Szerencsés helyzetben van Magyarország, amíg más európai államok arra kényszerülnek, hogy adjanak a bankjaiknak, a Magyar Kormány elvehet tőlük. A Magyar Bankszövetség elnökeként határozottan és hangosan arra szeretném azonban kérni a kormányt, hogy immár ne folytassa ezt! – ilyen szavakkal üzent Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke november 11-én este, az idei Mastercard Év Bankja rendezvény megnyitóján a kormányzatnak.
Pár nappal később, a már addig is sokat kapó szektor megtapasztalhatta, „mindig lehet még rosszabb”, hiszen a november 16-i parlamenti napon a bankadóval kapcsolatban olyan módosító indítványokat fogadott el az Országgyűlés, amelyek tovább növelik a bankadót, igaz, néhány ésszerűnek tűnő javaslat nyomán olyan intézmények is akadnak (például az OTP Bank, illetve a CIG Biztosító), amelyek jól járnak.
Meglepődés
A Magyar Bankszövetség vezetése azonnal meglepődésének adott hangot az újabb, 5-8 milliárd forintosra taksált adónehezítés miatt. Egészen röviden: a bankadó az adóalap 50 milliárd forint feletti része után már 0,53 százalék, nem pedig 0,5, mint korábban.
bankok és jövedelmezőség
A pénzügyi felügyelet legfrissebb jelentéséből kitűnik, hogy a bankok sikerrel terhelik át ügyfeleikre a nemfizető adósaik miatt növekvő hitelkockázati költségeiket – emelkedett a bankok „árrése”, a kamatmarzs, így továbbra is biztosított a szektor jövedelmezősége, legalábbis az átlagot tekintve. Az átlagos jövedelmezőség ezzel együtt is – jelentős és növekvő szóródás mellett – lényegesen romlott, részben a különadó és a hatósági fogyasztóvédelmi intézkedések hatásaképp.
Pénteken jött ki az OTP gyorsjelentése, több mint 100 milliárd forintos profittal zárta az első háromnegyed évet a válságadóval együtt a bank.
A jelentés szerint a bankadó nélküli számított 45,4 milliárd forintos nyereség alapján a válság kezdete óta ez “az egyik legerősebb negyedéves eredmény”. A különadó negatív hatását és a hazai adózott eredmény csökkenését jelentős mértékben ellensúlyozta a külföld javuló teljesítménye, a leányvállalatok hozzájárulása a csoport profitjához elérte a 38 százalékot.
Ugyanakkor az adóalapot jelentő módosított mérlegfőösszegből levonhatók bizonyos leánybanki követelések, ami a regionális központként is működő OTP és az MKB terhein valamennyit enyhít. Bevezetésre került továbbá egy új eredményarányos adó, a hitelintézeti különadó is, ami azonban nem jelent további terhet, mert az eddigi bankadót (a pénzintézeti különadót) nem haladhatja meg, és abból levonható. Úgy tudjuk az első nyilatkozatok megtételét követően gyors bankvezetői egyeztetés kezdődött, majd a Magyar Bankszövetség, az elnök Erdei Tamás aláírásával levélben fordult a miniszterelnökhöz.
Korrekt tartalom
Banki forrásaink szerint ez a levél, korábbi bankszövetségi levelekhez képest kifejezetten józan hangvételű, valóban csak általánosan valósnak vélt szempontokat tartalmaz, mégis elég határozottan rámutat a változó kormányzati ígéretekre és az azoktól való későbbi eltérésre. A levél üzenetét értelmező forrásunk szerint az előzetes egyeztetés nélkül bedobott banki különadó természetesen mindig is fájt a bankoknak.
Különösen azért, mert a magyar bankrendszer úgy ítélte meg, hogy alaposan hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország jobban vészelje át a válságot, mint sok olyan európai ország, amely csak hatalmas költségvetési terhek révén stabilizálta pénzügyi szektorát. A bankárok egy része azonban még azt is valamelyest elfogadta, hogy a nagy gazdaságpolitikai célokért (egyensúly, adósság csökkentése) a bankoknak terheket kell vállalniuk, és bizony olykor a ragtapaszeffektus is indokolt, vagyis gyorsan és előzetes egyeztetés nélkül érdemes fájdalmas intézkedéseket meglépni.
De
Ami miatt azonban nagyon kinyílt a bicska a bankvezetők zsebében, az az adagolás és a korábbi nyilatkozatoktól való eltérés, vagyis a tökéletes kiszámíthatatlanság. A pénzintézetek, az első sokkból felébredve, azt realizálták, hogy 2010-ben és 2011-ben 120-120 milliárd forintot, majd 2012-ben egy mérsékeltebb összeget fizet be a bankszektor, utána megszűnik a bankadó, vagy Magyarország is elfogadja az eddigre kialakuló egységes európai adóztatást. Hamarosan a 120 milliárd forintból, 125 milliárd lett. A költségvetési törvény mellékletéből kiderült, szó sincsen a korábbi eltörlésről, fennmarad a válságadó, még legalább két évre, és nincsen semmi komolyan vehető információ a későbbi elképzelésekről.
Jöttek közben egyéb, a bankokat sújtó intézkedések, például az a lakáshiteleseket mentő, eredetileg nyolcpontos javaslat, amely a jelenlegi devizahitelesek terhein érdemben nem csökkent, az újakén pedig azért nem, mert közben a devizahitelezést is beszüntették. Ilyen előzmények után jött el november 16-a és az újabb pár milliárd forintos tehernövelés.
További pofonok
A sajtó eközben mindig azt találgatta, hogy hol van mindenben a kétoldalúság, mi az alku? Egy ideig az tartotta magát, hogy a bankok az államra sózhatják rossz hiteleiket, majd a Nemzeti Eszközkezelő Társaság (NET) enyhíti a bankok fájdalmait. Erről azóta sokat nem tudni: a kormány nem tartja be a maga által felállított és publikált határidőket, de az biztos, hogy a koncepció is megváltozott, kiürült, a NET szerepe mérsékelt lesz.
A magánnyugdíjpénztárak elleni attak pedig szintén a bankoknak fáj. Bár a pénztárak elvileg a tagoké, valójában pénzügyi csoportokhoz kötődnek, és a kollektív vagyonkezelés sokfajta letétkezelői, vagyonkezelői, termékértékesítési profitot jelentett a bankoknak.
Veszteség, rombolás
A bankok tehát levelet írtak, és a kormányzatot annak belátására kérik, hogy a veszteségessé vált bankrendszer, a várható újabb hitelezési válság, a növekedési, a fogyasztási és a beruházási áldozatok senkinek nem tesznek jót. Jó szándékkal és hittel nem lehet pótolni a gazdasági növekedést valóban elősegítő gazdasági alapokat. Elég legyen végre a versenytorzító, stabilitást gyengítő, igazságtalan, sőt romboló eszközökből, nem minden a rövid távú költségvetési bevétel – egyeztessünk már végre, és találjunk ki jobb eszközöket! Ez a bankszövetségi üzenet, vajon milyen lesz a kormányzati fogadtatása a levélnek?