üléseinek időnként helyet adó tanácsterem, az emeleten pedig a kisebbségiek irodája volt, benne a szép berendezéssel. Mindenfelé kalapozott, pályázatokból, intervenciós keretből is szerzett pénzt Havelka, az átépítés pedig körülbelül 7,5-8 millió forintba került végül. Ebbe a házba jegyezte be a bíróság is a szlovák szervezetek székhelyét.
A Fő utcából a Szabadság utcába költöznének, de nem akarnak (terkep24.hu)
Itt kapott helyet a szlovák szervezeteken kívül a pávakör és a nyugdíjasklub is. Mindenki boldog volt. Az épület maga az önkormányzat tulajdonában maradt. Mint azt Havelka tudósítónknak mondta: „Rendben is volt ez így, hiszen egy helyen volt a szív és a lélek.” Utalt arra, hogy az ő polgármestersége idején az önkormányzat volt az épület tulajdonosa és egyben használója is, így eszébe sem jutott, hogy az épület tulajdonjogát át kellene ruházni a szlovák és a civilszervezetekre. Erre csak később, 2007-ben gondolt, de pénz híján ez nem sikerült, pedig még az akkori kisebbségi ombudsman, Kaltenbach Jenő segítségét is kérte hozzá.
Mindez azonban nem hűtötte le a falusiak kedélyét. A polgármester pedig az idén eldöntötte, hogy a szlovákokat kiköltözteti a szlovákság házából, noha ők ehhez lelkiekben és – a felújítás miatt – pénzben is kötődtek. Nem érdekelte őket, hogy Lendvai József polgármester a nemzetiségi iskola hátsó traktusában másfélmillió forintért felújíttatta nekik az egykori pedagóguslakást. Mint azt Havelka leszögezte: az új iroda egy mellékutcában van, nem a főúton, a templom és a polgármesteri hivatal tőszomszédságában, így számukra ezért sem elfogadható a költözés.
Ez lenne az új helyük (MTI fotó)
Lendvai szerint azonban az új hely jobb az eddiginél, összkomfortos, az iskola udvara pedig már kétszer is helyt adott a szlovák fánkfesztiválnak, ezzel bizonyítva, hogy alkalmas a nemzetiségi iroda elhelyezésére. A polgármester leszögezte: támogatják a szlovák nyelvtanfolyamokat, támogatják a néptánccsoportot, és „erején felül gondoskodik a nemzetiségi óvoda és iskola fenntartásáról, és küzd annak megmaradásáért. Ezen túl anyagilag is támogatja a szlovák civil egyesületek működését” – áll a polgármester által jegyzett közleményben, mely a falu honlapján is olvasható.
A szlovákság viszont a budapesti szlovák nagykövet segítségét kérte, aki már a hétvégén elutazott a faluba, hogy tájékozódjon a helyzetről. A helyiek szerint szinte vele egyidőben megjött a szlovák tévések hada is – az egyik falubeli „nem is tudta, hogy ennyi szlovák tévé egyáltalán létezik” (később megtudtuk: ez a szólás először a polgármester szájából hangzott el).
Így északi szomszédainknál már a keddi testületi ülés előtt országos témává vált az erőszakos székhelyváltoztatás, míg a magyarországi médiumok fel sem figyeltek rá. A Dunától északra úgy beszéltek róla, mint a magyarországi szlovákság utolsó fellegvárának elpusztítására, míg Magyarországon mindenki a húsvétot ünnepelte.
A szentkeresztiek szerint azonban „hülyeség volt így egymásnak ugrasztani a magyarokat és a szlovákokat”. Egyikük szerint ha a polgármester nem vágyna a nagyobb, szebben berendezett irodára, a „miépes” képviselő pedig nem hergelte volna az egyébként szlovák kötődésekkel is rendelkező helyi képviselőket, nem lenne ebből ekkora patália. Másikuk szerint viszont ha a magyarok ennyire aggódnak a szlovákiai magyarságért, akkor nagyon komoly hiba, hogy akár csak egy ilyen kis konfliktust is megengednek maguknak a szlovákokkal szemben. Mert az nem jó, se szlováknak, se magyarnak.