“Anyád a paraszt”

Az alábbi történet vélhetően mindennapos. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen szituációt miért nem lehet parasztozás nélkül kezelni. Ez utasra és járművezetőre egyaránt vonatkozik. Olvasónk BKV-nak írt levele következik.

Levelemet azért írom Önöknek, mert egy, a BKV alkalmazásában álló villamosvezető veszélyeztette az utasok testi épségét, valamint mindezt minősíthetetlen stílussal spékelte meg. 2014. július 23-án, este 8 órakor teljes lelki nyugalommal szálltam fel az Újbuda-Központ megállóban álló 41-es villamosra. Felléptem a járműre, már szólt ugyan az ajtók zárását előrejelző hangeffektus, de még gyorsan felpattantam rá, azonban az ajtó becsukódott, és a táskám beszorult az ajtóba.

Fotó: Wikipedia

Próbáltam kihúzni, de nem sikerült, így nem volt más választásom, szét kellett egy kicsit feszítenem az ajtót, mert a táskámban lévő kb. 200 000 forintnyi tartalmat nem szerettem volna, ha kár éri. Eközben kollégám, aki a megállóig elkísért, jelezte a sofőrnek az esetet, mire ő csak annyit válaszolt cinikusan, hogy “jó reggelt”. Kollégám nagyon felhúzta magát ezen, és közölte vele, hogy “nem kéne ilyen parasztnak lenni”, mire a villamosvezető visszaszólt neki, hogy “anyád a paraszt”, és elindult a villamos.

Ezek után a villamos szó szerint száguldani kezdett a következő megállóba, minden utasnak nagyon kellett kapaszkodnia, és biztos vagyok benne, hogy a megengedett sebességet túllépte. Én értem, hogy a sofőrnek tartania kell a menetidőt, de nem az utasokat kellene ezért büntetni, hiszen többen is majdnem elestek, több idős és gyerek is utazott a járművön!

Ezek után leszálltam a Hauszmann Alajos úton, odaálltam a villamosvezető ablaka mellé, és mutogattam a táskámra, abban a reményben, hogy legalább elnézést kér, mire az alábbi beszélgetés játszódott le:

– Mi van? – kérdezte agresszívan.

– Rácsukta a táskámra az ajtót! – válaszoltam teljesen normális hangvételben.

– Elindult a villamos! – rándította meg a vállát.

– De hát akkor még nyitva volt az ajtó, mikor én felszálltam! – replikáztam, azonban ekkor magam is meglepődtem, hogy milyen hangvételt ütött meg, ugyanis azt mondta, hogy:

– Süketke!

– Tessék??! – kérdeztem vissza hitetlenkedve, majd ezek után középső ujját felmutatta, becsukta az ajtókat és a szokott megengedhetetlen sebességgel tovább robogott. Több leszálló utas is tanúja volt az esetnek, mindenki megbotránkozva vigasztalt és megerősítettek abban, hogy ez valóban tűrhetetlen eset volt, illetve többen is hozzátették: “Ez a BKV…”

Én még soha nem tapasztaltam atrocitást BKV dolgozókkal kapcsolatban, én magam ügyfélszolgálaton dolgozom, ebből adódóan a tűrőképességem is elég magas, de ha én ilyen stílusban beszélnék a társaság ügyfeleivel, azonnal repülnék a munkahelyemről. Kérem az ügy kivizsgálását, hiszen a leírt adatok alapján Önök elég könnyen be tudják azonosítani, hogy melyik munkatársuk gondolja azt magáról, hogy ezt megteheti a fizető utasokkal.