Analóg elégedettség

Növekvő tendenciát mutat a rádióhallgatók száma a Nemzeti Hírközlési Hatóság felmérése szerint. Az emberek alapvetően elégedettek a kínálattal, valószínűleg ennek is szerepe van abban, hogy a rádiós digitalizáció hidegen hagyja őket.

A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) által rendszeresen elkészített Digitális átállás monitoring címet viselő, alapvetően a tévés tendenciákat figyelő kutatásában újabban kitérnek a rádiózási szokások vizsgálatára is. A most publikált felmérés adatfelvétele tavaly ősszel készült, éppen a Sláger és a Danubius megszűnése, illetve a Neo és Class indulása táján.
Talán az országos rádiós frekvenciák pályáztatása körüli balhénak is szerepe volt abban, hogy erre a médiatípusra jobban ráirányította a figyelmet. A felmérés szerint ugyanis tavaly ősszel a felnőtt lakosság 82 százaléka, azaz nagyjából 6,7 millió ember hallgatott – több-kevesebb rendszerességgel – rádiót. Ez 2009 első fél évéhez képest közel 300 ezer, az előző évhez képest pedig 400 ezer új hallgatót jelent: 82 százalékuk leginkább otthon, vagy otthon is hallgat rádiót, ettől jóval lemaradva, 46 százalékkal következik az autóban rádiózók köre. A harmadik legnépszerűbb hely a munkahely, a megkérdezettek negyede mondta, hogy ott is rádiót hallgat.

Az országos adókkal szemben nem találnak kivetnivalót az emberek, elegendőnek tartják a közszolgálati és kereskedelmi rádiók számát. A korábbi kutatásokhoz képest azonban egyre nagyobb elégedetlenség látszik a helyiekkel kapcsolatban, ezek számát keveslik a hallgatók. Ebben minden bizonnyal szerepe lehet annak, hogy sok olyan rádió, amely korábban helyi tartalmat sugárzott, az elmúlt években valamelyik országos hálózat része lett.

Tavaly ősszel a felnőtt lakosság nyolc százaléka, azaz 620 ezer ember hallgatott rendszeresen internetes adásokat. Érdekes azonban, hogy a netes rádiózók kétharmada ugyanannak az adónak a műsorát hallgatta, mint a hagyományos készüléken. Mindössze a megkérdezettek harmada számolt be arról, hogy olyan online adást hallgat, ami nem érhető el az éterben. Az NHH kutatása sajnos nem tér ki arra, hogy a Sláger és a Danubius megszűnése utáni időszakban mennyire nőtt meg az online rádiózási kedv, hiszen miután a két adó már nem sugárzott tovább, a Danubius műsora még két hónapig hallgatható volt, a Slágeré pedig jelenleg is elérhető a neten.

A televíziós piacon rohamosan terjed a digitális vételi mód, a rádiós piac viszont ilyen szempontból még gyerekcipőben jár. Ennek több oka is van, egyrészt a jelenlegi analóg rádiós kínálat alapvetően bőséges, s mint a felmérésből is látszik, összességében elégedettek vele az emberek. Emiatt nem érezhetnek különösebb motivációt arra, hogy digitálisra váltsanak. Mindezt tükrözi az NHH kutatása is. A felnőtt lakosság 82 százaléka még csak nem is hallott a digitális rádiózásról, s ez az arány nem mutat csökkenő tendenciát a korábbi kutatáshoz képest. A digitalizációról legalább némi ismeretet szerzők számára az új technológia legfőbb vonzerejét a CD-minőségű, sztereohangzás jelenti. Az, hogy a jelenleginél több rádiót lehetne elérni, illetve hogy a készülék kijelzőjén a hallgatott műsorra vonatkozó információk jelenhetnek meg, keveseket hoz lázba.

A lakosság legnagyobb része egy fillért sem lenne hajlandó költeni digitális rádiókészülékre. Viszonylag sokan vannak azok is, akik némi pénzt szánnának erre. A megkérdezettek kisebb része fizetne csak annyit, amennyibe egy ilyen készülék kerül, azaz több mint 20 ezer forintot. Mindebből úgy tűnik, hogy messze még az analóg rádiózás vége.

Címkék: Média print