A hazai gyümölcstermő terület az utóbbi évtizedben 80 ezer hektár körül stagnál, a termésmennyiség pedig az évi 600–700 ezer tonna körül jelentős kilengéseket mutatva 500–1200 ezer tonna között szóródik” – írta meg a Qubit.hu a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács 2013-2022-es időszakról szóló jelentése alapján. Az is kiolvasható a jelentésből, hogy az évenként hektikusan változó termésmennyiség nem csupán a klímaváltozással egyre kiszámíthatatlanabbá váló időjárás számlájára írható.
Komoly gond van
- a termelés színvonallal, ami az elmúlt két évtizedben nemigen változott, és ez
jelentős hatékonysági problémákat vet fel. Mondhatni az 1980-as évek színvonalát sem érjük el.
Szakértői vélemények szerint
- a 80 ezer hektáros ültetvényfelület fele korszerűtlen, potenciálisan versenyképtelen,
- 25–30 százaléka jelenleg ugyan nem eléggé hatékony, de fejleszthető, míg
- versenyképesnek csupán a néhány száz termelő vállalkozás által művelt 25–30 százalék tekinthető.
Mindez azt jelenti, hogy a magyar gyümölcstermesztés rendszerváltás után kezdődő hanyatlását a kajszibarack és a dió sikerként elkönyvelhető felfutása sem volt képes megállítani az elmúlt évtizedben – állapítják meg.
Táblázatukból látszik, hogy e két gyümölcs (meg az egyéb gyümölcsféle, illetve a bodza) kivételével kisebb-nagyobb mértékben, de csökkentek a termőterületek. Leginkább az eleve nem túl nagy területen termesztett málnánál, szedernél, és egresnél érhető ez tetten – tíz év alatt a málna termőterülete kevesebb, mint negyedére, a szederé majdnem tizedére, az egresé pedig több mint huszadára csökkent. De nem elhanyagolható az sem, hogy például a legnagyobb területen termelt almánál, meggynél, szilvánál is jelentősen csökkent a termőterület.