Nagyot szakíthat az, akinek sikerül kiharcolnia egy hosszabb – rövidebb külföldi kiküldetést. A négy éve elfogadott új munka törvénykönyve egyik újítása ugyanis az volt, hogy megváltoztatta a kiküldés, kirendelés, átirányítás szabályait, és ezeket az Mt. 53. paragrafusában az újonnan létrehozott „munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás” fogalmába olvasztotta bele – írja az Adózóna.
Viszont a külföldi kiküldetés az Európai Unió egységes belső piacát is érinti, ezért az uniós szabályozást is figyelembe kell venni.
Az EU irányelve szerint háromféleképpen működik a kiküldetés:
- Egy vállalkozás a saját nevében, a saját irányítása alatt küld ki munkavállalókat az egyik tagállam területére a felek közötti szerződés alapján.
- A tagállami vállalkozás a vállalatcsoporthoz tartozó telephelyre vagy vállalkozáshoz küld ki munkavállalókat.
- Vagy egy munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás küld ki munkavállalókat egy másik tagállam területén lévő vállalkozáshoz.
A vonatkozó irányelv bizonyos esetben azt is előírja, hogy a fogadó állam jogát kell alkalmazni. Ennek megfelelően, ha valaki megszerez egy német vagy francia kiküldetést, az megkapja a kinti minimálbért, túlórapénzt, vagy egyéb, nem pénzbeni előnyöket, vagyis a kinti bérhez igazítják az övét.