A nagy béremelést a vezetők kapták, a beosztottaknak alig jutott – kitálaltak a kormánytisztviselők

A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium szerint valótlanságot állított a 24.hu és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke a kormányhivatalokban és járási hivatalokban dolgozó kormánytisztviselők bérezéséről. A minisztérium reakciója azután érkezett, hogy lapunk egy hónapja megírta: ebben a munkavállalói csoportban a túlnyomó többség havi fizetése a garantált bérminimum (jelenleg bruttó 326 ezer forint) környékén mozog. Arról is beszámoltunk, hogy az államigazgatást működtető dolgozók körében 2018 óta csak egy ízben, 2022-ben történt általános, 10 százalék körüli illetményemelés.

A minisztérium szerint a valóság az, hogy a kormányhivatali munkatársak az elmúlt öt évben háromszor részesültek béremelésben, így 2020 óta összesen, átlagosan csaknem 50 százalékos illetményemelés valósult meg a hivataloknál. A kormányhivatalokban dolgozók bruttó átlagbére 510 585 forint (nettóban 339 190). Közleményük alapján nem igaz az sem, hogy a kormányhivatali dolgozók jelentős része a garantált bérminimumért dolgozna. Ezzel szemben a 34 ezer kormányhivatali dolgozó 98,7 százaléka ennél magasabb illetményben részesül – fogalmaztak.

„Senki sem él átlagbérből!”

Augusztus eleji cikkünk és a kormányzati válasz megjelenése nyomán tömegével reagáltak a közigazgatásban dolgozók – jellemzően anonim módon – az állításokra, ezekből az MKKSZ Facebook-oldalán olvasható egy csokorral, de lapunk is számos olvasói megkeresést kapott. A megszólalások alátámasztották, hogy a bérszínvonal inkább a legkisebb fizetéshez, és nem a minisztérium által jelzett (a megélhetési költségekhez viszonyítva egyébként még mindig elég gyenge) kormányhivatali átlagbérhez konvergál. Az évek óta stagnáló fizetések is rendszeresen ismétlődő elemei voltak a beszámolóknak.

„Bruttó 500 ezer már nagy pénznek számít ezen a pályán. Nagyon felháborodtunk azon, hogy a minisztérium 50 százalékos emelést volt képes emlegetni” – jegyezte meg az egyik olvasónk.

Boros Péterné MKKSZ-elnök a 24.hu-nak elmondta: a közigazgatási tárca által közölt, négy évre lebontott 50 százalékos illetményemelés valójában

nem általános bérfejlesztést, hanem bértömeg-emelést jelöl.

Ez az átlagérték úgy jöhetett ki, hogy a minisztérium által rendelkezésre bocsátott bértömegből a magasabb beosztású munkatársak fizetését évről évre megemelték, a többiekét pedig jellemzően nem. Az összetételt nézve: a kormányhivatali dolgozók közül mintegy 27 ezer a beosztott ügyintézők létszáma, velük szemben áll körülbelül a 6 ezer vezető pozícióban lévő tisztviselő. Egy évi átlagosan 10 százalékos illetményemelés összeállhat oly módon is, hogy az előbbi kategóriából senki nem kap emelést, míg a másodikban 20 százalékkal növelik a fizetéseket. Az átlagkereset mutatója ugyanakkor nem tükrözi a valóságot, hiszen ebben a rendszerben

a vezető tisztviselők „politikai alkalmazottak”, a jutalmazás káderszemléletre épül.

A vezetőket rendszeresen jutalmazzák, míg az alsóbb szinteken a maradékelv érvényesül. A vezető beosztásúak fizetése bruttó 1 millió forint körül, vagy még afölött mozog, míg a beosztottak többségének bére alig haladja meg a garantált bérminimumot. Így könnyűszerrel kimutatható az 510 ezer forintos átlag – vázolta a helyzetet Boros Péterné.

