Polgármestert választanak vasárnap Oroszország távol-keleti peremén, a Tengermelléki terület Dalnyegorszk városában. A harmincezres település főterén csütörtök kora délután óta sok ezren tüntetnek: a polgármesteri tisztségre legesélyesebb jelöltet délben a nyílt utcán több lövéssel leterítették. Dmitrij Fotyjanov, aki korábban már állt a város élén, a helyszínen életét vesztette. A lövések sok ezer kilométerre, Moszkvába is elhallatszottak: fölháborodva nyilatkozott a legújabb gyilkosságról Borisz Grizlov, az Állami Duma, az orosz alsóház elnöke. Foltyjanov az ő pártja, az Egységes Oroszország helyi jelöltje volt. A nyomozás a politikai indítékot tartja a legvalószínűbbnek.
Üzlet és politika
Oroszországban sok politikai vitát vívnak meg manapság fegyverekkel, miként az üzleti világban is megannyi számlát géppisztolylövedékekkel egyenlítenek ki. Van, amikor üzlet és politika együtt jár: Moszkva egyik alpolgármestere, Joszif Ordzsonikidze ellen másfél év leforgása alatt kétszer kíséreltek meg merényletet: az első alkalommal éppen munkába ment, amikor hivatala tőszomszédságában közvetlen közelről egy egész tárat kilőttek gépkocsijára, sofőrje azonnal meghalt, ő súlyosan megsebesült, de életben maradt. Fölépülése után páncélozott autót adtak alá, a második merényletet csak így élhette túl. Az is fényes nappal történt, forgalmas helyen. Joszif Ordzsonikidze fontos üzleti működési engedélyekről döntött, egyebek között sokáig hozzá tartozott a játéktermek üzemeltetésének engedélyezése. Merényletet követtek el egyik közvetlen munkatársa ellen is, szerencsére sikertelenül.
Néhány hete az orosz központi bank egyik alelnökét gyilkolták meg több lövéssel: Andrej Kozlov a pénzmosás elleni küzdelem talán legfontosabb kulcsszereplője volt. Következetesen vonta be azoknak a pénzintézeteknek a működési engedélyét, amelyek megsértették a törvényt, bizonytalan eredetű hatalmas összegeket folyattak át számláikon vagy fizettek ki egynapos cégek képviselőinek készpénzben, illetve a legkülönfélébb módszerekkel kerülték el az adózást. A tettes azóta föladta magát, nem lelkiismereti okokból, hanem félelemből: megbízói ugyanis pénz helyett golyókkal akarták kifizetni. Nem ez lett volna az első eset, mint ahogy az sem újdonság, hogy a megbízót a rendőrök csak a legritkább esetekben tudják fölkutatni és letartóztatni. Különösen így van ez, ha az áldozat újságíró.
A kérdés az volt: mikor?
Az újságírók ellen elkövetett merényletek az oroszországi gyilkosságok külön fejezete: orosz specialitás. Nincs még két hete, hogy megrázta a világot a hír: házuk liftjében holtan találták Anna Politkovszkaját, a csecsen háború külföldön is jól ismert krónikását. (A második csecsen háború című könyve magyarul is megjelent három évvel ezelőtt a GABO kiadó gondozásában.) Számított a halálra. A tavalyelőtti beszlani iskolai túszejtő akció idején, amely több mint háromszáz életet követelt, az első géppel sietett a helyszínre. Gyanús emberek ültek le mögé. Félelmében szorongani kezdett, egy falatot sem tudott lenyelni, de megszomjazott, kénytelen volt inni. A kórházban tért magához: megmérgezték, majdnem belehalt. „Most már tudom, hogy meg fognak ölni, már csak az a kérdés, mikor” – mondogatta. Október első szombatjának délutánján jött el az ítéletvégrehajtás napja.
A gyilkos magabiztosan mozgott, voltak segítői is, szinte kézről kézre adták a hazafelé tartó újságírót. A föltételezett tettesről viszonylag jó videokép van a rendőrök birtokában. A megbízók viszont alighanem ezúttal is az ismeretlenség homályában maradnak. A Novaja gazeta című liberális lap szerkesztősége, Anna Politkovszkaja munkahelye saját nyomozást indított, a lap egyik tulajdonosa pedig kétszázmillió forintnak megfelelő díjat ígért a nyomravezetőnek. Egyelőre a találgatásoké a főszerep: a halálos lövedékek érkezhettek Csecsenföldről éppúgy, mint azoknak a magas rangú katonatiszteknek a köréből, akiket súlyos bűncselekményeikért, egyebek közt gyilkosságaikért éppen az ő cikkei nyomán ítéltek el.
