Orbán önmagától tanulta meg, hogyan tudja egyedül irányítani az országot

“Kormányváltásnál több, rendszerváltásnál kevesebb.”
(A Fidesz jelszava 1997-ből.)

Polgárok, koalíciók

A ‘98-as választásokon az első fordulóban a Fidesz 28,18 százalékot szerzett, a másodikban (a kisgazdák hathatós segítsége miatt) 38,8-at, a legtöbbet, de a parlamenti többséghez ez kevés volt, ezért egy három párt alkotta koalíció alakult, a Független Kisgazda Párttal (FKgP) és a Magyar Demokrata Fórummal (MDF) a Fidesz mellett.

A következőkben sorra vesszük, mi jellemezte a Fideszt az 1998-tól kezdődő négy évben, majd bemutatjuk, hogyan változott meg Orbán Viktor hatalomgyakorló technikája.

• A kampányban a fő jelszó a polgár volt, ezt pedig Wermer András, a párt akkori agya találta ki. A Fidesz ezzel egy jól behatárolható csoportot szólított meg, a jobboldali értelmiséget.
• Ahogy a kezdő idézet is jól mutatja, Orbánék 1998-ban nem rendszerváltást hirdettek, megelégedtek azzal, ha leváltják az MSZP-SZDSZ koalíciót.
• Orbán Viktor július 6-án tette le hivatali esküjét, miniszterei két nappal később. A miniszterelnökön kívül tíz tárcavezető minisztert és egy tárca nélküli minisztert a Fidesz, három tárcavezető minisztert és egy tárca nélküli minisztert az FKgP, és egy tárcavezető minisztert az MDF delegált, egy hatalmas államapparátust kellett tehát igazgatnia a kormányfőnek.
• Ennek és a három párt alkotta koalíciónak a következtében a kormány működési mechanizmusa nagyon lelassult.
• Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a Miniszterelnöki Hivatal, élén a kancelláriaminiszterrel.
• A gazdaságpolitika egyik legfőbb eszköze az első, 2000-es Széchenyi Terv volt, ami két év alatt elhalt, és utólag is sok bírálatot kapott.
• A szociálpolitika középpontjába már ekkor is a családok támogatása került, többek között visszavezették a családi pótlék alanyi jogosultságát.
• Orbánék csak óvatosan mertek hozzányúlni az oktatási és az egészségügyi rendszerhez, a szerkezeti átalakítások elmaradtak.
• “Nem nyerhet pályázati pénzt, aki nem a mi kutyánk kölyke”, írta Ripp Zoltán történész az akkori Fideszről és arról, hogyan osztja a támogatásokat az a kurzus.
• Simicska Lajos 1994-ben megmentette a Fideszt. Nem véletlenül írta azt a G-nap körül Bayer Zsolt, hogy “Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne Fidesz. Már 94 óta nem lenne.” Ő volt a pénztárnok. Wermer András pedig az akkori Habony Árpád.

Nincs sajtó

A 2002-es választást úgy bukta el a Fidesz, ahogy a 2006-osat. Nyert helyzetből.

Sokan voltunk, többen mint valaha, mégsem voltunk elegen

– mondta Orbán a bukás után a Várban.

Egy idő után pedig körvonalazódott benne és a külvilág számára is nyilvánvalóvá tette, hogy mi okozta a választási vereséget.

A baloldali médiatúlsúly.

Látszatra hátradőlve

Így érkezett el a párt 2010-hez, és hullott az ölükbe a kétharmad. A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok, a világgazdasági válság és a belpolitikai krízis mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Fidesz nagyjából úgy nyerte rommá magát, hogy nem csinált semmit.

De Orbán Viktor megváltozott. Mindennél jobban ragaszkodik a hatalomhoz és mindent kontrollálni akar.

Pontokba vesszük, miken érhető ez tetten.

• Orbánék 2010-re rendszerváltást hirdettek meg.
• Csak a Fidesz: a centrális erőtér kialakításával a mostani kormánypárt a politikai paletta közepén szétterjeszkedve uralja a jobboldalt és fojtja meg a balt. Nem véletlenül lett az egyik 2010-es kampányszlogen, hogy “Csak a Fidesz”, az üzenet egyértelmű volt, nincs alternatíva.
• De az “Itt az idő!” is arra utalt, hogy 2002 után újra Orbán költözhet a miniszterelnöki dolgozószobába.

• Struktúraváltás jött a kormányzati felépítésben is, mivel Orbánnak nem volt szükség koalíciós partnerre, senkivel nem kellett egyezkednie, a saját elképzelései szerint formálhatta a minisztériumi rendszert. Eljött a csúcsminisztériumok ideje, a második Orbán-kabinet nyolc tárcával bíró miniszterrel és egy tárca nélkülivel alakult meg. A rendszer lényege: a gyors reagálás, az egyszerű be- és elszámoltathatóság és az élesen elválasztott felelősségi körök.
• Az egész olyan, mint egy polip. Nyolc karja a nyolc tárca, a feje pedig Orbán, döntés nem születhet nélküle.
• A Miniszterelnökséget akkor még csak államtitkár irányította, de már hat évvel ezelőtt is a kormány működésének legfőbb színtere volt.
• A kabinetelv helyett egy hierarchikus rendszer jött létre.
• A gyors törvényhozás érdekében kialakult a frakciókormányzás. A ciklus első évében az elfogadott törvények 52 százalékát adták be kormánypárti képviselők. (Ez az első Orbán-kormány idején 14 százalék volt, az azt követő két ciklusban pedig 18-18 százalék.)
• Rezsicsökkentés. Rájöttek, hogy kell egy csodafegyver, egy hívószó, ami a pénztárcára hat, szavak szintén ez az orbáni gazdaságpolitika.
• Soha nem látott központosítást hajtott végre a 2010-ben felálló Orbán-kormány, elég csak az oktatásra, a turizmusra, a pályázati pénzekre, a közszolgáltatókra, az állami földekre és legújabban a szemétszállításra gondolni.
• És természetesen az Orbán szerint választási vereségeket okozó médiát is átalakították. A közmédia totális kontroll alá került és kiépült az állami propagandagépezet, köztük a Habony Árpád érdekkörébe sorolt TV2-vel, Origóval, Lokállal, Riposttal.

Orbán megtanulta még ellenzékben, látva elődeit, hogy sokkal óvatosabbnak és gyanakvóbbnak kell lennie, nem véletlen, hogy folyamatosan versenyezteti embereit (például Rogán Antalt és Lázár Jánost), illetve Simicska Lajosnak is az lett a veszte, hogy a kormányfő megijedt a túl nagyra nőtt oligarchától.

Nyolc ellenzékben eltöltött év után Orbán már most 2018-ra készül, negyedszerre is miniszterelnök lenne, mert felesége engedi.

Kiemelt kép: Orbán Viktor 1998-ban, AFP / Thomas Ceox