Nehéz egy ilyen ítélet után bármit is mondani, ezért nem is nyilatkoztam az ítélethirdetés után senkinek. Ennyit ér Magyarországon egy ember élete, ott is maradhattam volna
– ezt mondta Koscsó Richárd lapunknak azután, hogy a munkaügyi bíróság hárommillió forintot ítélt meg neki, mert leszakította a karját egy meghibásodott tésztadagasztó gép. A négygyermekes családapa teljesen összeroppant a pár nappal ezelőtti ítélethirdetés után.
A 27 éves miskolci férfi nem véletlen ennyire elkeseredett. A jövőt tervezgette, a szerelme eljegyzésére készült, amikor egy szerencsétlen mozdulat miatt tönkre ment az életük.
„Amikor a biztonsági rácsot felemelem, le kellene állnia a gépnek. Ez azonban nem történt meg. Így szóltam a karbantartóknak, akiknek mindig sürgősebb dolguk volt. Reggel kilenc lehetett, egy pék tanulót vettem magam mellé. Csináltuk a dolgunkat, egyszer csak láttam, hogy üres a gép, de van a tetején egy kis tészta. Azt belöktem egy kaparóval a gépbe. Ki akartam kapcsolni a szerkezetet, a gép felett nyúltam a gombhoz, de berántotta az ujjamat, majd a kezemet. Kiabáltam a tanulófiúnak, hogy nyomja ki a gombot, de ő csak állt lemerevedve, sokkot kapott. Láttam, hogy a gép kicsavarta a kezem, láttam a csontomat, majd azt, hogy a szerkezet alján a kezemet forgatja a szerkezet. Engem is rántott befelé, ezért ellent kellett tartanom, hogy be ne szippantson. Szabályosan kitéptem belőle a karom” – mesélte a Blikknek Richárd a 2016-os baleset után.
Richárd munkaadója a tragédia után azzal védekezett, nem tudott arról, hogy rossz a tésztagép. A szakértői vélemény azonban megállapította, hogy kiszerelték belőle azt a mechanikát, ami kikapcsolta volna vész esetén. Richárdtól azóta sem kértek bocsánatot.
Dehogy kértek. Egyszer sem hívtak fel telefonon. Egyedül a pénzügyes hívott fel, hogy sajnálja a történteket, de ő ugye nem volt a főnököm
– mondja lapunknak.
A szerencsétlenül járt férfinek párjával együtt már négy gyermekről kell gondoskodnia. Ha nem fogtak volna össze értük a miskolciak, akkor valószínűleg már fedél sem lenne a fejük fölött.
Próbálok egyről a kettőre lépni, de borzasztóan nehéz. Jelenleg nem dolgozok, és táppénzen vagyok. Ebből kell gazdálkodnom. Amikor megkapom a táppénzt, úgy ahogy van, feladom a számlákra. Az asszony pénze marad, az ő fizetéséből élünk mind a hatan
– teszi hozzá elkeseredve. Amikor viszont arról kérdezzük, miből merít erőt, elérzékenyül. Minden rezdülésén látszik, hogy mennyire sokat jelent neki a párja féltő gondoskodása és szeretete. Meg is jegyzi nekünk az asszony, hogy a mostani bírósági ítélet mennyire igazságtalan, és csak arra volt jó, hogy feltépje az amúgy is lassan gyógyuló lelki sebeiket.
Timivel támogatjuk egymást a bajban. A családért vagyok. Ők adják a legtöbb erőt, és ők jelentik számomra a legfőbb motivációt. Tudja, próbálok nem gondolni semmire. Ha visszafelé néznék, akkor már nem lennék talpon. Csak a gyerekekre, és a páromra gondolok. És arra, hogy muszáj értük küzdeni. Az ügyvédem fellebbez a mostani bírósági döntés ellen, én nem értek ehhez. A pénzzel pedig amúgy is kitörölhetem a fenekem, mert nem adja vissza a karom. Azért lenne jó, mert tudnék belőle venni egy bionikus kart, amivel könnyebben tudnék létezni, és eltartani a családomat.
Kiemelt kép: Thinkstock