A gyógyerszállítás új rendje, avagy nincsen többé pirula

Megúszták ép bőrrel. Kikkel találkozott Novák Katalin Londonban? Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Váncsa István: Nincsen többé “pilula”

COVID okozta halálozások számában egymillió lakosra vetítve 18,19-et hozunk, Ausztria 6,38-at, Románia 6,36-ot, Németország 3,67-et és így tovább. Az egész mezőny messze mögöttünk és alattunk biceg. Gyönyörű eredmény, ámde még evvel se lehetünk elégedettek, sem­per ad cœlestia, függetlenül attól, hogy némely honfitársunk vonakodik megtérni az ő mennyei atyjához, inkább az árnyékvilágban dagonyáz­na tovább. Nem szép dolog, törvényhozásunk meg is tette a szükséges lépéseket.

A neten történő gyógyszerrendelésnek és a megrendelt gyógy­szerek házhoz szállításának január elsejétől befellegzett. Akinek medi­cina kell, hogy nyomorult életét annak segélyével tengesse tovább, az a továbbiakban elballag a patikába, ott szépen sorba áll, megveszi a gyógyírt, hazavánszorog. Optimális esetben az útja során összeszedett koronavírusokkal együtt, amelyek majd elvégzik azt, amivel őket bízta meg az Úr.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Elméletileg a gyógyszer házhoz szállítása továbbra sem lesz ti­los, ám azt csak maga a patika művelheti. Másképpen ugyanis a beteg kiszolgálása nem volna kellőképp szakszerű. Az asszisztens vagy jobb esetben az okleveles gyógyszerész tehát összepakolja a pár szatyornyi különféle medicinát, és szépen elviszi Szabó néninek, Varga bácsinak és Tóthéknak, akik a kocsma mellett laknak. Viszont aki már látott patikát belülről, meg tudja saccolni, hogy ennek nagyjából mekkora valószínű­sége van, úgyhogy ezt talán hagyjuk.

Interjú: Várkonyi Benedek beszélget Nagy Boldizsár nemzetközi jogásszal

A belarusz–lengyel határon zajló történéseket nagyon sok szögből nézhetjük. Ahány szög, annyi látásmód. Meg lehet mondani, hogy mi történik ott? És kik a lengyel határon lévők: menekültek, „migránsok” vagy bevándorolni akarók?

Ezt nem lehet objektíven megmondani, mert akik erről beszélnek, azok más és más keretbe helyezik az eseményeket. Egészen más képet kapsz, ha Ursula von der Leyennek hívnak, ha a Human Rights Watch helyi megfigyelője, esetleg egy lengyel riporter vagy. Ezért ezek az értelmezések teljesen összeegyeztethetetlenek. Én a te interjúalanyodként, aki elsősorban menekültüggyel foglalkozik és általában a menekültek oldalán áll az államokkal szemben, azt a történetet kínálom, amelyet az összes menekültügyi szakember barátom kínálna. Ez abból indul ki, hogy ezek az emberek – legalábbis jelentős részük – menedékkérők; azt állítják, hogy életük tényei menekültté teszik őket, mert jól megalapozott a félelmük, hogy ha visszatérnek az országukba, akkor üldöztetés vagy egyéb súlyos hátrány, például embertelen bánásmód éri őket. Ezért jogosultak a védelemre. Ez a védelem nem feltételes, nem adomány, mert a nemzetközi jog szerint az államok kötelessége elismerni azt, ha valaki menekült.

Kovács Zoltán: Ép bőr

Emlékezzünk erre a két mondatra, 2014-ben Szabó gazda kálócfalvai birtokán hangzott el Orbán Viktor szájából:

…ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni. Minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megúszta!

Ezt mondta a kormányfő az úgynevezett zsebszerződések ügyében, és még ebben az évben hatályba lépett előírások szerint a nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jogok a törvény erejénél fogva megszűnnek. Ezzel a jogszabállyal olyan jogosultságokat semmisített meg a Fidesz–KDNP többségű parlament, amelyeket a jogok tulajdonosai a korábbi hatályos szabályozás szerint jogszerűen jegyeztettek be.

