Lelketlen kapitalizmus

Napi 10–12 órában robotoló, hétvégén is túlórázó, kiégett dolgozók, elhanyagolt család, válás, alkoholizmus, öngyilkosság. Nehéz nem felismerni korunk egyik tipikus életútját, amely földrésztől, vállalattól függetlenül üti fel a fejét. Ugyanakkor munkavállalók tömegei nem jutnak tisztességes álláshoz, akikre így kizsigerelt társaikhoz nagyon is hasonló sors vár. Mi értelme kétszer annyi fizetés mellett háromszor annyit elvárni, ha közben a munkavállaló nem elégedett, nem motivált és nem egészséges? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az egykor sikeres vezetőből a kapitalizmussal szemben kritikus filozófussá vált Charles Handy Üres Esőkabát című könyvében.

Handy a kapitalizmus által létrehozott modern társadalom ellentmondásaira szeretne rávilágítani. Hiába élünk hosszabb ideig, ha semmire nincs időnk, vagy ha életünk második felét a túlhajszoltság következtében összeszedett betegségek kikúrálására fordítjuk. Hiába dolgozunk hatékonyabban, ha ezzel munkatársunk állását szüntetjük meg, vagyis a vállalati érdek – a profit maximalizálása és a költségek minimalizálása – nem biztos, hogy a munkavállalók, tágabb értelemben a társadalom érdekeit, kiegyensúlyozottságát és a szó szoros értelmében vett emberi életforma fenntarthatóságát szolgálja. A szerző mondanivalóját négy földrész filozófusainak, gazdasági-politikai vezetőinek idézeteivel támasztja alá, ugyanakkor bőven merít hétköznapi emberek történeteiből is.

Handy arra buzdít, hogy a verseny mércéjéül a hatékonyság mellé válasszuk az emberséget – így megőrizve humán lényünket.

Manager Könyvkiadó, 2008