Áfaemelés, járulékemelés, magasabb szja-teher az alacsonyabb jövedelmeknél – ezek köszöntenek ránk majd az új évben, ha a kormányzat valóban komolyan gondolja a pénteken bejelentett terveit.
Azokkal, aki idén kevesebb nettó fizetést kaptak a tavalyinál az adóváltozások miatt, jó eséllyel jövõre megint csak ez történik majd. Ám az idei nyertesek – így a gyermekesek jelentõs része is – megtapasztalhatja majd a csökkenõ nettó fizetés keserû érzését, amelyet majd az áfaemelés hatására is megugró árak fokoznak majd.
“Valószínûleg 2012-ben, 2013-ban is a magas jövedelmûek járnak majd jól” – írtuk 2011 februárban, és a kormány tartotta magát a prognózisunkhoz.
Bruttó 213 ezer forintig és alatta még veszít a gyermeket nevelõ az adóváltozásokkal, még hozzá nem is keveset, bruttó 80 ezer forintnál például közel 9500 forinttal csökken a nettó bér (a nettó bér hatásokat több cég, szervezet is kiszámolta már, TMC First tanácsadó cég, az RSM DTM Hungary, illetve az MSZOSZ). Bruttó 214 ezer forinttól már a nyertesek táborába tartozik a munkavállaló, s minél többet keres, annál többet nyer az adóváltozáson. Az RSM DTM Hungary azt is kikalkulálta, hogy a bruttó 213 ezer forintos keresetig a gyermeket nevelõk is buknak az adóváltozásokon, sõt a 3 gyermekesek e határ fölött is.
Mindez persze borítékolható volt, mint februárban írtuk: „(…)a megszûnõ adójóváírás kedvezõtlen hatását nem képes ellensúlyozni a félszuperbruttó kivezetése az alacsonyabb kereseteknél. A magasabb kereseteknél viszont jelentõs nettóbér-emelkedés lesz tapasztalható.” Pusztán arról nem lehetett tudni, hogy a személyi jövedelemadó rendszerének átalakítását (adójóváírás és félszuperbruttó kivezetése) a kormány egy lépésben teszi meg.
Nemcsak az szja átalakítás, hanem az áfaemelés is rosszul érinti az alacsony jövedelmûeket.
Az áfarendszer ugyanis regresszív hatású lehet: a magasabb jövedelmûektõl arányosan kevesebbet, míg az alacsonyabb jövedelmûektõl többet von el – hívta föl a figyelmet a PricewaterhouseCoopers „Egyensúly-eltolódás – a közvetett adófajták térnyerése” („Shifting the balance – the evolution of indirect taxes”) címû, 2007-ben publikált felmérése. Érdemes megemlíteni, hogy a munkavállaló által fizetett egészségügyi járulék is fölfogható egyfajta progresszivitás nélküli, „egykulcsos” adónak, tehát ennek emelése is a relatíve rosszabb helyzetben lévõket sújtja jobban.
Az szja átalakítása azzal, hogy tragikusan nagy csapást mér a hazai keresletre (az idei év megmutatta az amúgy magától értetõdõt, a magas jövedelmûek bevételnövekedése döntõen a megtakarításokat hizlalja), kétség kívül arra szorítja a vállalkozásokat, hogy ne hárítsák át az áfaemelés egészét a fogyasztókra. A csökkenõ kereslet azonban a védendõnek kikiáltott, döntõen hazai piacra termelõ kkv-kat fogja leginkább sújtani. Ennek nyilvánvalóan kedvezõtlen a hatása a fogyasztásra, a foglalkoztatásra, a gazdasági növekedésre.
A munkaadó köteles lesz legalább a minimálbér 1,5-szerese után fizetni a járulékokat, s a munkaadói egészségügyi járulék pedig 1,5 százalékponttal nõ. Minthogy a kkv-kra jellemzõ inkább az elõállított érték magas élõmunka aránya, ráadásul az alacsony jövedelmi szint is ezeknél a cégeknél a tipikus, így ezen intézkedések is leginkább a kkv-kat terhelik majd.
A kormányzati elképzelések pozitívak abból a szempontból, hogy kezelik a jövõ évi költségvetés bevételi problémáit, azonban ez minden jó, amit el lehet róluk mondani. Nehezen elképzelhetõ, hogy Matolcsy György – vagy bármely más közgazdász – egy ennyire irracionális, növekedésellenes tervezettel álljon elõ szabad akaratából. Sokkal valószínûbb, hogy kõkemény politikai peremfeltételeknek kellett Matolcsynak megfelelni, bizonyára nem lehetett visszalépni az egykulcsos szja-tól.
Nem elõször történne ilyesmi. A vagyonadó kapcsán figyelhettük meg: a Fidesz gazdasági szakértõi korábban a vagyoni típusú adók mellett törtek lándzsát, míg Orbán Viktor, és a Fidesz hivatalos kommunikációja a vagyonadó ellen foglalt állást. Az origo információi szerint az ellentmondást Orbán Viktor úgy magyarázta, hogy “a szakértõk megfogalmaztak egy véleményt, de õk, mint politikusok másfajta döntést hoztak”.