Kell-e a nőknek az esélyegyenlőség?

Idén először a Nők Lapja Cafe is csatlakozott a Figyelő-Hewitt Legjobb Munkahely kutatáshoz. A Nők Lapja Cafe internetes szavazása kifejezetten arra kereste a választ, hogy milyen a legjobb munkahely női szemmel. Többek között az is kiderült, hogy a magyar nők egészen addig felhasználják hagyományos női szerepeiket saját céljaik elérése érdekében, amíg valamilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri őket

A FigyelőNet olvasóinak véleménye is számít Legjobb Munkahely kutatását a FigyelőNet online felmérése is kíséri, mely arra keresi a választ: milyen a jó munkahely az internetezők szerint. A felmérés még nem zárult le, így lehetősége van Önnek is kitöltenie a kérdőívünket. Tovább a kérdőívhez >>

A nők sem hisznek magukban

A női szerep adta előnyökkel ügyesen élnek a magyar nők, ha viszont valamilyen hátrány éri őket, akkor vagy belenyugodnak a méltánytalanságba, vagy gyorsan továbbállnak – de egyik esetben sem élnek az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód adta jogi eszközökkel. Érdekes, hogy a válaszadók szerint nem feltétlenül a férfi főnökök vagy kollégák azok, akik az esélyegyenlőség útjában állnak. A válaszadó nők többsége maga sem hiszi el, hogy egy nő főnökként megállja a helyét. Ezt támasztja alá, hogy a megkérdezettek több mint fele (56 százalék) szívesebben dolgozna együtt férfi főnökkel, semmint hogy egy nőt fogadjon el felettesének.

„A nők között nagyobb a rivalizálás – mondja Csaposs Noémi, a Trenkwalder-Multiman karrier-tanácsadója. – A férfiakénál látszólag meghittebb női barátságok ellenére a nők csak igen kevéssé képesek szolidárisak lenni egymással. Nem függetlenül attól, hogy míg a férfiak inkább a formális, a nők inkább az informális világban mozognak otthonosan, a női rivalizálás kifinomult eszközökkel folyik, gyakran szinte észrevehetetlen, de annál kíméletlenebb.”

A nőiség csapdája – a férfi győz

Szögi Zoltán, a Nők Lapja Cafe munkapszichológus szakértője szerint a nőknek szembe kell nézniük a szociálpszichológiából ismert „kettős kötés” csapdájával: „Ez azt jelenti, hogy bárhogyan viselkedik egy sikeres nő, mindenképpen megbüntetik: ha ťnőiesenŤ, akkor azért, mert öntudatlanul is olyan értékeket, normákat jelenítene meg a férfiak uralta világban, melyet azok legfeljebb magánszférájukban képesek befogadni. A ťférfiasŤ fellépést viszont disszonáns volta miatt utasítja el a környezet. A kívánatos magatartás tehát a semleges nemű. Természetesen ilyet csak nagyon kevesek képesek megvalósítani, ezért a nőkkel mindig van valami baj.”

A többség viszont a csapda kikerülése helyett alkalmazkodni próbál a lehetetlenhez, és ebből születik aztán a legdisszonánsabb eredmény. Az a nő, aki egyszerre akarja magáról sugározni a női és „férfiúi” mivoltát, és így rögtön karrieristának kiáltják ki.

Talán ezzel magyarázható, hogy a válaszadók több mint egyharmada szerint nincs olyan kolléganője vagy nő vezetője, akire szakmailag felnéz. Vagyis a sikeres nő gyakran nagyobb elutasítással, ellenszenvvel találkozik nőtársai körében, mint a férfiak világában. Nemcsak a férfitársadalom által kijelölt láthatatlan üvegplafon eredményes áttörése miatt, hanem mert a sikeres nő által felmutatott magatartásminta a női többség számára keményebb kihívást jelent, hiszen ellene szegül a „női sorsról” szóló, mélyen a lelkekben gyökerező társadalmi ideológiáknak. A többség ezért inkább betagozódik a hagyományos női szerepelvárásokba, amelyeket meglepően ügyesen és hatékonyan használ a saját céljai érdekében.

Diszkrimináció élesben

De mi történik akkor, ha diszkrimináció éri a nőket? Erőteljesen megosztottak voltak a válaszadók azzal kapcsolatban, hogy mernének-e jogi úton érvényt szerezni érdekeiknek abban az esetben, ha súlyos méltánytalanság érné őket a munkahelyen. A válaszadók negyvenhat százaléka tartja elképzelhetőnek, hogy ezt az utat választana, míg több mint felük nem tartja reálisnak, hogy ilyen eszközhöz folyamodjon. A magyar dolgozó nők ezek szerint még szkeptikusak ezzel kapcsolatban, és nagyobb részük inkább belenyugodna az őt ért méltánytalanságba, vagy inkább elmenekülne a helyzetből, mint hogy ügyvédhez forduljon.

A “potenciális pereskedők” között nagyobb arányban vannak a felsővezetők, illetve a tapasztaltabb 35-44 évesek (sőt érdekes módon azok, akik már túl vannak egy váláson). Kevésbé mernének pereskedni azok, akiknek több gyermekük van, illetve akik az 55 év feletti korosztályt képviselik.