Az utóbbi napokban felmerült, hogy az önkormányzatok nem képesek kifizetni tetemes adósságukat, és ezért a törlesztéseket 1-2 évvel el kellene halasztani. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok az államháztartás részét képezik, egy ilyen lépés magasabb államadósságot eredményezne, és így veszélyeztetné a kitűzött adósságcsökkentési célok elérését – írja a GKI szerdai közleményében.
Emellett az önkormányzatokat hitelező bankoknak újabb céltartalék-képzési igényt is jelentene. Az alapvető kérdés persze az, hogy mennyire megalapozott az önkormányzatok részéről egy ilyen igény. Nyilván ezt a szférát is érinti a svájcifrank-hitelek, illetve kötvénykibocsátások törlesztéseinek többletterhe, de ez még nem ok a terhek átvállalására. (A sokkal inkább érzékeny lakosság esetében sem volt általános átütemezés.)
2009-ben az önkormányzati rendszer összességében veszteségesen működött, az adott évi bevételek és kiadások pénzforgalmi egyenlege 63 milliárd Ft hiányt mutatott, ami a kiadások 1,8%-ának felelt meg. A fővárosi kerületek (-3%) és a megyei jogú városok (-3,8%) hiánya meghaladta az átlagot, s összességében (a Fővárosi Önkormányzattal együtt) 54 milliárd Ft-ot tett ki 2009-ben. Ez az összes hiány 86%-a volt. 2009-ben a kiadások 2,8%-át a hitel- és kötvénytörlesztések adták (összesen 101 milliárd Ft), ugyanakkor 154 milliárd Ft értékben hiteleket is felvettek (ez a kiadások 4,3%-ának felel meg), így összesen 1275 milliárd Ft-tal volt adósa a rendszer a szállítóknak és a bankoknak, illetve kötvénytulajdonosoknak. Ez az éves költségvetési bevétel alig 36%-át jelenti!
Egy állandó lakosra Magyarországon 126 ezer Ft adósság jutott 2009 végén, a fővárosiak átlagadósságát 33 városé is meghaladja. Ezen belül a csúcstartó Harkány 1 millió Ft feletti, Cigánd 713 ezer Ft-os és Esztergom 613 ezer Ft-os egy főre jutó adóssággal.
Felmerül a kérdés, hitelképesek-e az önkormányzatok, kifizethetik-e az adósságállományukat valaha is, vagy legalábbis képesek-e fizetőképességüket megőrizni, az eladósodást kezelhető keretek között tartani – írja a GKI.
A hivatalos statisztikák szerint az önkormányzatok vagyona (tárgyi eszközei) 7636 milliárd Ft-ot ér, ami azt jelenti, hogy ennek a vagyonnak a 17%-ából kifizethető lenne a teljes kötelezettségállomány – írják. Csakhogy a vagyon nagy része olyan, ami nem eladható, vagy ha értékesíthető lenne, igen gyér érdeklődés mutatkozna irántuk (iskolaépületek, utak, fürdők stb.).
A teljes adósság felét (50,4%-át) a Fővárosi Önkormányzat, 5 kerület, 17 megyei jogú város és 2 város (Esztergom és Gödöllő) hozta össze. Az adósságállomány ¾-ét pedig a Fővárosi Önkormányzaton kívül 18 kerület, a 23 megyei jogú város, 56 város és 1 község „termelte meg”. Vagyis a csaknem 3200 önkormányzatból 99 a felelős a hiány túlnyomó részéért.
A fenti adatokból jól látható, hogy (egyes rosszul gazdálkodó önkormányzatokat leszámítva) nincs igazi gond az adósságok visszafizetésével – összegez a kutatóintézet. A legtöbb önkormányzat képes és akar is fizetni, s a bajba jutottak egy része is keresi a legjobb megoldást (átütemezés, vagyonértékesítés, esetleg a helyi bevételek növelése). Amire viszont annál inkább szükség lenne, az egy végiggondolt önkormányzati feladatellátási rendszer, s az ahhoz tartozó költségvetési finanszírozás. Egy megfelelően működő területi tervezés (mikor, hol, mit kell fejleszteni) azért, hogy a veszteségfokozó fürdő-, múzeum-, kiállítóterem-fejlesztések, vidéki reptérépítések, stadionok helyett olyan beruházások valósuljanak meg, amelyek később valóban hozzák a pénzt, s így a jelenlegi beruházásokra költött pénzek később visszatérüljenek.