A Paul Volcker által vezetett ENSZ vizsgálóbizottság bejelentése szerint akadnak olyan jelek, amelyek szerint Annan tudott arról a hatalmas megrendelésről, amelyben fia, Kojo is szerepet játszott.
Michael Wilson, aki akkoriban a szóban forgó tanácsadó cég, a svájci Cotecna alelnöke volt (a vállalatnál Kojo is alkalmazásban állt), 1998 decemberében megbeszéléseket folytatott Kofi Annan ENSZ-főtitkárral és közeli munkatársaival. Wilson – aki egyébként Kojo Annan gyermekkori barátja – azt állítja, hogy a Cotecna olyan megrendelésre pályázott, amely révén évi tízmillió dollárral gyarapodott volna a svájci vállalat kasszája, s “meg akarták puhítani” a világszervezet főtitkárát. Ez állítólag sikerült is: a céget Kofi Annan is támogatta törekvésében olyannyira, hogy egy héttel később a Cotecna meg is kapta a megbízást a világszervezettől.
Fred Eckard, az ENSZ szóvivője ugyanakkor azt állította, hogy a gyanúsnak vélt dokumentumokban semmiféle utalás sincs a párizsi találkozóra. Az ENSZ főtitkár sem emlékezik a megbeszélésre. A dokumentumot a Cotecna adta át az ENSZ vizsgálóinak.
Az “olajat élelmiszerért” program 1996-ban indult azzal a céllal, hogy az Irak ellen alkalmazott ENSZ-szankciók, amelyeket Kuvait 1990-es lerohanásáért róttak ki az országra, ne az iraki lakosságot sújtsák a legfájdalmasabban. A program jegyében lehetővé tették, hogy megszabott (összesen 67 milliárd dolláros) értékben olajat adjon el az ország, és ellenőrzött módon élelmiszert, gyógyszert és más közszükségleti cikkeket vásároljon nélkülöző lakossága számára.