“Na, én itt padlót fogtam!”

Mit árul el egy ország, egy város hangulatáról, ha egy utas csak azért ír levelet, mert néhány tömegközlekedési dolgozó segített neki elérni egy átszállást?

Szeretném köszönetemet kifejezni a mai napon, hétfőn két kollégájuknak! Elsőnek szeretném kiemelni a 900-as gépjármű vezetőjét (sajnos rendszámot nem tudok mondani, csak időpontot). 2:39-2:40 körül szálltam fel a kollégámmal Ferihegy vasútállomásnál a Dél-pesti autóbuszgarázs irányába!

Sajnos a szemeretelepi vasúti átjáró miatt percekig vesztegeltünk a piros lámpánál, ami elég “nagy” késést okozott, ezért nem voltunk biztosak abban, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcánál elérjük-e a 950-es éjszakai járatot (2:49).

Ekkor megkérdeztem a járművezetőt, hogy van-e esély elérni az említett autóbuszt. Erre azt felelte, hogy elvileg be kell várnia a 900-ast. Gondolom én, a biztonság kedvéért beszólt a központba, hogy lenne utas, aki szeretne a 950-es autóbusszal tovább utazni, de forgalmi okok miatt nem tudunk haladni.

Na, nehezen elindultunk és a Bajcsy-Zsilinszky utcánál közölte a járművezető, hogy ne szálljunk le, mert a Honvéd utcánál vár minket az autóbusz. Ekkor nagyon megörültem a kollégámmal és csak pislákoltunk, hogy “mi van”?! Persze a meglepődéstől! Sajnos nem mindig tapasztal az utas ilyet.

És valóbban ott várt minket az autóbusz, melynek a rendszáma MHU-907. Ennek a busznak a vezetője a következő, akinek szeretném a köszönetemet kifejezni. Nagyon lelkiismeretes emberről van szó. Szépen megköszöntük, hogy megvárt minket. Erre azt felelte: ez természetes! Na, én itt padlót fogtam. Ilyet se hallottam még járművezetőtől!

Ezútón szeretném még egyszer megköszönni a két járművezetőnek a segítséget, illetve a diszpécsernek, aki egyből intézkedett és szólt a másik járművezetőnek, hogy várja meg az autóbuszt. Szeretném, ha ezeket az embereket valamivel megjutalmaznák, mivel ha ők éppen ellenkezőleg állnak a dolgokhoz, akkor később értem volna haza.

Kiemelt kép: Wikipedia/Aron_son