A probléma kettős: egyrészt az elmúlt időben jelentősen csökkent a helyhatsági költségvetések bevételi oldala, elsősorban a kisebb jövedelem- és ingatlanadó bevételek hatására. Az amerikai államok közül 41-ben létezik a szövetségi szja-n túl az államnak fizetendő jövedelemadó, amelyből befolyó összegek a magas munkanélküliséggel küzdő régiókban komolyan csökkentek. A helyi önkormányzatok költségvetésében pedig bizonyos késleltetéssel a piaci értékhez kötött adó a legjelentősebb tétel (mértéke egyébként magyar szemmel brutális , akár éves 3 százalék is lehet, az országos átlag 1 százalék körül van).
Sok városi önkormányzat bevételeinek több mint felét ebből az adónemből szerzi. Az ingatlanpiac 2007-ig tartó szárnyalása az ebből származó költségvetési forrásokat jelentősen megnövelte, a kiadások pedig ehhez igazodtak – a politika általában elkölti azt, ami befolyik.
Case-Shiller 20 lakáspiaci index, szezonálisan kiigazítva
Ezt követően azonban a lakásárak szabadesésbe kezdtek, így az ehhez kapcsolódó adóbevételek is zsugorodnak, amely viszont komoly költségvetési problémákhoz vezet. A 2010-es költségvetési évben a National League of Cities 338 városra kiterjedő felmérése szerint az összes önkormányzati bevétel reálértéken 3,2 százalékkal esett – ez a valaha mért legnagyobb csökkenés – a kiadásokat viszont csak 2,3 százalékkal vágták vissza. A probléma nagyságát növeli, hogy a kereskedelmi ingatlanok adóztatásából befolyó bevétel is csökken az ilyen típusú ingatlanok piaci értékének esése miatt. A visszaesés által legjobban érintett területeken, így a közép-nyugaton, vagy a nyugati parton, a nagyvárosokban jellemzően 6-8 százalék körüli deficittel küzdenek a bevételekre vetítve. Bár ez jóval kisebb, mint a szövetségi kormány 40 százalék körüli mutatója, de az önkormányzatok bevétel-növelési lehetőségei sokkal korlátozottabbak.
A másik oldalon, a kiadások területén nem következett be ugyanaz az alkalmazkodás, amelyre ilyen visszaesés esetén szükség lett volna – a kiadások lefelé általában kevésbé rugalmasak, ami normális anticiklikus politika keretein belül akár indokolt is lehetne. A probléma az, hogy a rendszer már nagyon kevés tartalékkal rendelkezik, az elmúlt 3 év folyamatosan apasztotta az önkormányzati kasszát.
Az amerikai önkormányzatok 80 százaléka az előző évhez képest romló költségvetési helyzetről számol be a gazdasági fellendülés ellenére – ez leginkább a továbbra is gyenge ingatlanpiacnak köszönhető, illetve a korábban csökkenő ingatlanárak adóalap-számításban jelentkező késleltetése is most kezdi éreztetni hatását.
Ennek következtében egyre nő a befektetők félelme, hogy az eddig kiemelkedően biztonságosnak tekintett, majdnem 3000 milliárd dolláros önkományzati kötvénypiacot nemsokára csődhullám rengetheti meg. Szórványosan már előfordultak ilyenek, de tömeges fizetésképtelenségről eddig még nem beszélhettünk, igaz, a bevezetőben említett intézkedések – így az adóvisszatartás és a váltók használata például Kalifornia esetében már valójában már annak számítanak. Pennsylvania állam fővárosa, Harrisburg az idén csak állami segítséggel kerülte el a csődöt. Az igazán nagy probléma jövőre jöhet, amikorra tervek szerint jelentősen csökken az önkormányzatoknak nyújtott szövetségi költségvetési támogatás – igaz, az élet ezt még átírhatja.
Mi lesz a megoldás? Az ingatlanárak jelentős emelkedése még várat magára, erre a következő 2 évben nem lehet reálisan számítani, így a bevételi oldal nyomott marad. Maradnak így a költségvetési megszorítások, bércsökkentéssel, elbocsátásokkal, jelentősen csökkentett szolgáltatási színvonallal, illetve esetleg a csőd – hacsak a szövetségi kormány nem lép közbe. Amennyiben a probléma tömegessé válik, akkor ez nem zárható ki, ráadásul az önkormányzati finanszírozás kérdése 2011-ben az európai adósságválság oldalvizén is többször előkerülhet majd. Nemcsak az Egyesült Államokban.
(A szerző a Concorde Csoport vezető elemzője.)