Az érdekképviseleti vezető szerint sokkal többet mondana, ha a minisztérium a mediánbér-adatokat is közölné, mert akkor kiderülne, hogy a súlyok hová helyeződnek. Ezek azonban nem transzparens számok, mint ahogyan az sem átlátható, hogy bértömeg-gazdálkodás alapján az egyes dolgozói csoportok mekkora béremelésben részesülnek.

Az adatok titkosítása okozza, hogy csak belső felmérésekből, beszámolókból lehet arra következtetni, hogy a törvényben előírt legkisebb bér az irányadó a hivatalokban. A területi vezetők, kirendeltségvezetők gyakorlatilag egyenként döntenek arról, hogy ki és mekkora mértékű illetmény-növelést kap, így fordulhat elő, hogy szervezeti egységenként is eltérő nagyságú az emelés.

Ezen a helyzeten változtathat a bérek átláthatóságáról szóló EU-irányelv bevezetése, ezt a tagállamok 2026. június 7-ig kötelesek átültetni jogrendszerükbe. Az irányelv nyomán a közszférában is nyilvánossá, összehasonlíthatóvá kell tenni az egyes dolgozók béradatait, máskülönben a magyar állam perelhetővé válik – figyelmeztetett az MKKSZ-elnök. A kormányzat jelenlegi gyakorlata ugyanakkor élesen szemben áll az unióban kijelölt iránnyal.

A témában számos kérdést feltettünk a legutóbbi cikkünkkel vitába szálló, Navracsics Tibor vezette Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumnak. Egyebek közt kikértük a bruttó mediánbér-adatokat, valamint érdeklődtünk arról, hogy az 50 százalékos illetményemelést egységesen minden dolgozó megkapta-e, vagy különbséget tettek a vezetők és a beosztott tisztviselők között. Kíváncsiak voltunk, mi az álláspontjuk arról, hogy a kormányhivatalokban politikai alkalmasság alapján hoznak döntést az előléptetésekről és az illetményekről. A következő választ kaptuk: „Az illetményfejlesztésre fordítható, a bértömeg alapján megállapított megemelt forrás elosztására a szakmai képességek, a képzettség, a gyakorlat, valamint a teljesítmény figyelembe vételével – jogszabályi keretek között – a kormányhivatalok és a járási hivatalok saját hatáskörben jogosultak.”

Mennyit ér a bértábla?

A köztisztviselők, kormánytisztviselők illetményét elvileg kormányrendeletben szabályozott bértábla alapján számolják ki. A bértáblákban besorolási fokozatokat határoznak meg, a munkavállalók pedig a pályán eltöltött idejük és végzettségük alapján léphetnek előre ezeken a fokozatokon. A tisztviselők fizetése hivatalosan attól függ, hogy milyen besorolási osztályba kerülnek be – ennek nyomán jár az alapilletmény, illetve különféle egyéb juttatások és pótlékok a munkakörüktől függően. A tisztviselők illetménykiegészítést kaphatnak, ez az alapilletmény 10–50 százalékának felelhet meg, és bizonyos esetekben kaphatnak például idegennyelv-tudási pótlékot, éjszakai pótlékot.

Boros Péterné ugyanakkor kijelentette: a bértábla jelenleg semmire nem ad garanciát. A kompetencia, a ledolgozott idő nem feltétlenül irányadó a fizetési fokozatok meghatározásánál.

Amíg korábban a szakmai alkalmasság volt a kulcsszó, mára felváltotta a politikai alkalmasság.

Elvileg sávos bérrendszert alkalmaznak, ám a törvény alapján az nem kötelező érvényű. Így eshet meg, hogy többdiplomás emberek pusztán érettségivel rendelkező vezetők beosztottjai lehetnek, illetve olyan esetek is előfordulnak, hogy a besorolási osztály alapján egymillió forintos bérsávba tartozó munkatársak illetménye ténylegesen nem éri el az 500 ezer forintot.

