Gondolatok a vírusról, 56-ról és az állandósuló kivételességről

Hogyan látta Kornai János 1956-ot egykor és ma? A kormányfő a rokonokról, barátokról. A színművészeti alapítványosításáról. Interjú Markó Bélával. Állandósuló kivételesség: a válsághelyzet feloldása. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Váncsa István: Retyerutyánk

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Hogy mit keresett kormányzó urunk Belaruszban, az elég nyil­vánvaló, rokonszenvet, gyöngédséget, baráti szókat. Az ország és in­vincibilis vezetője ennél többet nem tud nyújtani. Gazdasági élete alig van, erőforrásai a nullával egyenlők, fővárosa a legborzalmasabb hely egész Európában, legalábbis a Mercer 2016-os felmérése szerint. Ebből áll Minszk csábereje, de hát kor­mányzó urunk beéri ennyivel is. Emlé­kezzünk arra, amit hat év­e mondott Kazahsztánban. Amikor Brüs­szel­be utazunk, nincsenek ott roko­naink, viszont amikor Kazahsztánba jö­vünk, itt rokonokat találunk. Mármost amennyire a kazah nép atyánk­fia, annyira a belarusz is az, másfelől pedig kormányzó urunk pontosan tudja, ki a családtag, ki nem. Lukasenka a retyerutyánk, csak rá kell nézni, ahogy Abd el-Fattáh esz-Szíszi, Erdoğan, Gurbanguly Berdimuk­hammedow, Hszi Csin-ping, Ilham Aliyev és Nurszultan Na­zarbajev is az, Putyinról már nem is beszélve, más kérdés, hogy ezek a dolgok változhatnak, akár óráról órára is.

Kenesei István: A tizedik évben

A Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) éppen a karantén alatt ismertették meg a tervekkel. Ennek első nyilvános jele a mb. rektoruk, Upor László május közepi interjúja volt, amiből kiderült, már egy ideje folytak a tárgyalások. Szemben az összes többi egyetemmel azonban az SZFE nyilvánosságra hozta, hogy ők nem kérnek az átalakításból, de ha már elkerülhetetlen, akkor legalább egy kis halasztást adjanak, hogy felkészülhessenek rá. Maga Bódis József és helyettese, Horváth Zita is részt vett több találkozón, de a gyakorlati lebonyolítást egy ismert csapat, az MTA kutatóhálózatának elcsatolásában is szerepet vállaló Gál András Levente ügyvédi irodája, valamint a Corvinus kancellárja, az átalakításokkal megbízott miniszteri biztos, Pavlik Lívia végezte.

Ám még őket is meglephette, hogy a tárgyalások közben, ki másnak, mint Semjén Zsoltnak a szignójával, és mikor máskor, mint 23:44 órakor, benyújtották az SZFE alapítványosításának törvényjavaslatát. Az indoklást érdemes szó szerint idézni: „A művészeti képzési terület, ezen keresztül az innovációt támogatni kész magyar felsőoktatási intézményrendszer és környezetének megerősítése, a képzést folytató oktatók, kutatók, tanárok, a képzésben részt vevők támogatása érdekében” történik mindez.

Kornai János: 1956 – Ahogyan én láttam akkor és látom ma

Világnézetem átalakulásában nagy szerepet játszott Lőcsei Pál, aki ugyancsak a Szabad Népnél dolgozott, és ott legközelebbi barátaim egyikének tekintettem. Többször is felkeresett a szobámban; türelmesen és meggyőzően igyekezett elmagyarázni nekem, mit jelentenek az olyan események, mint Sztálin halála, a szovjet kommunista pártban bekövetkezett változások és főleg az, hogy párharc folyik Rákosi Mátyás és Nagy Imre között. Lőcsei kezdeményezte a Szabad Nép kommunista taggyűlését, amelyben az újság munkatársai nyíltan fellépnek az akkor pillanatnyilag felülkerekedett Rákosi-klikk ellen. Felosztottuk egymás között a szerepeket. Rám Farkas Mihály kritikája jutott. Nem az egykori honvédelmi miniszteré, aki Péter Gáborral együtt, Rákosi közvetlen irányításával, felelős volt az ÁVH szörnyű tetteiért. A taggyűlés idején Farkas volt felelős a sajtó irányításáért, és én ebből a szempontból támadtam.  A „Szabad Nép-lázadásnak” hamar híre kerekedett sajtókörökben; más újságoknál és egyéb szervezeteknél hasonló szellemű tiltakozó és a pártvezetést támadó gyűléseket tartottak.

