„Az NKE pedagógusképzője lesz a kormány új oktatási kisvasútja Bicskéig”

„Egy pedagógusképző intézmény nagy rendszer, számos képzési programmal, oktatóval, gyakorlótereppel – azaz egy gyakorlóiskola-hálózattal. Ez rengeteg pénzbe kerül, komoly tehertételt jelent a magyar adófizetők számára. Ha a kialakítása és megszervezése uniós pénzekből történik is, a fenntartása a mi pénzünkből megy majd” – mondta Ercse Kriszta oktatáskutató, a Civil Közoktatási Platform szakértője a 24.hu-nak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen induló tanárképzéssel kapcsolatban.

Az egyetem márciusban jelentette be, hogy tanárképző kart indít, mely Nemeskürty István nevét viseli majd. A leendő hallgatókat 2025-től fogadó új karon a pedagógusképzés mellett bölcsészettudományi képzés is indul. A tájékoztatás szerint 15-féle óvodapedagógus, tanító és tanárszakos képzést indítanának el 1300 hallgató számára – jelentős anyagi források felhasználásával.

A képzési kínálatban kitüntetett helyen szerepelnek majd a nemzeti identitás kialakításában fontos szerepet játszó tanári szakok (magyar nyelv és irodalom, történelem), továbbá bizonyos bölcsészképzések is. Deli Gergely rektor egy lapinterjúban egyebek mellett azt mondta, olyan tanárokat szeretnének képezni, akik „a pályát igazi élethivatásnak tekintik, és a középiskolai tanításban szerzett tapasztalataikat az egyetemi tanárképzésben adják tovább.”

A rektor vélekedése szerint „Európát csak akkor tudjuk megőrizni, ha az oktatásunk is európai: széles látókörű nevelést és biztos nyelvtudást adunk, a cél nem elsősorban az egyéni karrierépítés, hanem a köz szolgálata.” Deli úgy fogalmazott:

Büszke magyarokat és büszke európaiakat szeretnénk nevelni.

Az NKE-n induló tanárképzés elindítása hamar elismerő szavakat kapott a kormányzati szereplőktől is, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója – egyben az NKE Tanácsadó Testületének elnöke – úgy vélekedett, „kifejezetten üdvözlendő” az új tanárképzés, mert az egyetem így „a bölcsész-tanár-képzés világában is leteszi a névjegyét.”

Azzal kapcsolatban, hogy a kormány miért nem a már meglévő pedagógusképző intézmények megújítására költ inkább, Orbán azt mondta, azért, „mert az NKE-n hivatásrendi képzés zajlik; mindenki, akit ott képeznek, valamilyen állami feladathoz kapcsolódó hivatásrendhez tartozik, úgy, mint a közszolgálati tisztségviselők, diplomaták, vízügyi szakemberek, katonák, rendőrök. (…) Azt remélem, hogy a tanárképzéssel és a tanárképzés jövőjével kapcsolatos módszertani központ tud kialakulni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. (…) Az ELTE és az NKE ilyen szempontból nem alternatívái egymásnak, hanem más megközelítésben dolgozó intézmények.”

Ercse Kriszta ezzel kapcsolatban felveti, hogy alapvetően kétféle probléma áll fenn jelenleg az ország pedagógusképző intézményeivel.

Vannak olyan intézmények, ahol valóban nem a jelenkori igényeknek megfelelően képezik a pedagógusokat, illetve olyan helyek is, ahol komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy korszerű szemlélettel és tudással lássák el a hallgatókat.

Az oktatáskutató szerint folyamatos párbeszéd kellene arról, hogy elvárással élünk a felsőoktatási intézményekkel szemben: biztosítsák és működtessék saját képzési és szakmai fejlődésüket. Amíg viszont ez az elvárás nem rögzített, addig esetleges, hogy egy intézmény vezetője mennyire elkötelezett, és látja be magától a fejlődés és fejlesztés szükségszerűségét.

Ugyanakkor az egyetem honlapján megjelent tájékoztatásban az intézmény azt közölte, „a tanári pálya éppúgy a közszolgálat része, mint az egyetem által oktatott többi hivatás, így elmondható, hogy az NKE-n induló tanárképzésre az egyetem régi adósságának törlesztéseként lehet tekinteni.”

A Civil Közoktatási Platform és az Oktatói Hálózat nemrég közös nyilatkozatban tiltakozott az új tanárképzés ellen. Úgy vélik, „az eredetileg főként honvédelmi, rendvédelmi, közigazgatási, katasztrófavédelmi, hírszerzői feladatok ellátására felkészítő, kivételezett státuszt és állami támogatást élvező intézmény jellegénél fogva nem tud jelentős pedagógiai, neveléstudományi múltat, kutatási teljesítményeket és tanárképzési tapasztalatokat felmutatni.”

Felhívták a figyelmet arra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre vonatkozó törvény idén májusi módosítása szerint az új képzések eltérhetnek a tanárképzésre vonatkozó képzési és kimeneti követelményektől, és működésük első három évében a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság jóváhagyására, sőt még tantervre sem lesz szükségük.