Hasonlóképp nincsenek garanciák az illetmény-kiegészítésekre sem, ezek a gyakorlatban csak lehetőségek, „adható” kategóriák, a pénzügyi mozgástértől és a vezető tisztviselő jóindulatától függően.

„Ennek a rendszernek a következménye az a dolgozói elkeseredettség, amely rengeteg beérkező levélben megnyilvánul, Ebben gyökerezik a súlyos munkaerőhiány, amely a maradók munkaidejét növeli, és tartósan, rendszerszerűen kifizetetlen túlmunkát hoz létre” – kommentált.

Az önkormányzati tisztviselők illetményalapja annyi, mint 2008-ban volt

Az államigazgatásban dolgozókétól némileg eltér az önkormányzati igazgatásban alkalmazott mintegy 27 ezer főnyi köztisztviselő helyzete. A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény alapján az ő illetményük alapilletményből, illetve ha az nem éri el a garantált bérminimumot, akkor illetménykiegészítésből, valamint illetménypótlékból áll. Az alapilletmény az illetményalap és a köztisztviselő munkában töltött éveihez rendelt fizetési fokozathoz tartozó szorzószám szorzata. Az illetményalapot minden évben a költségvetési törvényben kell megállapítani, a szorzót a törvény melléklete tartalmazza. Az illetménypótlék mértéke ugyancsak a törvényben meghatározott.

Az idei költségvetési törvény alapján a köztisztviselői illetményalap 38 650 forint, pontosan annyi, mint 2008-ban.

A helyhatóságok adóerő-képességüktől függően megnövelhetik ezt az illetményalapot, a lehetőségek azonban az elmúlt években bevezetett kormányzati elvonások – egyebek közt a szolidaritási hozzájárulás emelése, a gépjármű- és az idegenforgalmi adó elvonása – miatt mindenhol nagyon szűkösek. Jellemzően a megyei jogú városok és a fővárosi kerületek esetében az önkormányzati közszolgák illetményalapja 60 és 80 ezer forint között mozog – emelte ki az MKKSZ-elnök.

A szegényebb önkormányzatoknál összesen mintegy háromezer dolgozó van még, akinek az illetményalapja a törvény szerinti 38 500 forint.

A kormányzat vállalása mindössze annyi, hogy fedezetet ad arra, hogy az önkormányzati köztisztviselők illetményét minden hónapban kiegészítsék a minimálbér, illetve a garantált bérminimum szintjéig az olyan településeken, amelyek nem nettó költségvetési befizetők, ellentétben például a Fővárosi Önkormányzattal.

Mivel a legtöbb helyhatóság önerőből nem képes alapilletményt emelni, ezért a bérfejlesztést nézve a lehetőségeik jóval szűkösebbek, mint az államigazgatásban.

Nem véletlen, hogy az önkormányzati köztisztviselők bértábláját 2023-ra teljesen lefedte a garantált bérminimum

– mondta az érdekképviseleti vezető.

A kormányhivatali dolgozók közül sokan arra panaszkodnak, hogy az állandósult létszámhiány miatt legalább napi egy órányi túlórát kénytelenek bevállalni – amit a munkáltató nem fizet ki, és szabadságként sem ad ki. Boros Péterné szerint az önkormányzatoknál is hasonló a helyzet, annak ellenére, hogy a szektort az Orbán-kormány kiüresítette, az elmúlt években számos közfeladat – egyebek közt az okmányok kiállítása, az építésügy és a vízszolgáltatás – ügyintézése került át a kormányhivatalokhoz

A települési hivataloknál óriási a munkaerőhiány, a nyomott bérek és a garanciák hiánya miatt jelentős az elvándorlás. A vezetők úgy igyekeznek úrrá lenni a helyzeten, hogy legalább a kulcspozíciókban személyre szabott fizetéseket kínálnak, ez azonban újabb bérfeszültségeket szül.