Rövidesen drámaian megváltoztak az erőviszonyok a párton belüli harcokban. Ismét Rákosi kerekedett felül, és megkezdődtek a retorziók Nagy Imre hívei ellen. Ezek Sztálin halála után már nem lehettek olyan brutálisak, mint korábban. A lázongó gyűlésekért a pártól való kizárás, munkahelyi lefokozás volt a büntetés.

Halmai Gábor – Mészáros Gábor – Kim Lane Scheppele: Állandósuló kivételesség

Az egészségügyi válsághelyzet gyakorlatilag a parlamenttől függetlenül teszi lehetővé a különleges jogrend keretében az elmúlt hónapokban kipróbált rendkívüli intézkedések bevezetését, de ezúttal a rendes jogrendi működés során. A második felhatalmazási törvény meghatározza azt is, hogy egészségügyi válsághelyzet elrendelésével a kormány milyen jogköröket biztosíthat saját magának. Erre hivatkozással rendeletben korlátozhatja vagy megtilthatja rendezvények, tevékenységek, valamint létesítmények, intézmények működését, feltéve, hogy azok a járvány terjedését veszélyeztethetnék. Ezek a fogalmak rendkívül tág keretet biztosítanak a visszaélésszerű alkalmazásra, így komolyan felmerül az alapvető jogok és alkotmányos intézmények jogállami mércével mérve elfogadhatatlan mértékű korlátozásának veszélye. Az intézmények működésének megtiltása kicsit is szabados értelmezés mellett akár a rendes bíróságok, az Alkotmánybíróság, az Országgyűlés vagy akár politikai pártok rendes működésének felfüggesztését is eredményezheti, amely azt is jelentené, hogy a kormány rendeletében eltér az Alaptörvénytől, amit pedig különleges jogrend keretében sem tehetne.

Károlyi Csaba interjúja Markó Bélával

Kevés embert értékelhet majd az utókor úgy, miként Markó Bélát: politikusként és költőként is jelentőset alkotott. Ráadásul Romániában. Most jelent meg energiával teli és beszédes című új verseskötete, az Egy mondat a szabadságról.

Azt szoktuk mondani: „háborúban hallgatnak a múzsák”. Te viszont megtáltosodtál. Az ÉS-ben május 8-án közétettél egy remekműgyanús költeményt A haza milyen? címmel, melyre sokan felfigyeltek. Most jelent meg 180 oldalas új versesköteted. Nemrég a Literán A kerítésen belül címmel arra kerestél választ, hogyan változik meg az életünk a járvány miatt. Úgy érzed-e, Tandori Dezső kifejezésével szólva, hogy megnyerhető a veszteség?

Háborús helyzetben vagyunk, de nagy kérdés, hogy csak a vírus ellen visel-e háborút egy kormány, vagy ráérez a nagy lehetőségre, és saját polgárait is megpróbálja mostantól fogva kordában tartani. Ravasz dolog, melyikünk tiltakozhatna, amikor értünk történik mindez. De ha azt veszem, hogy a veszedelmesen felgyorsult világ most legalább egy időre lelassult, nekem ez mégis nagy győzelem. Mert hát hol egyikünk, hol másikunk néha lelassul természetesen, ne adj’ isten megbetegszünk, esetleg otthon dolgozunk, de azért ilyen még nem volt, hogy egyszerre lassuljunk le mindannyian. Hozzászoktunk a sebességhez, de nem mindent lehet gyorsan csinálni. Néhány óra alatt el lehet jutni több ezer kilométerre repülőgéppel, de a Háború és békét ma sem lehetne ennyi idő alatt megírni. A járvány után természetesen megint felgyorsul minden, de kollektív emlékezetünkben talán mégis megmarad az élmény, hogy lehet befelé is figyelni.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.