A Királyi Külügyi Intézet (székhelye után, közkeletű nevén Chatham House) a brit külpolitikáról kiadott év végi összegzésben azt írta: Tony Blair brit kormányfő már 2002 közepén arra a következtetésre jutott, hogy George Bush amerikai elnök elkötelezte magát az iraki háború mellett, és Nagy-Britanniának partnerként kell ebben részt vennie.
A “leghalványabb kétség sem férhet ahhoz”, hogy ez volt Blair külpolitikájának, sőt egész miniszterelnökségének meghatározó pillanata, és hosszú évekig ez fogja alakítani örökségét, akár jó, akár rossz értelemben – áll a Chatham House elemzésében. A ház szerint Tony Blair úgy számolt, hogy – csakúgy, mint 1999-ben Koszovóban – a harctéri siker gyorsan be fog gyógyítani minden európai sérelmet, amely az iraki beavatkozás kapcsán felmerül.
A probléma az volt, hogyan lehet ENSZ-felhatalmazást szerezni a háborúhoz. Colin Powell akkori amerikai külügyminiszterrel szoros együttműködésben – az a döntés született, hogy az iraki tömegpusztító fegyverek felszámolásának szükségességét kell kihangsúlyozni. Visszatekintve azonban már látható, hogy ez rettenetes hiba volt – áll a londoni stratégiai műhely kedden kiadott elemzésében.
A Chatham House szerint London maga sem volt bizonyos ebben a kérdésben – ezt jelzi, hogy a kormány jogi főtanácsadója is megváltoztatta véleményét a háború jogszerűségéről -, és a diplomáciai lehetőségeket sem merítették ki teljes egészében. Emellett a nemzeti érdekre hivatkozás sem állta meg igazából a helyét, hiszen ha Szaddám Huszeinnek voltak is tömegpusztító fegyverei, azok nem Nagy-Britanniára voltak irányozva – írja a Királyi Külügyi Intézet elemzése.