Ercse Kriszta hangsúlyozza, egy képzés minőségét a felsőoktatásban az garantálja, hogy átesik az akkreditációs folyamaton – az akkreditáció egyfajta szakmai minőségellenőrzést, minőségbiztosítást jelent. Ezt iktatták ki, vagyis a transzparens szakmai kontrollt, miközben egyelőre az sem világos, kik, mit és hogyan fognak az intézményben tanítani.

Már amikor az NKE megalakult, hoztak egy törvényt, amely azokat a kitételeket tartalmazta, amik minden felsőoktatási intézménnyel ellentétben erre az egyetemre nem érvényesek. Ezeket a könnyítéseket most még tovább lazították. Tulajdonképpen az NKE pedagógusképzője lesz a kormány új oktatási kisvasútja Bicskéig. Sem valós szükséglet, sem pénzügyi racionalitás nem alapozza meg ezt a döntést

– fogalmaz. A CKP szakértője nehezményezi azt is, hogy miközben a pedagógusképző intézmények esetében hiányzik az elvárás a folyamatos fejlődésre, brutálisan kivéreztették az utóbbi évek során ezeket a képzőhelyeket, és a forrásmegvonások következtében már lehetetlen minőségi munkát nyújtani – sok egyéb mellett például a felsőoktatásban dolgozók drámai alulfizetettsége, az ebből következő hatalmas létszámhiány és az embertelen túlterhelés miatt.

Mindkét kérdésben az aktuális kormányzatnak, pontosabban az oktatásirányításnak kellene előrelépnie, ám az oktatáskutató úgy véli, hogy az NKE esetében az eddig kommunikált narratívák szerint

az elsődleges cél nem a korszerű oktatás.

„A legfelháborítóbb, hogy itt van néhány nagy múlttal és szakmai tapasztalattal rendelkező intézmény, amelyeknek a fejlődését nem biztosítják. A forrásokat nem a meglévő intézmények korszerűsítésére, támogatására fordítják, hanem ehelyett inkább létrehoznak a semmiből egy egyébként teljesen más profillal működő pedagógusképző és -továbbképző kart.”

Az oktatáskutató szerint az NKE egyrészt túlhangsúlyozza, hogy „a köz szolgálata mindenek felett”, másrészt elmaszatolja, mit is értenek ez alatt pontosan, márpedig ez aggodalomra ad okot.

Valószínűleg valójában nem az oktatás színvonalának az emelése a cél, hanem a kormányzat kulturális hegemóniájának kiterjesztése.

Ha a kormány a tapasztalattal, infrastruktúrával, tudással rendelkező, nagy múltú tanárképző intézményekre fordítaná a forrásokat, „vagy legalább visszaadná, amit eddig elvett”, kevesebb pénzt is kellene költeni az infrastruktúra kialakításra, illetve ha már ennyit költenek, akkor sokkal jobban hasznosulna, hiszen a már most is magas színvonalú, kompetens partnerekkel közösen lehetne fejleszteni – fogalmazott.

Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogyha az NKE magasabb jövedelmet kínál majd az oktatóinak, mint a többi tanárképző intézmény, akkor elszívhatja a munkaerőt a többi pedagógusképzőtől – hasonlóan a diákokat is, hiszen, ha magasabb ösztöndíjakat, juttatásokat kínál, akkor ők is inkább ezt a felsőoktatási intézményt választják majd a nagy múltú képzőhelyekkel szemben. „Sajnos a napi megélhetés felülírja a minőséget.”

A színvonal viszont ettől önmagában még nem fog emelkedni. Ahogy Ercse Kriszta fogalmaz: bizonyára nem véletlen, hogy a nyilvános szakmai párbeszéd teljes mellőzésével és a nemzetközileg elfogadott minőségbiztosítási rendszer megkerülésével vezetik be a saját programjaikat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Kerestük az NKE-t is, hogy megtudjuk, mit gondolnak az Oktatói Hálózat és Civil Közoktatási Platform által megfogalmazott kritikákról. Az egyetem válaszában azt írta, „a levelében jelzett kritikai megállapításokkal kapcsolatban egyetemünk állásfoglalásaként Nánay Mihály történelemtanár, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektori megbízottja egy cikkben már kifejtette véleményét”, így mindössze ezt küldték el lapunknak.

A cikkben Nánay a többi közt arról írt, hogy az oktatás szerinte akkor látja el jól a feladatát, ha „elsősorban nem a különböző nemzetközi sztenderdeknek és kutatói iskoláknak kíván megfelelni, hanem – közszolgálatként – a mai magyar társadalom, különösképpen is a tanulók és rajtuk keresztül a szülők és családok, azaz a nemzet szolgálatát helyezi a középpontba.” A rektori megbízott úgy látja, „a tanárok mindennapos tevékenységének illeszkednie kell az országos köznevelési keretekhez, a nemzet érdekeit szolgálva.”

Nánay szerint a tanári pályán „mindig tekintettel kell lenni a közszolgálat feladatára, és csak ezután, másodsorban jelenhetnek meg az egyéni célok, preferenciák, elképzelések.” Az írásában azt állítja: a közszolgálati célok érvényesítését „egy, a közszolgálati oktatásban már komoly tapasztalatokat szerző, a tanárképzést az alapoktól a közszolgálatiság jegyében felépítő új karon hatékonyan meg lehet valósítani.”