Terhére volt ez az újságíró a Kremlnek, személyesen Putyin elnöknek is, aki a csecsen háborút a legszemélyesebb ügyeként kezeli. Az ott folyó szörnyűségekről jó ideje már csak Anna Politkovszkajától lehetett megtudni az igazságot; az elmúlt években bekebelezett vagy megfélemlített sajtó, elsősorban a nagy tévék kizárólag a Kreml-propagandát sugározzák. De jöhettek a gyilkos golyók a nacionalista szervezetek felől is: Politkovszkaja neve is szerepel azon a listán, amelyen „Oroszország ellenségei” szerepelnek. A névsor hozzáférhető az interneten. És ott olvasható a “hazafiakhoz” intézett fölszólítás is: öld meg őket!
Útban voltak
A cenzor helyét átvette a félelem; sok tollforgató ma éppúgy, mint a glasznoszty előtti szovjet időkben, alaposan megrágja a szót, mielőtt leírná vagy kiejtené a száján. A rettenthetetleneket pedig a bérgyilkos cenzúrázza. Minden újabb eset egyúttal előforgatja a múltból a sosem felejthető történeteket. Dmitrij Holodov, a Moszkovszkij Komszomolec huszonhét éves újságírója az orosz hadsereg korrupciós ügyeit kutatgatta. 1994-ben kapott egy telefont: fontos iratokat juttatnak el hozzá, mehet értük a pályaudvari csomagmegőrzőbe. A diplomatatáska a szerkesztőségben robbant. Sok évvel később hat főtisztet bíróság elé állítottak, de a megismételt eljárásban is fölmentették őket.
Vlagyiszlav Lisztyevet, az egyik legismertebb tévészemélyiséget egy hónappal azután gyilkolták meg lépcsőházában, hogy a legnagyobb orosz televízió élére került. Fontos iratokat ígértek a korrupciós ügyekről író Larisza Jugyinának is, de a futár a halált hozta. A fiatal nő az egyetlen ellenzéki újság főszerkesztője volt Kalmükföldön, ahol a rendszerváltozás-kori luxusautó-kereskedő, a nagyvilágban a nemzetközi sakkszövetség elnökeként ismert Kirszan Iljumzsinov az élet és igen gyakran a halál ura. Tizenhárom éve áll helyi birodalma élén abban az országban, ahol az alkotmány legföljebb két négyéves ciklust engedélyez egy-egy politikusnak. Nem ő az egyedüli: nehéz volna hirtelenjében fölsorolni azokat, akik a jogi kiskapuk jóvoltából többedik turnusukat töltik hitbizományuk élén.
Utód nélkül?
Oroszországban ma nem érvényesül a törvény, mindenki azt csinál, amit akar – írta Anna Politkovszkaja halálára Julija Latinyina, a legkiválóbb orosz újságírók egyike. Következmények nélkül el lehet venni tulajdonosaitól a Jukosz olajvállalatot, a védelmi miniszter fia büntetlenül elgázolhat egy asszonyt, a balahovói körzeti megbízott letartóztathat egy embert, mert haragban van a családdal, aztán három óra múlva holtan küldi vissza – következmény nincs, írja a szerző. Másutt megölnek egy magas rangú tisztségviselőt, aki amúgy elkobzott értékek illegális árusításával foglalkozik: ennek már hírértéke sem volt. Julija Latinyina szerint, amikor bárki megölhet bárkit, akkor előbb-utóbb történik valami, ami az egész szisztémáról lerántja a leplet. Politkovszkaját nem azért ölték meg, mert meg akarták akadályozni valamelyik cikkének a megjelenését. A sajtónak csak szabad társadalomban van szava bármiben is. Nem szabad társadalomban ő a szekér ötödik kereke, a cikkek az égvilágon semmire nem gyakorolnak hatást. Az egyetlen, aki bármiben dönthet, Putyin elnök, ő pedig azoktól, akiket személyesen nem ismer, nem fogad el semmit, mert úgy véli, dezinformálni akarják.
Sokak gondolják úgy, ahogy a legutóbbi tragédia napjaiban a Die Welt fogalmazott: hogy milliók megijedjenek, nem kell ezreket a falhoz állítani. Elég néhány szimbolikus célpontot kijelölni. Hodorkovszkij bebörtönzése óta nincs olyan orosz oligarcha, aki politikai nyilatkozatokat tenne. Aligha akad majd olyan újságíró, aki Politkovszakaja nyomdokaiba akarna lépni.