Semmi baj. Tényleg úgy látszik, ez a világ a létező világok legjobbika. Nyugodjam békében.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1500" width="2250" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ma kezdődik a nyár. 83,4 kg vagyok, lettem, ez 10 kg mínusz karácsony óta. Rák nélkül szupi volna.
Futballozni mindenki futballozott, az is, aki nem, ez a futball sine qua nonja, de nem mindenki futballista. Én az voltam. Negyedosztályú futballista.
Végre egy szöveg, melyet nem a hasnyálmirigy szóval kezdek. Bár attól tartok, én magam vagyok az, akkor is, ha egy szót sem szólnék, csak itt álldigálnék, aki minderre, arra, emlékeztet.
Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.
Épp jön György. Micsoda gyönyörű lapátkeze van. És mekkora dagadó erek! Az Isten is kemoterápiára teremtette.
Megint rosszkedv, csak úgy. Muci, te ott benn, nem vagy egy leányálom.
Van egy nő. Szeret. Egyre kevésbé szeret, és egyre jobban kíván. Ha nekinyomtam a falnak, magától szétnyílt. Most mozdulnom sem kell, már befogad. Ha a só után nyúlok, akkor is benne kötök ki. A villamoson együtt kezeljük a jegyet. Ha levegőt veszek, a szájából kell elcsennem. Egy nap a szemfogát is a számban találtam. Táltos vagyok. Egyre kevésbé tudom magamat megnevezni. Már saját fogkefém sincs.
Élni annyi, mint elveszettnek lenni, ennyi, ennyi. A szabadulást keresni ez új tekintettel, élni ennyi.
Édesapám, vélhetően, édesapám volt az, aki kabátja alatt a festőpalettával visszament a múzeumba, visszaosont, hogy az ott függő képeit kijavítsa, de legalábbis javításokat eszközöljön rajtuk.
És megint hol a picsában marad a tragédia.
Még a péntek leírása is hiányzik. Elmentünk a piacra.
(Az idézetek a Hasnyálmirigynaplóból, a Harmonia cælestisből, a Kis magyar pornográfiából, az Utazás a tizenhatos mélyéréből, Az idegenből, a Bevezetés a szépirodalomba című művéből és még ki tudja, honnan, de az biztos, hogy Esterházytól valók.)