A Népszava írta meg Olti János történetét, aki 77 évesen tudta meg, hogy zsidó édesanyját nem végezték ki a németek, és féltestvérei élnek Amerikában.
A férfit nagyanyja nevelte fel, miután édesanyja 1943-ban eltűnt. A család úgy tudta, hogy a munkaszolgálat elől menekülőknek papírokat intéző fiatal nőt a németek lebuktatták és kivégezték. Csak tavaly, karácsony előtt néhány nappal tudta meg Olti János, hogy édesanyja életben maradt, Amerikában új családot alapított, és ott élt haláláig, 1999. június 10-ig. Kereste ugyan a fiát, de egy kalandos névváltoztatás miatt nem talált rá Magyarországon.
Olti János ugyanis Schwarz János néven született, és három éves volt, amikor az apját Oroszországba vitték munkaszolgálatra, ahol eltűnt. Anyja és apai nagyapja az ellenállásban tevékenykedett, zsidóknak próbáltak papírokat szerezni, hogy elmehessenek az országból. 1943 végén, egy éjjel Olti Jánost az anyja elvitte nagyanyjához, és otthagyta – akkor látta utoljára.
Később a nagymamát is elvitték a németek, a kisfiú apácákhoz került, de nagyanyja életben maradt, visszatért és elhozta onnan. A nagymama hozzáment háborúban odaveszett nővére férjéhez, akit Olaj Rezsőnek hívtak. Nevére vette a gyermeket, akiből így Olaj János lett. Zenészkarrierbe kezdett, a Bergendy zenekarral lépett fel, ekkor javasolták neki, hogy változtasson nevet, mert az Olaj nem hangzik jól a színpadon. Így lett Olti János. Később Németországban telepedett le.
Olti János nagyobb lánya a családjával akkoriban költözött az Egyesült Államokba, unokaöccse pedig, családfájukat kutatva, talált egy szálat, ami alapján feltételezhető volt, hogy édesanyja mégsem halt meg, és Amerikában élhetett. Olti lánya az amerikai levéltári adatokat böngészve ráakadt egy utaslistára, amiből kiderült, hogy új férjével, egy amerikai katonával és közös kislányukkal, Zsanettel 1949-ben Frankfurtból New Yorkba repült.
Olti ezután levelet írt megtalált féltestvérének, Lindának, aki elárulta: anyjuk 1949-ben érkezett New Yorkba, ekkor már terhes volt vele. Előbb nyelvórákat tartott és könyvelést tanított, majd könyvelőként helyezkedett el, néhány év múlva pedig saját ingatlanos céget alapított. Arról soha nem beszélt, hogy zsidó, és nem említette a holokausztot, Linda 19 éves volt, amikor először beszélt neki erről.