Ez az intézkedés már akkor is igazságtalannak és méltánytalannak látszott azokkal szemben, akik jogszerűen gazdálkodtak ezeken a földeken, ráadásul Orbán olyan szokatlanul durva stílusban tette, ami akkoriban még ismeretlen volt. Nem tudhattuk, hogy ez csak szimpla hangpróba volt. Az intézkedés egyébként többnyire osztrák és német állampolgárokat, illetve azok társaságait érintette, akik Nyugat-Magyarországon, a határ közelében fekvő földekre jegyeztettek be haszonélvezeti jogot. Ettől a jogtól 2014. május elsejétől kompenzáció nélkül estek el, a törléseket az úgynevezett zsebszerződések elleni küzdelem részeként hajtották végre.

Orbán kulturálatlan gondolatait csak azért idéztem emlékezetbe, mert az annak jegyében született törvényt később az Európai Bíróság az uniós jogrenddel ellentétesnek minősítette.

Csillag István: Szemfényvesztő (jámbor) keretezés

Az ünnepekhez közeledve a kormány a megindító és mindenki méltóságát becsülő gesztusok sorozatát jelenti be. A nyugdíjasok jóindulatát a nyugdíjprémium és a nyugdíjaknak egy héttel a szokottnál korábbi kifizetésével, a 13. havi nyugdíj ígéretével tervezi megnyerni. A fiataloknak a 25 év alattiak szja alóli mentessége, a gyereket nevelőknek a befizetett szja visszatérítése, az egyre magasabb összegű Családi Otthon Kedvezmény (CSOK) hallatán dobban meg a szíve. Az autósok, fuvarosok a befagyasztott benzinárak, a munkavállalók a bérminimum és a minimálbér összegének soha nem látott magasságokba emelése miatt zárják szívükbe a kormányt, a munkáltatók a mérséklődő biztosítási járulékok és az emelkedő minimálbéreket ellensúlyozó támogatások láttán „boldogulnak”.

A felsoroltakon túl alig tudom számba venni a kedvezményezettek azon  „széles” társadalmi körét, amely az összes magyarországi autópálya üzemeltetésére és építésére pályázó konzorcium tagjaitól a Liszt Ferenc Nemzetközi (Ferihegyi) Repülőtér nemzeti érzéstől dagadó kedvű vásárlóiig, a mind nehezebb helyzetbe került kis benzinkutak tulajdonosainál már kopogtató felvásárlóktól a tömegesen a járványelhárításra a kórházakba, a vidékről a fővárosba vezényelt orvosoktól a kiskatonákig (akik méltó elszállásoláshoz jutottak: katonák az üres szállodákba, orvosok az elhagyott, fűtetlen munkásszállásokra) terjed.

Pál Mónika Éva: Egymást közt, Londonban

Ha magyar politikus külföldi látogatásáról beszámolva magyar diákokat és követségi diplomatákat mutogat másfél perces videójában, komoly kétségünk támadhat, hogy több értelme volt-e a látogatásnak, mint éjfélkor bezárt metróállomást fotózni. Üres politikai látványpékség, amit Novák Katalin megmutatott londoni villámlátogatásából, így csak arra fanyalodhatunk, hogy az egyetlen ismert brit politikusra koncentrálunk, akivel diskurált, ezen csekély információ alapján értelmezzük a látottakat.

Novák miniszter asszony kifejti, hogy nem kormányzati, hanem pártpolitikai vizitre került sor, mégis kevésnek érezzük, hogy magyar diákokon kívül csak egyetlen pártpolitikust sikerült felvonultatni, sehol egy kósza szociális vagy családügyi tárcavezető, sőt, a látogatót a magyar nagykövetségen fogadják, véletlenül sem a konzervatívok székházában tesz munkalátogatást.

Jacob Rees-Mogg mosolyog a közös képen. Ő konzervatív frakcióvezető (Leader of the House, aki még véletlenül sem azonos a házelnökkel, bármennyire csábító lenne is így fordítani a leadert, Rees-Mogg az alsóházi kormánytöbbséget adó képviselők vezére) és a Privy Council vezetője, egy ősrégi kormányzati intézményé, amelyen keresztül az államfő, esetünkben II. Erzsébet él alkotmányos (elő)jogaival.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.