Saját lakást szeretne? Íme néhány igaz történet arról, hogyan sikerült ez másoknak

A saját lakás vásárlása nehéz diónak tűnhet, főleg, amíg az ember nem vág bele a dologba. De nem kizárt, hogy utána is. Négy család meséli el, ők hogyan jutottak odáig, hogy beköltözhessenek otthonukba, vagy hogy nagyobb lakásuk legyen. Azt is elárulják, milyen kompromisszumokat kellett kötniük.

Óvatos duhajok – minden gyerekkel új lakás

Kovácsék ifjú házasokként reménytelennek érezték, hogy saját lakásuk legyen, és nem mertek bevállalni nagyobb hitelt. Viszont ahogy utánajártak, kiderült, hogy kevéske spórolt pénzükkel, és az akkori állami támogatással, a szocpollal (két gyereket vállaltak be), meg minimális hitelfelvétellel meg tudták venni első közös otthonukat – egy másfél szobás lakást.

Amikor már a második gyereket várták, kiszemeltek maguknak egy kicsivel nagyobbat, egy + két és félszobásat – és megint egy kisebb hitellel továbbköltöztek. Aztán amikor igent mondtak a harmadik gyerekre is, néztek egy egy + három félszobás lakást, és igénybe vették az akkorra éppen jócskán megemelt szocpolt, meg egy általuk vállalhatónak gondolt hitelt. (Szerencsére nem devizában.) A kölcsönt azóta ki is fizették.

Következő tervük, hogy majd ha kiröppennek a gyerekeik, egy kisebb, két személy számára fenntarthatóbb lakásba költöznek.

• Hátrány: Sokszor kellett költözniük, ami elég macerás volt. (Sőt, mint elárulták, egyik alkalommal sem készült el időre a lakásuk, így átmenetileg a szüleiknél kellett lakniuk, ami megduplázta a költözések számát.)
• Előny: Mivel csak kisebb hiteleket vállaltak be, mindig biztosak lehettek benne, hogy nem csúsznak meg a törlesztéssel. (Utólag pedig áldották az eszüket, hogy nem devizában adósodtak el.)
• Megjegyzés: Ma is járható ez az út, hiszen a korábban igénybe vett szocpolokat ki lehet egészíteni a családi otthonteremtési támogatásból (CSOK) úgy, hogy a régi támogatást levonják az újból.

Mindent egy lapra feltéve – építkezés, szinte a nulláról

Krisztina sztorija szomorú apropóból indult – meghalt az édesapja, és akkor derült ki hogy a néhai vállalkozó rengeteg adósságot hagyott maga után. Mire kifizették, elúszott az öreg családi ház, és Krisztinának édesanyjával albérletbe kellett mennie. A fiatal nő ígéretes vállalkozása éppen akkoriban kezdett beindulni, és ő úgy gondolta, mindent egy lapra tesz fel. Építkezésbe fogott, amihez hatalmas hitelt vett fel. Akinek csak elmondta, mennyi a hitel, és a törlesztő, mindenki szörnyülködött. Azonban ő bízott saját magában.

Szerencséje volt, a vállalkozása bejött, és tudta fizetni a törlesztőt. Sőt, előbb letudta a kölcsönt, mint kellett volna. Időközben férjhez ment, két gyerekei is lett – most éppen a ház bővítésébe fogtak, önerőből, CSOK-ból és hitelből.

• Hátrány: Krisztina hatalmas kockázatot vállalt az irracionálisan magas hitellel, amit könnyen elbukhatott volna.
• Előny: Azáltal, hogy kockázatot vállalt, ki tudott lépni a vesztes helyzetből.
• Megjegyzés: A ház bővítését jól időzítették, hiszen igénybe tudják venni a gyerekek után a CSOK-ot (igaz, mivel bővítésről van szó, csak 50 százalékos mértékben), így ennyivel is kevesebb hitelt kell felvenniük.

Ha reménytelen a nagyobb – két lakásból egy házat

Horváthék egy kis lakásban éltek, három gyerekükkel, és nagyon szűkösen voltak már. Az első lakást szocpolból vették, két gyereket bevállalva. Szerettek volna nagyobba költözni, de pénzük nem volt, és még a harmadik gyerekre járó szocpollal együtt is annyi hitelt kellett volna felvenniük, amennyit nem tudtak volna törleszteni. Közben a férfi szülei folyton arról panaszkodtak, hogy ritkán látják az unokákat, mert hogy távol laktak egymástól.

Innen jött az ötlet, hogy közösen vegyenek egy nagyobb ingatlant. A két lakás árából a szocpollal kiegészítve egy kisebb hitellel meg is tudták ezt lépni – családi házba költöztek, két külön bejáratú lakrésszel.

• Hátrány: A két családnak a külön bejáratú lakrészek ellenére is alkalmazkodnia kellett egymáshoz, és nem volt egészen súrlódásmentes az összecsiszolódás.
• Előny: A kisebb hitel vállalhatóvá tette a ház megvásárlását. A nagyszülők láthatták az unokákat, és tudtak is vigyázni a gyerekekre, ha szükség volt rá.
• Megjegyzés: Ma is járható ez az út, lásd az első történetet.

Ha kivártak volna, jobban jártak volna

Takácsék tavaly tavasszal vettek korábbi szocpolos kis lakásuk helyett egy kétszintes családi házat. Volt némi csavar is a dologban – a nő szüleinek nagyobb lakását adták el, és a nagyszülők költöztek a fiatalok kisebb lakásába. De így is hitelt kellett felvenniük, hogy ki tudják fizetni a házat. Két gyerekük van, jól keresnek, tudják fizetni a kölcsönt – éppen most várják harmadik gyerekük megérkezését.

• Hátrány: Ha később költöztek volna, igénybe tudták volna venni a CSOK-ot is (ami 2015 júliusától lépett életbe), és annyival kevesebb hitelt kellett volna felvenniük.
• Előny: 2015 elején még viszonylag jó árban tudtak házat venni, mert még nem volt jelentős az áremelkedés. Így a ház árán valószínűleg sokat spóroltak.
• Megjegyzés: Ha esetleg mégis továbbköltöznének, igénybe tudnák venni a harmadik gyerekre a CSOK-ot.

És ön, hogyan jutott saját lakáshoz, mit vállalt be? Írja meg kommentben!