“Mindenki megöregszik egyszer, a szívtelen sofőr is”

Nagy felháborodást keltett az idős férfit leszállító buszvezetőről szóló múlt heti történet. Tímea erre reagálva írta meg egy tavaly nyári emlékét, hogy némiképp árnyalja a buszvezetőkről kialakult képet. Mint azt a levele végén írja, vannak még kedves buszsofőrök, legfeljebb belőlük van kevesebb. Én ebben sem vagyok biztos, bár lehet, hogy csak a kincstári optimizmus beszél belőlem.

Az idős bácsi története nagyon elszomorított. Vannak még szívtelen emberek. Viszont szeretnék egy történetet leírni, ami ennek az ellentéte.

Fotó: Wikipedia

Az eset még tavaly nyáron történt a 29-es járaton. Megálltunk a megállóban, és egy bácsi igyekezett a buszhoz távolabbról. A sofőr megvárta, nem csukta be az orra előtt az ajtót, nem rohant, még az is megvárta, hogy a bácsi leüljön. A leszállásoknál figyelmes volt az idősekkel és a kisgyerekes anyukákkal.

Pedig a sofőrök közt (tisztelet a kivételnek) sokan vannak akik rohannak, nem figyelnek az idősekrek, a kisgyerekesekre. Ezért is lettem figyelmes erre a fiatalemberre, mert kedves volt, pedig ez lenne a természetes. Mindenki megöregszik egyszer, még az a szívtelen sofőr is, aki a bácsit letessékelte. Mit szól majd akkor ha vele is így bánik majd valaki?

A fiatalember nevét elkértem, de akkor nem írtam meg a történetét, mert igazán nem tudtam hová írjak, de most, kapva az alkalmon elmondom, hogy vannak még kedves sofőrök, és biztos nem ő az egyetlen, csak belőlük van kevesebb. 

Olvasónk levele a BKV-Figyelő Facebook-oldalának üzenőfalán teljes terjedelmében, szerkesztés nélkül olvasható.