Szerelmesek találkozóhelye volt, majd tankparkoló, mi az?

Az egyetemi tömbök és számos középiskola közelsége miatt a diákok is előszeretettel járnak a kertbe. 1996 óta a kert ad otthont a Múzeumok Majálisa című rendezvénynek, ahol a hazai és határontúli múzeumok találkoznak egymással és a nagyközönséggel.

Az ötholdas területet 1813-ban vásárolta meg az állam a Batthyány családtól, azzal a céllal, hogy azon építsék fel a Nemzeti Múzeum épületét. Korábban cserfák álltak a kertben, azokból azonban az 1838-as árvíz után csak kevés maradt meg.

Pollack Mihály elkészítette a kerítések és a kert terveit, de a múzeum építése elhúzódott, ráadásul rengeteg pénzt emésztette fel. Ezért csak az előtte lévő járda és a kerítés egyik oldala készült el, a többit famaradékból eszkábálták össze.

A Nemzeti Múzeum előtti teret, a későbbi Múzeumkertet nemzeti emlékhellyé az 1848. március 15-én tartott forradalmi nagygyűlés tette. A bejárati kaput másnaptól nemzetőrök őrizték.

1850-ben tűzték napirendre a múzeumi sétány megvalósítását. Ezt azonban Kubinyi Ágoston igazgató nem állami támogatásból akarta megoldani, hanem inkább lakbéradót vetett ki az intézményre. Később adományokat is gyűjtött, végül pedig a díszteremben rendezett hangversenyeket, ahol a parkosítás javára lehetett pénzt felajánlani.

Az első fákat József főherceg adományaként a Margitszigetről hozták, majd – a korabeli híradások szerint – többek között Kiskunlacházáról és Gödöllőről is küldtek felajánlók. Ma már nincs a múzeumkertben első ültetésből származó fa.

A Múzeumkert fái között megtalálható többek között a zöldjuhar, a hársfa, a hegyi szilfa, a magas kőris, a bálványfa, a fekete diófa, a fehér vadgesztenye, a csörgőfa, a japánakác, a platán és a liliomfa.

A II. világháború és az 1956-os forradalom alatt szovjet harci járművek tartózkodtak a kertben. A növényzetében azonban a legnagyobb kárt mégsem a lánctalpak tették, hanem egy hatalmas nyári orkán 1914. július 23-án, amely az egész országon végigsöpört.

Egészen 1861-ig nem lehetett megpihenni a kertben, ugyanis csak abban az évben helyeztek el ott tíz padot.

1865-ben elbontották a fakerítést, és Ybl Miklós tervei alapján elkészült a ma is látható vasból készült kerítés. A kert rendjére még az 1950-es években is parkőrök felügyeltek.

A Múzeum kertje kedvelt találkozóhely volt – ahogy a Fővárosi Lapok egyik 1864-es száma fogalmaz: „Ádámok és Évák, Dávidok és Eszterkék” paradicsoma.

Gyászszertartásokat is tartottak itt, többek között Teleki Lászlóét, Kossuth Lajosét és Jókai Mórét, de innen kísérték utolsó útjára Görgey Artúrt, Ady Endrét és Bem Józsefet is.

Az első szobor 1860. május 29-én került a kertbe, és Berzsenyi Dánielt ábrázolta. Az Arany Jánosról készült művet 1893 májusában avatták fel.

A Múzeumkert végleges alakját 1880-ban kapta, amikor a Múzeum körút kiszélesítése miatt egy területet kihasítottak belőle, és a kerítést beljebb helyezték. A következő nagyobb kertészeti rendezés 1952-ben, a múzeumalapítás 150. évfordulójának évében volt.

Szöveg forrása: mnm.hu